ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator
2015╱5

2015╱5

Tartalom ERDÉLYI MAGYAR MŰVÉSZET 4╱Jurecskó László: Kilenc állomás. Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920-tól 1990-ig7╱Pataki Gábor: “Semmi sem fölösleges” Sümegi György: Fejezetek Nagy Imre művészetéből8╱P. Szabó Ernő: Művek “Európa elfeledett sarkából”...

A pusztulás és a veszteség koncentrikus körei Interjú Ricz Gézával

A pusztulás és a veszteség koncentrikus körei
Interjú Ricz Gézával

Sirbik Attila
Riczre a korai munkáktól kezdve jellemző a romos, kihalt architektúra, az ember által hátrahagyott épített környezet. Mintha csak egy világválság után járnánk, ha pedig meg is jelennek emberi alakok azok általában magányosan, háttal vagy eltakart arccal, a társadalomtól elidegenedve, izolálva, szociális kapcsolatok jele nélkül léteznek az őket körülvevő homogén térben. Ricz Géza Szabadkán született, később Magyarországon tevékenykedett, jelenleg Salzburgban él családjával.

Pin It on Pinterest