Áfra János
Tarr Hajnalka gyakran él az alapelemül választott anyagok halmozásával, távolról alig kivehető formájukat egy nagyobb egészben oldja fel, és a rendezett ismétléssel ritmikus mintázatokat hoz létre. Korábban egy fotósorozat apropóján kis gipszbirkákkal árasztott el nagyvárosi helyszíneket, de kiállítóterekben is installálta őket (Instant nyáj, 2006); klasszikus festményeket adaptált absztrakt módon, kirakódarabokból hullámzó felületeket alkotva meg (Botticelli: Vénusz születése, 2011, Brueghel: Bábel tornya, 2011), illetve sokszázezernyi gemkapocsból épített hatalmas, egyre terebélyesedő fémfüggönyt pszichiátriai járóbetegek bevonásával (Attachment, 2008, 2019).