Térerő, avagy erőtér
Az ipar- és a képzőművészet találkozása
Fűkő Béla
Einstein óta tudjuk, hogy anyag és energia egymásba is átalakulhatnak. Az anyagnak ereje van, az erőnek pedig jelen esetben egy realizált szoborteste. Einstein megállapítása után már csupán egy merészet kell ugranunk, és Tom Stonier filozófus megállapításán kell egy kicsit elgondolkodnunk, miszerint az anyagon és energián túl még ott van az információ.
Az emberközpontú gondolkodáson túl
Territórium: pályázat a Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállítására
Demeter László
Átjárható-e az ember és a táj közötti antropocentrikus határvonal? Hol húzódik ez a határvonal? Mi a következménye a táj önkényes átalakításának? Vizsgálható-e az emberi tevékenység a természetes élőhelyek nézőpontjából? A GUBAHÁMORI, a Filip és Demeter László koncepciója az építészet és képzőművészet eszközeivel, ellentétpárokra építkezve teszi fel kérdéseit a látogatóknak.
A szubjektum ereklyéi
Interjú Murányi Mózes Mártonnal
Sirbik Attila
„Megnyugvásra találok egy forma és egy hozzárendelt szín esetében, ezek a munkák elgondolkodtatnak, meditatív állapotba kerítenek a figurális iránnyal szemben. Természetemből fakadóan vonz a rend, a tisztaság és az egyszerűség, ami elvezetett a homogén felületekkel való foglalkozáshoz.”
Jelenlét a négyzetrácsban
Gáspár György Beyond 2000 című kiállításáról
Tayler Patrick
A pécsi Nick Galériában megrendezett, Beyond 2000 című kiállítás egy hároméves munkafolyamat összegzéseként ad áttekintést Gáspár György Elektron, Neuron és City sorozatairól. A kiállításon szereplő, falra szerelt, illetve posztamenseken installált művek tárgyi alakot öltött utópiákként is felfoghatók. A tervezőasztalon felépített jövő fenntarthatóságának problémájáról ugyanúgy szólnak, mint az autonóm szobor továbbélésének kérdéséről a posztfordiánus tökéletesség korában.
3szögelések
Károly-Zöld Gyöngyi, Péter Ágnes és Sándor Edit kiállítása
Kecskés Péter
A tradicionális formák és kifejezőeszközök lejáratása közben az ideák elárulásáról és elvtelen ideológiai behelyettesítésekről szól a mai létezés gyakorlata még a művészeti életben is. Az áltradicionalizmus az ellenbeavatás előszobája már Guénon szerint is, mindez igaz az álkonzervativizmusra is. Azóta már sokkalta súlyosabb a helyzet, ezért az esztétikum is harctérré vált, bármennyire is kevesen látják a valódi szellemi frontvonalakat.
INTRO VII.
A pécsi DLA-sok kiállítása
Fekete Dénes
Az INTRO eseménysorozat hagyománya azt is lehetővé teszi, hogy a művek egyéni kutatóprogramokhoz kapcsolódó olvasatai mellett egyfajta párbeszéd is kialakulhasson az alkotások között, maga az esemény így közösségi élményként is jelentős a doktoranduszok számára.
Hetiszakasz
Roskó Gábor kiállítása
Horváth Ágnes
Ha mostanában látogattunk el a 2B Galériába, egy „rendes” kiállítás látványa fogadott: a falakon képek lógtak. Csakhogy a képek a Tóra adott szövegeinek – a hetiszakaszok, vagyis az adott hétre lebontott „adag” – commentjei, és nem illusztrációi voltak. Szándékosan a fészbuknyelvből kölcsönzök a hagyományos kommentár, a drósó helyett. Hogy miért? Azért, mert a Dáf Párását Sávuá (Hetiszakasz Oldalak) projektnek az (volna? van?) a feladata, hogy igazi közösségi felületként megszólítson és kommentár írására ösztönözzön mindenkit, akinek a Tóra ma is lélegzik.
