Lisányi Endre
Bánki Ákos aktuális tárlatát a 2021-as, Flumen I. című kiállítás folytatásának tekinthetjük. A kiállításcím, ami egyúttal a bemutatott alkotások elnevezése is, elsősorban azt a különleges átéltséget idézi fel a nézőben, amikor az ember valósággal eggyé válik és együtt áramlik a végzett tevékenységgel, esetünkben a festéssel.
Schneller János
Nagy Zsófi egyik 100×100 centiméteres, négyzet alakú festményén a képmezőt keresztbe metsző sárga sáv egyszerre tűnik önálló formának és a hozzá csatlakozó élek által képzett háromszögek egyik oldalának. Ezek a háromszögek azonban túlmutatnak a kép fizikai keretein, és valahol, azon kívül, képzeletben egy nagyobb felületen érnek össze. Mindez olyan hatást kelt, mintha a kép fizikai határai csak egy nagyobb felületre nyíló kivágás (ablaknyílás) szélei volnának. Azaz megnyitják a képet a képzelet végtelen sárga felülete irányába. A felület által befoglalt mezők transzparens háromszögeknek tűnnek, melyek az illuzórikus tér mélységében újabb és újabb színrétegeket takarnak ki vagy fednek fel.
Jankó Judit
Időbe telt, míg feloldottam a fura tiltásokat arról, hogy mivel nem foglalkozhatok, rájöttem, bármerre elindulhatok, bármelyik médium az enyém is lehet. Egy viszonylag hosszú folyamat végén jutottam el oda, hogy egyre több videót készítek. Amikor a helyekkel, terekkel dolgoztam, ezeket az atmoszférikus installációkat sokszor úgy éltem meg, mint mozdulatlan narratívákat, amelyek egy idő után kiolvadnak a dermedtségükből.