TARTALOM TÚLVILÁGI TEREK4 ╱ Tayler Patrick: Égre vetített képhibák. Interjú Robert Roesttel 8 ╱ Sirbik Attila: Neonplexik vegyülnek csontokkal. Beszélgetés Borsos Lőrinccel12 ╱ Lóska Lajos: Árnyképek. Gémes Péter fotófestészete 15 ╱ Szilák Andrea Lilla: A tűzzel nem...
Megjelent a január-februári lapszámunk
Kortárs képzőművészet, művészettörténet-oktatás, kritikatörténeti retrospekció. Filozofikus és történelmi szálak összefonódását konstellációba dermesztő vakuvillanások és komótosabbra hangszerelt alkímiai folyamatok. Éteri megragadhatatlansággá oldódó esztétikai...
A magyar pop
Hol vannak a fiatal művészek?
Fülöp Tímea
A nyár slágerei a bemutatkozó-ismeretterjesztő csoportos kiállítások lettek, mintha a galériák többsége limonádéra invitálná a szabadságukat töltő látogatókat. A fókusz a fiatal művészekre került, mivel a műtárgypiac jelentősen átalakult az elmúlt évtizedben, aminek eredményeként furcsán összecsengő címekkel találkozhatunk.
Techno, technóbb, legtechnóbb
Techno Worlds
Sárai Vanda
A nemzetközi résztvevőgárdával operáló kiállítás a müncheni Goethe Intézet felkérésére, Mathilde Weh, Justin Hoffmann és a Creamcake kollektíva kurátori munkája nyomán jött létre. Nem véletlen, hogy a német állam kulturális intézetének kezdeményezésére valósult meg egy ennyire átfogó technotárlat, hiszen bár a zenei műfaj eredetileg Detroitból származik, annak máig Németország az egyik legfőbb központja. A kurátori koncepció hangsúlyozza: a kiállítás túl kíván mutatni a zenei stíluson, és tágabb kontextusban akarja vizsgálni azt, és többek közt a politikai, a technológiai, az emancipációs küzdelmek vagy épp a spiritualitás szemszögéből nyúlnak a (szub)kulturális jelenségekhez.
Kicsontozva
Két végletet összekötő viszonyrendszer – Interjú Borsos Lőrinccel
Sirbik Attila
Borsos Lőrinc egy 2008-ban Budapesten született, fiktív, kortárs képzőművész, Borsos János és Lőrinc Lilla hibridje, akinek művészettörténeti, történelmi, aktuálpolitikai referenciákkal rendelkező alkotásai a fotórealizmusban és a konceptualizmusban gyökereznek, emblémaszerű megfogalmazásai a popkultúra és a reklámmarketing világából származnak. Védjegye az általa gyakran használt, zománcfestékből származó fényes fekete. Speciálisan a magyar közegre tervezett, több éves alkotói tevékenységét, illetve a magyar politikai helyzettől való megcsömörlését követően, 2013 végén önfeltáró munkába fogott, majd – gyökereit és kritikai attitűdjét megőrizve – megkezdte világhódító útját.
A végzet sötét árnyalatai
A DOOM depresszív spekulatív realista esztétikája
Horváth Márk
A koronavírus-járvány és az ökológiai katasztrófa mint metakrízis együttesen a lehangoltság, a reményvesztettség és a kilátástalanság érzéseit kelthetik bennünk. Roppant fontos kérdés, hogy a kortárs művészeti, valamint általánosságban a kultúratudományos közeg mit tud kezdeni a negativitás és a kilátástalanság ezen többletével, amely mint valamilyen sötét végzet vagy elkerülhetetlen sors leselkedik ránk.
Megjelent a májusi lapszámunk
A májusi lapszámunk a Sport és képzőművészet című blokkal indít. Az abban bemutatott alkotói gyakorlatok humoros, konceptuális közegében a testmozgás körülményei és eszközei jelennek meg. Az élő jelenléttel egyre inkább számoló aktuális kiállításokra is kitérünk. Folytatódik galériákat bemutató sorozatunk, szó esik az alkotói válságról, valamint betekintést nyerhetünk a szerzői jog rejtelmeibe, illetve tájékozódhatunk a pandémia során újravizionált lakhatási körülmények építészelméleti perspektíváiról is.
„A sötétség nem beszél”
A fényfalon túl
Fülöp Tímea
Az AQB budafoki mészkőbányából átalakított terébe alászállni főként nem a kultúrturizmustól megszokott művészeti élményt nyújtja, hanem valami olyasféle spirituális szembesülést a tátongó mélységgel, amiről Vergiliusnál és Danténál olvashatunk. A pogány vallási zarándoklat és rituálé nem a fény felé vezet, hanem azon túlra, a tapintható sötétség gőzölgő gyomrába, ahol vörös lézerfény égeti rá a tudatunkra, hogy együtt vagyunk egyedül. Az érzelemmentesség és a rettenet érzete önellentmondás kellene legyen, mégis pontosan ez a kettő találkozik, mikor az indusztriális fémvázak és a nyers kövek között bolyongunk vezető nélkül…
„Kiút a white cube gettóból”
Interjú Bencze Péterrel, az ENA hibrid szervezetének alapítójával
Tayler Patrick
Az Új Művészet interjúsorozatában nonprofit, forprofit, kereskedelmi, nemzetközi jelenléttel bíró galériákat mutat be. A beszélgetésekből kiderül, hogyan hatott rájuk a pandémia, milyen on- és offline stratégiákat dolgoznak ki. Mai interjúalanyunk Bencze Péter, az Everybody Needs Art [ENA] hibrid szervezetének alapítója és vezető szervezője. „Az Everybody Needs Art elsődleges célja – sok kereskedelmi törekvéssel szemben – a nonprofit siker elérése. A nonprofit helyeken, múzeumokban történő mozgás fontos része annak, hogy a művész kanonizálódjon, és bekerüljön az adott intézmények kurátorainak referenciái közé. Számomra meghatározó kiindulópont az a gondolat, hogy a kortárs képzőművészeti szisztémában nincsenek olyan receptek, amelyek harminc év múlva is működni fognak.”
Disztópia/Utópia party és adománygyűjtés
Az OFF-Biennále szervezésében
Az OFF-Biennále harmadik kiadása 2020. április 24-én nyílt volna meg, de a jelenlegi tervek szerint csak jövő tavasszal kerül majd megrendezésre. Az OFF és a biennálén szereplő projektek aktualitása a COVID-19 által okozott válsághelyzetben tovább nő, a szervezők azonban nem maradnak szótlanok.