Sirbik Attila
„Az egyik első műtárgyamat, egy 1,5×1,5 méteres mozaikomat (a 2×2-es Rubik kocka összes változata) például dobogónak használták. Ha akkor kétségbe esek, és nem csinálok vele semmit, akkor tényleg megsemmisült volna. Újracsináltam a művet, kiállítottam a sérültet és az újat, és egy kiállításon rákérdeztem, hogy „mi műtárgy?”, az ami a padlón van, dobogóként vagy az, ami a falon van, vagy mindkettő. A rongálás végigkíséri alkotói pályafutásomat…”
Kozák Csaba
A szándékos fogalmazásmódból adódóan nem a személy karaktere, nem az egyéniség a fontos, hanem annak a reprezentációja, hogy a társas magányra kényszerített világban kiürülőben van az egykori értékrend, az emberi kommunikációt átvette a gépi mobilozás csodája/csapdája. Nos, Kopek ebben a kiüresedő utcai díszletben is azt láttatja, ahogy a leglényegtelenebb, leghétköznapibb tárgyak, a kockakövek, a szemetesládák, a lefolyónyílások, a rozzant kerékpárok is megszépülnek, felértékelődnek. A hangsúly a pocsolyák vízében tükröződő látványban van.
Muladi Brigitta
A nem emberkéz festette ikon, az arc rátekint az emberre – szemmel tartja, de nem kerül vele interakcióba. A világi portré azonban dialógusba kerül velünk, megszűnik az ikon vagy a maszk jellege. Palkó Tibor azzal, hogy egymásra montírozta – lemásolta – az arcokat, és azt a frontális nézetet és szűk kompozíciót használta, amit a klasszikus ikon vagy maszk, spirituális jelentéssel ruházta fel őket, a monoton ismétlés révén pedig vallási gyakorlatokat – imádkozást, mantrázást, az imamalom pergetését – idézte meg.
Tayler Patrick
Az Ördögkatlan alapkoncepciója összetett. Egyszerre szól a környezetről és a környezetben revitalizálódó kultúráról, ami a jó levegőn leveti rossz közérzetét, és szabadabban izeg-mozog. Az irodalom, a tánc, a képzőművészet, a színház és a divat határterületei egyszerre jelennek meg a porondon, de nem állnak össze Gesamtkunstwerkké, helyette eltérő alternatívákat kínálnak az idelátogatóknak.
Sirbik Attila
„Lelket adni valaminek emberi gesztus, de az életadás határán táncolni már emberfeletti. Anélkül, hogy ilyen babérokra törnék, igyekszem képeimet elevenné tenni, a tárgyakba életet lehelni. A valódi, kézzel fogható eszközökön túl ehhez magamból kell kiszakítani egy darabot. A tárgyak a maguk antropomorf gesztusaival magukban hordozzák az ember szándékát az életadásra. Ez a végső kreativitás anyaként, referencia számomra, éppen ezért keresem ezt a lehetőséget mindenben.”
Pataki Gábor
Golub itt kiállított sorozatain is ez a szélfútta törmelékhalmaz jelenik meg. Módszerét „narratív konstruktivizmusnak” nevezi, s valóban felfedezhetni rajtuk Rodcsenko, Klucisz, Liszickij montázsainak visszfényét. Csakhogy míg az elődök egy hamarosan eljövendő jobb és igazságosabb világ hitével, annak felépítését remélve készíthették el műveiket, addig Golub csupán mindezen ideák csődjét konstatálhatja.
A Love Revolution jegyében megannyi zenei és más változatos programot élvezhetnek idén a régi és új szitizenek a Szigeten. Az összművészetiség, a kulturális események sokfélesége és a húsba vágóan aktuális ökotémák hangsúlyos jelenléte most még szembetűnőbb az előzetes hírek alapján. Mi elsősorban a nem zenei programokból szemezgettünk. Augusztus 7–13-ig Sziget!
Horváth Ágnes
A kiállítóterem ezen az estén mintha táborrá alakult volna, ahonnan elindultak, és ahová érkeztek, ha érkeztek! a valóságot meghamisító levelezőlapok. A lándzsasort a fehér falra merőlegesen fölragasztott levlapok árnyéka formázza, s ezzel a fal mintha palánkká alakulna – elválasztva foglyot és nézőt. Az, hogy a képeslapokat a falra merőlegesen tették föl, olyan gesztus, amivel a sík tériesül, azaz egy dimenzióval megnő: új jelentőségre tesz szert. És, mivel a képeslapon feladó és címzett, megszólító és megszólított egyszerre jelenik meg, a gesztussal a közöttük születő dialógus is megelevenedik.
