Személyes archívumainkban önmagunk által felbérelt detektívvé válni felemelő misszió. Legalább annyira, mint sárban megmártózott gólemként rárontani egy antikvitás rendezett tereire vagy cizellált textilmunkákba fojtani a pornográf képzelet húsba vágó traumáit. Dés Márton, Gantner Dániel és Bánkúti Gergő munkái felett a „posztmagyarságon” merenghetünk, Fülöp Tímea üveggömbjébe bámulva pedig láthatjuk felszámolódni a köztudatba gépelt kánon délibábját. A vitriolos mondatszövés után persze marad a kétely: mibe fektessük az időnket, a pénzünket, a rajongásunkat? Csak a saját ízlésünk kétes kultiválása marad? Ehhez kínálunk most felszerelést.