Hornyik Sándor
Győrffy bomláscentrikus poszthumanizmusa most azonban a Body Farm-sorozatokkal új fázisába érkezett: a szorongó, melankolikus szubjektum kilép a fejéből, illetve a koponyájából (Facefuck-sorozat) és új otthonra lel. Ez az otthon a temető: a testek modern és klasszikus nyughelye, ahol a szerves és a szervetlen, a kulturális és a naturális, az antropológiai és az architekturális, illetve a zoológiai és a botanikai valóság kísérteties módon hibridizálódik. A hipermodern tudományos testfarmok szimplán csak bomló testjei Győrffy univerzumában a klasszikus kultúra romjait, a temető architektúráját népesítik be.
Testünk és elménk romjain új valami sarjad
A reflexióban sokasodni
Lantos Csenge: Az emlékezet tivornyái
Fülöp Tímea
A sokaság nemcsak a családi összetartozást és a választott közösséget jelenti, hanem azt is, hogy egy belső sokszorozódást is megtapasztalhatunk. Arról van szó, hogy Lantos tulajdonképpen az interpretáció interpretációját festi – az álom már önmagában egy benyomás kivetülése, majd ez az álom még keresztülmegy egy értelmezésen is. A képek animizált tárgyai a személyiség egy-egy darabját hordozzák, a szék nem szék, hanem az én egy szelete – vagy azt is mondhatnánk, hogy az én egy adott pillanata.
2019╱10
Tartalom ANDALÚZIAI KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA 4╱Győrffy László: Kiváló holttestek diétás menüben. A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig FELFORGATÓK 10╱Lesi Zoltán: A tér lebontása. Kurt Schwitters Merz-katedrálisa13╱Tolnay Imre: Ropogós, zamatos, fanyar...