Sinkó István
Akár ha az asztaltársaságok akár a művészeti csoportok előtörténetét szemléljük, ez a fajta – baráti, szakmai közösségi kiscsoportos – lét a századelőtől (mármint a 20. század elejétől) erős kohéziót fémjelzett a művészeti életben. Szinyei Társaság, Fészek, Gresham, Nyolcak, Aktivisták… a nevek egyfajta szolidaritást, együvé tartozást és érdekképviseletet is jelentettek. No és rangot. Az odatartozás rangját.
Hudra Klára
A műtörténelemben Kisképzőként kodifikálódott Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákjai után a festészetet és rajzot nekik tanító művésztanárok rendeztek maguknak egy bensőséges, önreflektáló évzárót. Ők így tizenegyen a Kisképző családiasságához híven állították ki frissebb, avagy régebbről datálódott műveiket az „öntörvényűség” jegyében: Bodóczky István, Gerber Pál, Hajdú Kinga, Makói Juhász István, Pál Csaba, Sinkó István, Somogyi Laura, Szabó Franciska, Szalai Attila, Szőke Gáspár és Wächter Ákos.
Tayler Patrick
Varga Rita Szabad gravitáció (2019) című kiállításán szobrászati térrel párbeszédbe lépő videóművek, rajzos gesztusokkal megbontott kollázsok, mindennapi életté oldódó environmentszerű terek, valamint nagy léptékű, kompozit festmények jelennek meg, amelyek a szubjektum tömegvonzásában találkoznak. A kiállítás tematikai sokszínűségét a művész a személyes érintettség révén tudja közös nevezőre hozni: így kerül egymás mellé egy technótarka Pantheon-kupola, egy gumiból készült lómaszk, bokszoló nők allegorikussá emelt világa és op-artos mustrává transzformált, épített terek. Ebben a mediális szempontból is heterogén kontextusban a festészet egy meggyőző retorikával rendelkező megoldásként jelenik meg a képzőművészet all-in stratégiái között.
Széplaky Gerda
A kiállítás címét olvasva – A nagy zöld – ugyan mi másra gondolhatnánk, ha nem a természetre? Mégpedig a zöldellő természetre, amely burjánzik körülöttünk, és életerőt sugároz. Csakhogy rögtön szemünkbe ötlik az a néhány elszáradt, gyökeres farönk, amit mintha egy erdőtűz utáni pusztításból gurítottak volna be a kiállítótérbe, hogy demonstráljon számunkra valamit, ami éppen ellentétes az élettel, s amiről a természet utáni vágyakozásunk, a nyári, virágzó rétekben való gyönyörködésünk során könnyen megfeledkezünk.
Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos
Miként lehet az absztrakt kép geometrikus mintázatát, szerkezetét, eszméjét, logikáját játékosan – a hasonlóságról le nem mondva – megjeleníteni, működésbe (mozgásba) hozni, fizikai valósággá tenni, hogy a gyermek is megértse az absztrakt kép felépítését, elemeinek összetettségét? A kép-tárgy párok egymásra tekintenek, látjuk így mindkettőt. A közös kiállítás ötletgazdája Vásárhelyi Tamás kutató biológus. A két alkotó, Konok Tamás festőművész és Vásárhelyi Tamás együttműködése a játék egyik alapvető formája. Nem versengenek egymással, hanem a rokon művek előkészítése során párbeszédet folytatnak.
Jankó Judit
Ember Sári az elmúlt években érzékeny és sokrétegű műegyütteseket alkot, amelyet változatos anyaghasználat jellemez. Papírkollázsokat, kő- és kerámiatárgyakat hoz létre, a textil és a kő találkozásával kísérletezik, nagyon fontos számára az anyag milyensége és minősége. Nemes anyagokkal dolgozik, melyeket néhány finom gesztussal tesz műtárgyakká. Egyik fontos témája az emberi fej és az arc ábrázolása. Az arc formájának határait is kutatja: meddig lehet elmenni az absztrakcióval, hogy még felismerhetően egy arc legyen…
Margl Ferenc
A Budakalászi Műteremház nemrég csoportos kiállítással ünnepelte egyéves fennállását, amelynek a Pécsi Nick Galéria adott otthont. Az egykori Partizán műteremházból kivált képzőművészekkel a közös kiállítás és a jövőbeli tervek kapcsán beszélgettünk.
László Melinda
Bátai Sándor három évtizedet felölelő alkotásaiból rendezett kiállításának a Műcsarnok mélyföldszintjének tere, termei különösen jó keretet biztosítanak. A barlangi atmoszféra, a sejtelmes fényviszonyok és irányított fénysugarak a mélyre ereszkedés fizikai és szellemi terét képezik. A megvilágítás szépen kiemeli a művek reliefszerűségét; a barlangfalat, a (sír)kőtáblák véseteit.