Kozák Csaba
Párhuzam – mondja a kiállítás címe. Ám nekem erről a sík egyeneseinek egyik axiómája jutott eszembe, melynek értelmében két párhuzamos között a távolság mindig állandó. Az pedig, hogy „a párhuzamosok a végtelenben találkoznak” (örök példaként felhozva a vasúti sínpárt), az – a mondat szimbolikus jelentésén túl – csak a perspektívából adódó optikai illúzió.
Sirbik Attila
Lehet-e tágítani a képzelet határait a nők ábrázolásában? Meg lehet-e fosztani egy portrét a „nőiesség” fogalmához mélyen rögzült ideáktól? A kiállított rajzok, festmények, lentikuláris printek és rövid videó animációk ezekre a kérdésekre keresik a választ. A fiktív portrék az utcán, tömegközlekedési eszközön látott arcok emlékeiből összegyúrt karakterek, melyek a minél ismerősebb és tipikusabb elemek újrarendezéséből jöttek létre.
Nagy Zsófia Nóra
Egy műépítész találkozik a képzőművésszel, és egy képzőművész találkozik a műépítésszel, mindez egy személyben, magában az alkotóéban. Milo Sakač horvát festőművész az absztrakciót fokozatosan sajátította el. Az 1980-as évek óta több mint kétszáz megvalósult építészeti projektben vett részt, miközben párhuzamosan festett és állított ki festőművészként is. Awaken dreaming című kiállítása, az ötödik bemutatkozása, ezúttal Budapesten.
Bordács Andrea
Az 1950-es évek után napjainkban tapasztalható az absztrakt művészetnek egy új felfutása. A két korszakban mégis lényegesen eltérő az absztrakt művészet státusa. Az absztrakt művek magáról a látványról szólnak, lemondanak a narratív témáról, tárgyról, arról, hogy bármit is reprezentáljanak. A „képen” látott formát így felesleges egy „valódi” tárggyal beazonosítani, hisz az nem reprezentál semmit. Ha valamihez érdemes hasonlatokat keresni és találni, legfeljebb a nézőben keltett élményhez lehet. Tehát az absztrakt művészet nem reprezentál, hanem prezentál.
Tayler Patrick
A szüleim konyhapultjáról ismerem ezt: elnyűtt könyv, lejár a fedele, a híres háziasszony és fűszerreklámarc töretlen mosollyal tartja a frontot. A készülékből sárgás fény szivárog, talán csak rá kellene csapni a tetejére ún. orosz módszer szerint, hogy visszazökkenjen – Marciék régi tévéjén kellett ezt időnként alkalmazni –, de vendégségben nem tehetek ilyet.
Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos
PAF zabolátlannak tűnő, mégis fegyelmezett, kontrasztos képi építkezési módja, a képi felület színdinamizmusa, a széttartó alakzatok rendje és formai-szerkezeti összetettsége a nézőt meditációra ösztönzi, arra, hogy gondolja tovább az egyedi színek, vonalak kapcsolatát, helyzetét, mágikus erejét. PAF legújabb műveiben a létezés egy formáját – vizuális mámorát – hozza létre és igazolja, egyúttal művei a befogadói oldal reakcióival válnak teljesebbé.
Az 58. Velencei Biennálé megnyitóján készült videónkban Waliczky Tamással, Szegedy-Maszák Zsuzsannával és Molnár Anival beszélgettünk.
Veress Ferenc
Azzal alighanem mindenki egyetértett volna a reneszánsz Firenzében, hogy a rajz minden művészet alapja – csak abban oszlottak volna meg a vélemények, hogy milyen is az igazán jó rajz, és hogyan kell a mesternek a rajzot használni. A legnagyobb eltérés valószínűleg a festők és a szobrászok véleménye között mutatkozott volna, lévén a festő szemléletmódja – és így a rajzának előadásmódja – a szobrászétól különböző. Miközben a festő, feloldva a részleteket, a kontúrokat lágyabbá teszi, a szobrász – a plasztikai megvalósításra gondolva – ugyanezeket a részleteket kihangsúlyozza.
Nagy T. Katalin
Horvát Helén Sára rajzolt-festett képein megjelenő testeknek nem formájuk van, hanem funkciójuk. Ez nem azonos a test vagy a testrészek funkcióival, mert szemei nem látnak, szájai nem beszélnek, testei nem mozognak, már csak azért sem, mert többnyire végtagjaik sincsenek. Ezek a formátlan, mégis testszerű, általában párosan megjelenő lények jelöletlen, időtlen térben, mindig interakcióban vannak egymással.
Váraljai Anna
Bár a Londoni Iskola tagjai között nem találunk női alkotót, de az iskola hagyományaiból építkező kortárs művészek között igen, gondoljunk csak a brit Jenny Saville női identitást középpontba állító munkáira. Papageorgiu Andrea önelemző, az emberi természetet és saját identitását boncolgató, embert és természetet párhuzamba állító művészete egy egzisztencialista alapokon nyugvó, önelemző, az emberi szubjektumot középpontba állító hagyomány folytatója.
Képiró Ágnes
Hegedűs 2 László munkái mögött ne keressünk politikai tartalmat vagy aktuálpolitikai áthallást. Kiállított műveinek valamennyi látványeleme a művész szándéka szerint a vizualitást szolgálja, melyből a befogadó óhatatlanul egy koridéző, fanyar humort árasztó hangulatot visz tovább magával a kiállítótérből, megállapítva, hogy az alkotó vizuális vizsgálódásainak végeredménye minden vonatkozásban egyéni és eredeti.
Kovács Alex
Apám elindul, hogy begyűjtse azt a lumineszkáló zöldessárga termést, ami talán golden alma, talán citrom vagy színtiszta plazma. Felfordított talicskáját kerekére állítja – azért a bele ne rozsdásodjon – és kikanyarodik a lugas alól. Megkerüli a döglött angyal elszáradt szárnyát, elmegy a tuskók és a mosdótál – jó lesz az még az udvarra, alá lehet tenni egy kivágott tetejű kanisztert és belevezetni az ereszből összegyűjtött esővizet, csak azt a tartályt is fel kéne majd valamikor (soha) szerelni – mellett és mire odaér, addigra talán a flanel kardigánjának derengő piros foltjai, amik valami misztikus egységet képeznek apámmal, addigra talán azok a pászmák, mint az anyag nyíló fekélyeiből felhasadó elemi sugárzás, kiterjednek rajta, pusztító erejű fénygömbbé változtatva őt.