Schneller János
Fridvalszki kiállítása illeszkedik abba a sorba, melynek kiállítóit szintén a múlt utópisztikus jövőképeinek reflexiója foglalkoztatja, azaz, akik a beteljesületlen utópiák múltbaveszésének nyomán maradt ürességre, avagy az azokat felváltó disztópiák kijózanító, de leginkább kiábrándító realitására és jövőtlenségére reflektálnak.
Szerda Zsófia
Olyan volt ez a hétvége, mintha két napig megállás nélkül csak gourmet fogásokat fogyasztottunk volna…
Istvánkó Bea
Hiszen bizonyos értelemben installációfotókról van szó, mivel a képeken a korábbi alkotásokból összeállított változatos kompozíciókat láthatunk.
Horváth Márk
A Nonhuman tehát nem csak az ember fogalmának és esztétikai megjeleníthetőségének dekonstruálására vállalkozik, hanem elsősorban az ember technológiai környezetének érzékeny bemutatását viszi véghez, miközben a természet és a kultúra elkülöníthetőségét is meghaladja a technoszféra vagy mechanoszféra természetkulturális viszonyainak felvillantásával.
Tayler Patrick Nicholas
A művek konceptuális síkon a globális pénzpiacok mélyrétegekben történő, titokzatos mozgásait sejtetik.
Sirbik Attila
Szász Lilla Üdvözlet új otthonomból című fotóprojektjének kiindulópontja az afrikai portugál gyarmatokról (Angolából, Mozambikból, Guinea-Bissau-ból, Cape Verde-ből és São Tomé e Príncipe-ről) 1975-ben közel 800 ezer portugál állampolgár, úgynevezett retornado, állami segítséggel véghezvitt visszatelepítési története.
Tayler Patrick
Kaliczka második, Viltin Galériában megrendezett egyéni kiállításán évek óta érlelődő, érzékelhetően többször átalakított festmények kerültek narratív összefüggésbe. A művek fókuszát az önvizsgálat – az én különböző művészettörténeti-archetipikus előképekben való feloldása – jelenti.
Szász Csongor
A nagy összefüggések kulisszái csupán kötelező panelek a személyes, a hétköznapi valóságból merítkező értelmezések rengetegében.
Nemes Z. Márió
A felforgatáscentrikus gondolatmenet egészen következetesen jut el a mainstream intézményrendszeren kívüli (fan)zine formátumhoz, mely az „információterjesztésre alkalmazott nyomtatott sajtó „félrehasználatának” egyik legjobban működő példája volt az internet megjelenéséig.”
Nagy T. Katalin
A fekete-fehér fotók rendkívül finom modellálása, érzékeny kidolgozottsága, a fiúk arckifejezése rabul ejti tekintetünket, mely aztán zavarodottá válik az applikációk észlelésével, s a felkavaró információs szövegek olvastán.
Nagy T. Katalin
A valóságos és a művészi útkeresés párhuzamosan futott. Juditra kezdetben az absztrakt expresszionizmus tett mély benyomást, képei feszültséggel teli érzelmeket tolmácsolnak, organikus motívumai sokszor húscafatokra emlékeztetnek.
Áfra János
A debreceni MODEM Mélyáramok című kiállítása a koncepcióleírás alapján egy igazán sokat ígérő anyag, amelyet bejárva „fókuszáltan és komplexen tárulhatnak föl a mélyáramok a magyar fotográfiában”, csakhogy ha valaki erre alapozva azzal az előfeltevéssel járja körbe a kiállítóteret, hogy a végére egy átfogó és egységes képet kap majd a magyar fotográfia történetének meghatározó erővonalairól, könnyen lehet, hogy csalódni fog.
Révész Emese
Metzing minden képét áthatja a lebegés, a felfüggesztett paradicsomi vásznat, a baldachinos tüllre hímzett babafejeket éppúgy, mint a lávatenger felett lebegő gyerekaktokat. Lebegésük pedig megidézi az emlékek alakváltó természetét, folytonos alakulását, ismétlődő, recitáló formáját. Úgy szivárog át konkrét alakjukon a szorongás, ahogy a festék itatja át a lepedő vásznát.
Sinkó István
Horváth Csilla naplót írt, a Kahan Art kiállítótermében olvashatóak a naplóbejegyzések. Hogy nem is olvashatóak? Hát persze, mert Horváth Csilla képzőművész, ő képben, plasztikában, installációban, mobilszoborban mondja el, amit érez.
Nagy T. Katalin
A dohányzás új szabályainak bevezetésével mindennapi látvány lett Budapest utcáin is az ácsorgó dohányos jelensége. Ez a néhány percet igénylő, legtöbbeknél befelé nézéssel járó tevékenység Kósa Gergő esetében a környezet ismétlődő tanulmányozásával járt. A környezet a fiatal művész új munkahelye, az Újlipótvárosi Galéria a Radnóti és a Tátra utca sarkán. Képzőművészről lévén szó, a „nyitott szemmel a világban” attitűd nála többszörösen is igaz. Foglalkoztatta egy pályázat, hogyan lehetne megmutatni a kerületet, kapcsolatba kerülni a szűkebb és tágabb környezettel.
Kozák Csaba
Biró Ildikó és Jakabházi Sándor közös tárlatának címe Határeset. Ezt a főnevet a Wikiszótár így értelmezi: „nem egyértelmű tény, helyzet, amelynek besorolása, meghatározása kétféle is lehet, ezért bizonytalan.” Esetükben a cím arra utalhat, hogy Biró és Jakabházi a magyar–román határon innen és túl élnek; Szeged és Temesvár csupán 115 kilométerre fekszenek egymástól. A hívószó azt is jelezheti, hogy mindkét alkotó műveinek mérete, technikája, datálása hasonló, mindketten egyaránt használnak ábrázoló, figurális és absztrakt fragmentumokat, ám munkáik egyértelműen elkülöníthetőek, közöttük is húzódik egy határ.