A Things to play with című kiállításban megjelenő alkotások a nosztalgia kiiktatásával elevenítik fel a kelet-közép európai gyermekkor pillanatait. Jakub Janovsky és Bede Kincső egyszerre játszák a hatalmasok és a gyermekek játékát, megmutatva, miképp építhetünk várakat és teremthetünk új jelenkort a múlt maradványaiból.
Molnár Ráhel Anna
Amikor anyagokat gyűjtöttem ehhez a szöveghez, az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Egyesülete) archívumába is bementem. Egy hangfelvételt kerestem kazettán – hogy még létezik-e, abban nem voltam biztos –, amin Bencsik Barnabás ad interjút egy nemzetközi gigaprojekt kapcsán, valamikor a 90-es évek végén. Egy vonatról beszél, amelynek stúdiókká és kiállítóterekké alakított vagonjai nem sokkal a rendszerváltás után szelték át Európát. Az Europartrain – a holland Hans Kalliwoda művészeti projektje – 1997-ben indult Thesszalonikiből, és összesen tizenöt ország érintésével másfél év alatt felment egészen Svédországig.
A 17. Velencei Építészeti Biennálé Lengyel Pavilonjának kurátori csapata, a PROLOG+1 meghívására a GUBAHÁMORI építésziroda, a FILIP (Bodonyi Panni illusztrátor és Kovács Budha Tamás képzőművész) és Demeter László ökológus által készített projekt része a hat nemzetközi alkotócsoport munkáiból álló kiállításnak. A Biennálé főkurátori koncepciójához igazodva, a lengyel nemzeti pavilon Trouble in Paradise címmel a vidék és a vidéki életforma újraértelmezésének tematikájával foglalkozik.