Tillmann Ármin
Gyenis munkáin azonban az ember és természet dichotómiája nem holmi „borús metafizikaként” jelentkezik; az alkotó mint „ellencselekvő” a hétköznapi rutinkésztetések eltérítésével, a(z alkalmasint tiszavirág-életű) művészi gyakorlatok felmutatásával, valamint az életművét átható páratlan derűvel és életigenlő humorral keresi az „ökológiai végidők” szökésvonalait.