A felhők felett mindig kék az ég
Gaál Kata kiállítása
Szűcs Anna Emilia
Alkotásai labirintusok, amik, ha messziről nézi őket az ember, megfejthető, könnyen átgyalogolható ösvényekből állnak, de közelről felfalják az embert – a nem létező, teremtett városok, melyek mégis ismerősek; a Parlamenttel összefolyó gyárépület, ami alatt a víz csillogása valójában kopás; a Nyugati pályaudvar sivárságával összeolvadó, barcelonai háztetők, érzéki csalódások sora, amik a valóságunkat képezik; a saját csípőnkben, csuklónkban és vállunkban remegő mozdulatok, amik félúton megszakadnak; a zsugorfóliavirágok, a párizsikocka-zokni, ami kilóg a Crocsunkból; a ruhák gyűrődéseibe ékelődött gombostűk, amik ránk szögelik a civilizáltságot.
A papíron túl
A Budapest Esély papírmerítő műhelyének kiállítása
Hu-Yang Kamilla
Az anyag valahol a hitelesség hordozója is. Tapinthatósága révén a múlt kézzelfoghatóvá válik, így a papír egy sajátos emlékezetarchívum időbelisége révén és a felületére vetett, egyedi gesztusok lekövethető őrzőjeként.
Feszült csend
Horn Péter gyűjteménye
Ébli Gábor
Amelyik művész mellett Horn letette a voksát, azt mélységében gyűjti. Érthető, hogy ilyen jelentős anyagi tételek esetén racionális, egymást erősítő, egy adott irányt kiaknázó döntéseket kíván hozni; a nemzetközi műtárgypiacon is folyamatosan tájékozódik például az artfacts.net weboldal követőjeként. S legalább ennyire fontos motiváció az alaposan mérlegelt, egy-egy művészt szisztematikusan a gyűjteménybe beépítő választások mögött az a szándék, hogy a kollekció a kiemelt alkotókat teljességre törekvően, nemzetközi léptékben is relevánsan tudja bemutatni, ezzel alakítva a művészeti kánont.
Művészi nyelvészkedés
A Rétegződés című csoportos kiállítás elé
Martos Gábor
Egy kérdéssel kezdem: hogyan hívunk valakit, akit kromoszómái alapján a női nembe tartozónak tudunk, és festészettel foglalkozik? A válasz könnyű: nyilván „festőnő”. És hogyan hívunk egy ugyanilyen foglalkozást űzőt, akit kromoszómái alapján a másik nembe, vagyis a férfiak közé sorolunk? „Festőférfi”? Nem, egyszerűen csak „festő”.
Nyerni tudni kell
Interjú a Díjspirál szervezőivel
Tillmann Ármin
A Díjspirál a „díjazottak díjazása” által kívánja felhívni a figyelmet a margóra szorultság mikéntjére, a díjazásokkal létrejövő művészeti közeg polarizáltságára, illetve az alapértelmezetten „objektívnek” tekintett egyéni érdekekre, amelyek az informalitásokat helyezik előtérbe a szakmai teljesítmény és művészi minőség kárára.
House of Mine — Echoes Within
Magyar és szlovák nőművészek kiállítása az otthon fogalmáról
Popovics Viktória
Az otthon privilégium, mely rengeteg nő számára nem adatik meg; az otthontalanság, a nyomor, az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a családon belüli erőszak egyre több nő tapasztalata.
Taktikák a tájban
Csapó Júlia és Németh Domonkos Tamás kiállítása
Cserhalmi Luca
Vannak az egyes avatott emberek, akik számára engedélyezett a tájban való beavatkozás, mások számára ez tiltott, akárcsak egy művész és a kiállítótér falai között sétáló látogató számára. A kiállításlátogató, az erdőjáróhoz hasonlóan, egy előre felajánlott, optimális útvonalat kap gyakran egy narratíva mentén felépítve, de van, hogy több bejárási stratégia mellett is dönthet, bolyonghat térkép segítségével, hogy be tudja azonosítani a „látványosságokat”.
Alámerülés
Project833: Fokrendszerek, Petrichor, Eternit, Rianás 2021–2024 – Interjú az alkotókkal
Tillmann Ármin
A címben felsorolt események a vízzel, annak időbeliségével és az emberhez köthető viszonyával foglalkoztak. Tették ezt misztikus irányból épp úgy, mint a lokalitásban fellelt valós történetek alapján. Négy év alatt négy helyszínen és négy tematikával jött létre a sorozat (Csongrád, Palotai-sziget, Nevesincs-tó, Boszorkánysziget). Az egyestés, sötétedés után, némán vezetett túrák során bejárható tárlatokat a napfordulókra és nap-éj egyenlőségekre időzítették. Az alkotások idomultak az adott esemény tematikájához, a választott helyszínhez, reflektáltak annak hibrid, kulturális, természeti vagy épp mágikus jellegére, és a közeget óvva jött létre a csendes alámerülés.
Otthoni képek
Széchy Beáta kiállítása
Gellér Katalin
A horror vacui, a félelem az űrtől távoli leszármazottjainak mondanám torontáli szőnyeget idéző munkáját, keretmotívumaival, hurkokra emlékeztető színsíkjával szőnyeget idéző alkotását, mely elgondolkoztat a valóságosnak tűnő, realista módon megalkotott szőnyeg és a fantáziamotívumokkal létrehozott szőnyegkép kapcsolódási pontjairól, a régi szőnyegminták elfeledett szimbolikájának és az absztrakt formáknak a találkozásáról.
Minden kattogó tudás, s minden erő magától működik…
Képgyakorlatok. Kortárs művészet a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményéből
Muladi Brigitta
A Képgyakorlatok című kiállítás az MNB Arts and Culture szervezésében a Q Contemporary Andrássy úti épületében pop-up bemutatkozásként kapott helyet. A kortárs kollekció a magyar kortárs művészet egyik erőteljes vonulatát, az Y generáció kép- és tárgyalkotási felvetéseit mutatja be, amely egészének mintegy programadójaként a kiállítás nyitó fejezete Huxley disztópiája után a Szép új világ címet kapta.
Erdélyi kék
Sipos Sándor kiállítása az E-Galériában
Hudra Klára
A mostani kiállításán válogatást láthatunk a kolozsvári stúdiumokat követő, korai grafikáktól kezdve a legutóbbi években vegyes technikával készült festményekig. A meglepő, az ellentmondásokból építkező feszültség nemcsak az összkép, ám az egyes művek sajátja is. Jellemzően ezt erősíti, hogy Sipos nagylélegzetű gondolatokat, problémákat rendel műveihez, ilyen az antropocén kor, az akkulturáció-inkulturáció, a native-kisebbségi lét, a mitologikus versus hierarchikus világkép.
Kilépni a keretek közül
Interjú Lonovics Zoltánnal
Sirbik Attila
Lonovics Zoltán művészeti alkotásai, amiből egy pop-up kiállításon szeptember 10-től a Szerkesztőségben is ízelítőt kaphatunk, olyan újszerű világokba vezetnek, amelyek nem csupán a képzőművészet és a tervezőgrafika határterületén mozognak, hanem a látványos alternatív, sőt az underground világhoz is kapcsolódnak. Az itthon még felfedezetlen kultúrák közvetítése olyan újdonságokat és felismeréseket hozhat a hazai képzőművészetben, melyekre nemcsak befogadóként és szakmai hozzáértőként van feltétlenül szükségünk.