Van, aki a kiégettséget és a világvégi állapotokat hangsúlyozza mint osztatlan közös tulajdonrészt, mások a művészeti alapjövedelem ügyében hívnák már össze a végső, nagy lakógyűlést. A közös nevező keresése láthatóan nem veszít lendületéből. Talán éppen ez a közös bennünk: rendre újabb és újabb válaszokat találunk arra a kérdésre, hogy mi köt össze minket. Levegő, pogácsa, digitális entrópia, perspektívavesztés vagy éppen a cserépnövénnyé válás távlata – az Új Művészet nyáreleji száma egy közös művészeti mező legkülönösebb fejezetei között kalauzol.
Zengeráj
Aradi Mátyás kiállítása
Aradi Mátyás kiállított képein szélsőségesen eltérő ábrázolásmódok, kocsmakultúra és szakralitás, illetve kultúrtörténeti idézetek keverednek egy helyspecifikus installációkkal telített és kifacsart térben, a Dohány utcai D85-Artist-run space, a Zengeráj falai között.
Teltház
Interjú Aradi Mátyással, Bánhidi-Rózsa Bencével, Boruzs Boglárkával és Demeter Nóra Zsófiával
Tayler Patrick Nicholas
„Nehéz átvitt értelembe helyezni egy olyan környezetet, aminek se eleje, se közepe, se vége. Az aula pont egy ilyen megfoghatatlan hely. Ezért a fóliák és a ponyvák, mint egyfajta térbeli caveat, egyszerre óva intik és becsalogatják a látogatót, illetve adnak egy konkrétabb linearitást a térnek, ami elengedhetetlen az értelmezéséhez.” – Aradi Mátyás


