A MODEM megnyitotta a MODEM AIR-t, egy új, hosszú távú művész- és kutatói rezidenciát. A program az intézmény elismert rövid távú rezidenciája mellett működik, annak hagyományaira és szellemi örökségére építve.
Hudra Klára
Bánföldi Csillagok között című festménysorozata a virtuális világ mellé (tán azzal szembe) helyezett emberi emlékezet által teremtett világmindenség igenléséről, annak kézzel fogható, látni való jelentőségéről vall. Lehet különös, hátborzongató vágyálmokkal, szenvedésekkel teli, az emlékezet és a képzelet a sajátunk. („Milyen művészeti stratégiákkal lehet kicselezni a múló időt?”)
A ritkaság érték, a művészet gazdagít.
Simon Bettina
Sok pillanat van egy napban, mindenre lehet gondolni
Ötvös Zoltán
A kérdést a maga egyszerűségében szoktuk feltenni: Mi a kép címe? Ennek az egyszerű kérdésnek tisztázása a célom, illetve azt próbálom bizonyítani, hogy a kérdés merőben értelmes és fontos. Mert a kép azon túl, hogy ábrázol valamit („mi van a képen?”), és ez az ábrázolás nagyon sokféle lehet, és ez nem írható le pusztán az „absztrakt” és „figurális” ellentétpár mentén, és nem írható le csupán a „leíró” és „elbeszélő” felosztásban, és az akadémiai „valósághű”, „nem valósághű” osztályozással sem. E kiállítás éppen azt szemlélteti, hogy ennél jóval tágasabb a mai festészet spektruma.
„Gyerekként a magasságot gyakran a felnőtté válással azonosítjuk. Ki ne hallotta volna a kérdést: Mi leszel, ha nagy leszel? Én erre a mai napig nem tudok válaszolni – talán azért, mert sosem nőttem igazán nagyra.”
Ötvös Zoltán
Ezek a festői türelmetlenség nyomai, ugyanis Borhy „polikrízisben” dolgozik, egyszerre több egymással összefüggő „válságot” kezel, amelyeknek azonban nincsenek egyértelmű megoldásai. A képi krízisek megoldhatóságára-megoldhatatlanságára válaszul halmozódni kezdenek a képi jelek, élénkülnek és zsúfolódnak a színek (ami tipikus expresszív vonás), a kép határai pedig dinamikusan feszülnek.
Július 24-én, csütörtökön 17-től 19 óráig.
Az esemény regisztrációhoz kötött.
gebruederschneider
…az olykor tájházi asszociációkat is sugalló szettek és sci-fis, futurisztikus kiegészítők egymás mellé rendeződésében összemosódik a kóros gyűjtögető szemétdombjából szivárgó szekunder szégyenérzet a padlásterekben gyakorlatozó múzeumi tekintet hűvös pásztázásával.
„Az én testem, az én váram” mottóval indul útjára a LOKART 3.0 Kortárs Képzőművészeti Biennálé, amely 2025. június 26. és szeptember 21. között hat helyszínen várja a közönséget Pécsen.
Mi az, ami elindít bennünket azon az úton, hogy ne csak kívülről, hanem belülről is változzunk? Mi az a finom erő, ami segít abban, hogy valódi kapcsolatokat építsünk a világunkkal, miközben folyamatosan növekvünk és fejlődünk?
„A személyes kiindulópontomat szánt szándékkal meghaladva a kiállítás elsősorban olyan kézzelfogható emberi tapasztalatokat mutat be, amikről szinte sehol nem hallunk a különböző emancipatorikus mozgalmak során, annak ellenére, hogy az elbeszélőik teszik ki egy kisebbség abszolút többségét. Az elbeszéléseket óvatosan kell olvasni, sokszor erősen megrázóak és úgy gondolom, hogy mind a konzervatív, mind a progresszív normákat több ízben megkérdőjelezik.”
Freund Éva
Bodóczky István utolsó, emblematikus kiállítása a meghökkentő Játsszuk azt, hogy meghaltunk címet viselte. Könnyednek is tűnhet, ám megrendítő: a gyermeki szerepjáték felszólítása valóssággá vált. A 77 éves Munkácsy-díjas képzőművész és művészetpedagógus halála szinte eleve beleíródott az utolsó tárlatába, hiszen a megnyitó előtti napon távozott közülünk.
Farkas Aliz
. Könnyen az anekdoták útvesztőjébe kerülhetnénk – és már ott is vagyunk –, ha leírom, hogy Szelley művészete szervesen összefügg személyes terével.
Tolnay Imre
Az MNB gyűjteményét a három kiemelkedő alkotón keresztül méltón reprezentáló győri tárlat a vonal sokrétűségére épít tehát, de ezzel jóval többet tesz: egyéni világokat tár fel, és egyúttal mikro-makro univerzumokat nyit ki, amelyekben hol sejtelmesen misztikus, hol pedig szókimondóan plasztikus módon „történik meg” és tárul fel a valóság.
Garami Gréta
A lassan négy éve működő KGaléria legújabb kiállítása a tájkép, a városkép és a portré után most az emberi figura, az emberalak témáját járja körül három, a művészeti szcénában már nevet szerzett, érett, 40-es éveiben járó, női művész, Bereczki Kata, Hamerli Judit és Papageorgiu Andrea alkotásain keresztül. Mindhármuk művészetének középpontjában az ember áll; természetesen nemcsak mint figura, forma, test vagy művészeti motívum, hanem mint filozófiai és egzisztenciális jelenség.