Őszi lapszám lévén, ezúttal a pályakezdés és a generációváltás köré rendeződik néhány írásunk: diplomakiállításokat nézünk meg közelebbről, beszélünk az alapreferenciák generációk közötti elválásáról és azokról az oktatási alapkoncepciókról is, amelyek intézményeket és művészi pályákat alakítanak.
Holt Lenszkij
Existence, like a decent-enough workplace, offers opportunities for growth: anyone could, quite possibly, become a potted mass of flesh one day. There is something reassuring about this necro-Buddhism, in which being trapped within the greater whole means that the individual, in the very act of passing away, becomes a creature that continues to evolve, suggesting that the afterlife need not be sought elsewhere – in some unknown beyond – but rather here, among other places, in this upstairs exhibition venue.
Van, aki a kiégettséget és a világvégi állapotokat hangsúlyozza mint osztatlan közös tulajdonrészt, mások a művészeti alapjövedelem ügyében hívnák már össze a végső, nagy lakógyűlést. A közös nevező keresése láthatóan nem veszít lendületéből. Talán éppen ez a közös bennünk: rendre újabb és újabb válaszokat találunk arra a kérdésre, hogy mi köt össze minket. Levegő, pogácsa, digitális entrópia, perspektívavesztés vagy éppen a cserépnövénnyé válás távlata – az Új Művészet nyáreleji száma egy közös művészeti mező legkülönösebb fejezetei között kalauzol.
Hornyik Sándor
Győrffy bomláscentrikus poszthumanizmusa most azonban a Body Farm-sorozatokkal új fázisába érkezett: a szorongó, melankolikus szubjektum kilép a fejéből, illetve a koponyájából (Facefuck-sorozat) és új otthonra lel. Ez az otthon a temető: a testek modern és klasszikus nyughelye, ahol a szerves és a szervetlen, a kulturális és a naturális, az antropológiai és az architekturális, illetve a zoológiai és a botanikai valóság kísérteties módon hibridizálódik. A hipermodern tudományos testfarmok szimplán csak bomló testjei Győrffy univerzumában a klasszikus kultúra romjait, a temető architektúráját népesítik be.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem ebben az értelemben aurát is „termel”: alkalmakat hoz létre, hogy a hallgatók munkái röpkén és limitált keretek között, de valamilyen feltételezett körforgás részeivé váljanak, hogy ebben a fázisban megkonstruált csoportok és érdeklődések materializálódjanak, és korai, sőt előkanonizációs aurájukat kezdjék el termelni.
TARTALOM HARDCORE4 ╱ Hornyik Sándor: A halott természet élő világa Pumpkin Spice & Tears8 ╱ Fülöp Tímea: Poszthalloweeni tabló. Félelem és reszketés Pestbudán10 ╱ Tayler Patrick: A pokol koordinátái. Interjú Győrffy Lászlóval 14 ╱ Révész Emese: Bőrportrék....
Tayler Patrick
„A tudás demokratizálásának szándéka ahhoz vezetett, hogy a minden irányba kiterjedő megosztás révén olyan entrópiában élünk, aminek már nincs magja sem. Sikerült megvalósítani a felvilágosodás csődjét, vagyis az Enlightenmentből nem marad más, mint light entertainment.” – Győrffy László
Különös útvesztővé vált a befogadó számára a kortárs képzőművészeti szcéna, amely egyszerre követeli meg az „immerzív” attitűdöt, az önfeladással biztosított jelenlétet és várja el a különféle elidegenítő effektusok, valamint eltérítési stratégiák ismeretét. Az...
Győrffy László 2+2=5 című új kiállítása az eddigi legszemélyesebb és leginkább reflektív munkája, amely sajátosan hivatkozik George Orwell 1984 című regényére. Győrffy pszichedelikus disztópiájában 1984 nem feltétlenül csak a huszadik századi diktatúrák sötét kontúrjait jeleníti meg, hanem a neoliberális kapitalizmus fagyott mosolyú konzumpoklának koordinátáit is kijelöli.
Győrffy László
Az ünnepnek vége, a lakoma kihűlt, de Sanyika korpuszát könnyebb feldolgozni, ha tökéletesen beszkennelt és digitalizált reprodukciók formájában raktározzuk: a parafrázis és a kisajátítás lendületét az esztétikai nekrofília és a „drakularchiválás” (Horváth) vektorai határozzák meg.