ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Selected Life
Vály Sándor kiállítása

Fekete Dénes
A művész számára az alkotás lételméleti kérdéseket feszeget: a halállal való szembenézés, a szerelem megélése, az egyedüllét, az önmagunkkal való párbeszéd témaköre jelenik meg a fekete-fehér történetekben. Az egyetlen ember, aki megjelenik a vásznon, az maga a művész, a többi szereplő mindig valamilyen karaktert jelenít meg.

Talán csak nosztalgia…
Homeless Between Yestermorrows

Schneller János
Fridvalszki kiállítása illeszkedik abba a sorba, melynek kiállítóit szintén a múlt utópisztikus jövőképeinek reflexiója foglalkoztatja, azaz, akik a beteljesületlen utópiák múltbaveszésének nyomán maradt ürességre, avagy az azokat felváltó disztópiák kijózanító, de leginkább kiábrándító realitására és jövőtlenségére reflektálnak.

A nonhumán művészet és a technoszféra esztétikája
Poszthumanista elméletek

Horváth Márk
A Nonhuman tehát nem csak az ember fogalmának és esztétikai megjeleníthetőségének dekonstruálására vállalkozik, hanem elsősorban az ember technológiai környezetének érzékeny bemutatását viszi véghez, miközben a természet és a kultúra elkülöníthetőségét is meghaladja a technoszféra vagy mechanoszféra természetkulturális viszonyainak felvillantásával.

Ahol swing van, ott út is van
CAPAZINE – LET’S DANCE

Nemes Z. Márió
A felforgatáscentrikus gondolatmenet egészen következetesen jut el a mainstream intézményrendszeren kívüli (fan)zine formátumhoz, mely az „információterjesztésre alkalmazott nyomtatott sajtó „félrehasználatának” egyik legjobban működő példája volt az internet megjelenéséig.”

A múló idő jövőképei
Wellisch Tehel Judit kiállítása

Nagy T. Katalin
A valóságos és a művészi útkeresés párhuzamosan futott. Juditra kezdetben az absztrakt expresszionizmus tett mély benyomást, képei feszültséggel teli érzelmeket tolmácsolnak, organikus motívumai sokszor húscafatokra emlékeztetnek.

Nem minden kép beszél magáért
Mélyáramok

Áfra János
A debreceni MODEM Mélyáramok című kiállítása a koncepcióleírás alapján egy igazán sokat ígérő anyag, amelyet bejárva „fókuszáltan és komplexen tárulhatnak föl a mélyáramok a magyar fotográfiában”, csakhogy ha valaki erre alapozva azzal az előfeltevéssel járja körbe a kiállítóteret, hogy a végére egy átfogó és egységes képet kap majd a magyar fotográfia történetének meghatározó erővonalairól, könnyen lehet, hogy csalódni fog.

Barnie szeret
Metzing Eszter varrottas képei

Révész Emese
Metzing minden képét áthatja a lebegés, a felfüggesztett paradicsomi vásznat, a baldachinos tüllre hímzett babafejeket éppúgy, mint a lávatenger felett lebegő gyerekaktokat. Lebegésük pedig megidézi az emlékek alakváltó természetét, folytonos alakulását, ismétlődő, recitáló formáját. Úgy szivárog át konkrét alakjukon a szorongás, ahogy a festék itatja át a lepedő vásznát.

Napló mobilban elbeszélve
Horváth Csilla kiállítása

Sinkó István
Horváth Csilla naplót írt, a Kahan Art kiállítótermében olvashatóak a naplóbejegyzések. Hogy nem is olvashatóak? Hát persze, mert Horváth Csilla képzőművész, ő képben, plasztikában, installációban, mobilszoborban mondja el, amit érez.

Anakronizmus vagy utópia?
képeslap – boríték – bélyeg – pecsét

Nagy T. Katalin
A dohányzás új szabályainak bevezetésével mindennapi látvány lett Budapest utcáin is az ácsorgó dohányos jelensége. Ez a néhány percet igénylő, legtöbbeknél befelé nézéssel járó tevékenység Kósa Gergő esetében a környezet ismétlődő tanulmányozásával járt. A környezet a fiatal művész új munkahelye, az Újlipótvárosi Galéria a Radnóti és a Tátra utca sarkán. Képzőművészről lévén szó, a „nyitott szemmel a világban” attitűd nála többszörösen is igaz. Foglalkoztatta egy pályázat, hogyan lehetne megmutatni a kerületet, kapcsolatba kerülni a szűkebb és tágabb környezettel.