Szűcs Anna Emília
Alkotásai labirintusok, amik, ha messziről nézi őket az ember, megfejthető, könnyen átgyalogolható ösvényekből állnak, de közelről felfalják az embert – a nem létező, teremtett városok, melyek mégis ismerősek; a Parlamenttel összefolyó gyárépület, ami alatt a víz csillogása valójában kopás; a Nyugati pályaudvar sivárságával összeolvadó, barcelonai háztetők, érzéki csalódások sora, amik a valóságunkat képezik; a saját csípőnkben, csuklónkban és vállunkban remegő mozdulatok, amik félúton megszakadnak; a zsugorfóliavirágok, a párizsikocka-zokni, ami kilóg a Crocsunkból; a ruhák gyűrődéseibe ékelődött gombostűk, amik ránk szögelik a civilizáltságot.
A felhők felett mindig kék az ég
Boszorkányos bioromantika
Semmi sem az, aminek látszik, kivéve, mikor mégis
Fülöp Tímea
Különös képzavar az a cím, hogy Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land. Horváth Ádámnak a Horizont Galériában kiállított munkáihoz azonban nem akkor kerülhetünk közelebb, ha felszámoljuk ezt a zavart, hanem éppen ellenkezőleg, akkor, ha elmélyülünk benne. A kiállítás leírása olyan kulcsszavakat ajánl a művek kontextusba helyezéséhez, mint az „illúzió” és a technoromantikával szemben tételezett „bioromantika”. Az igazi alaphangot azonban Keresztesi Botond megnyitószöveg helyett bemutatott performansza vagy, mondhatnánk rögtön, szertartása adja meg, amelynek során terepruhába és símaszkba öltözve olvassa fel az Adobe programok (közülük is legfontosabbként a Photoshop) szövegdobozaiban automatikusan megjelenő Lorem ipsumot.