Anyagok változása
Interjú Dobokay Mátéval a Denzitás című kiállítása kapcsán
Sirbik Attila
Bizonyos automatizmusnak tűnő munkafolyamatok sokszor előkerülnek az én projektjeimben is, de ezen képek épülését inkább az organikusság, az exponálásnál hosszabb munkafolyamatok jellemzik. Na, de ha ez a leképezés nem automatikus, akkor milyen viszonyban áll a fotóssal és a környezettel? Mennyire hiteles a fénykép? Ezek régi kérdések, amikkel sokan foglalkoztak, foglalkoznak ma is. Engem viszont az jobban érdekel, hogy ha úgy jön létre egy „fénykép” vagy a fényképekkel valamilyen módon viszonyt ápoló mű…
Fedő és fedett
Matzon Ákos kiállítása
Szegedy-Maszák Zsuzsanna
A művészettörténetben a tér és a mélység síkbeli ábrázolását gyakran építészeti gyakorlattal is rendelkező alkotók változtatták meg elemeiben. Brunelleschi és Alberti hozták létre azokat a konvenciókat, melyeket évszázadokig megkérdőjelezhetetlennek hittek. A művész dolga a konvenciók megkérdőjelezése. A térérzékelésünk különböző jellegű és különböző erősségű. A művész tehetsége, hogy az általa érzékelt teret, az ő látásán keresztül látottakat számunkra is láthatóvá teszi. Míg az építész elsősorban mindig térben gondolkozik, a festőnek mindig számolnia kell a síkfelülettel. Matzon Ákos építész térérzékelésével láttatja velünk az általa megkérdőjelezett konvenciókat.
Fogyasztás és kommunikáció
Hans Peter Bauer kiállítása
Kozák Csaba
Valószínűsíthető, hogy az emberi beszéd első dadogó szótagjai az afrikai kontinensen 1.800.000 évvel ezelőtt megjelent Homo Erectus (a „felegyenesedett ember”) szájából hangzottak el. Az viszont bizonyos, hogy a kiállítás címében jelzett fogyasztás és kommunikáció az idők kezdete óta párban járt, hiszen egy őskori törzs, horda tagjai csakis úgy vadászhatták le a napi betevőt, ha a vadászat előtt/közben folyamatosan kommunikáltak egymással, mivel csakis a csapatmunka eredménye lehetett, hogy felhajtsanak, becserkésszenek és leöljenek például egy mamutot.
Magyar könyvillusztráció volt, van és lesz
I. Billufeszt
Margittai Zsuzsa
Az első Budapesti Illusztrációs Fesztivál és a hozzá kapcsolódó kiállítás nyitánya egy mára talán már sokaknak feledésbe merült kerekasztal-beszélgetés volt, amit Révész Emese művészettörténész hívott életre 2018 tavaszán a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A szakmai figyelem oka annak a hiátusnak a felismerése volt, amelyet a kortárs illusztrációnak, egyáltalán az illusztrációnak mint műfajnak kissé mostoha, „megtűrt” szerepe okozott. A másfél évvel ezelőtti (művészek, művészettörténészek, oktatók, kiadók részvételével lezajlott) szakmai vita eredménye akkor még függőben hagyta egy illusztrációs biennálé létjogosultságát. Ez a feltételes mód mára eltűnni látszik a kiállítás és a fesztivál nagy sikerét és az azt övező szakmai és közönségfigyelmet látva.
Gilgames
Vásárhelyi Antal kiállítása
Kozák Csaba
Vásárhelyi Gilgames-sorozata az agyagtáblákra vésett verbális mű vizuális parafrázisa, sajátos értelmezése. Művein feltűnik Etana, aki egy ősi király volt Kish városában, ám gyermeke nem lehetett. Egy napon megmentett egy éhező sast, aki hálából felvitte a mennybe, hogy ott ráleljen az élet füvére. Így születhetett meg fia, Balih. A művész grafikai lapjain ott van Istár, aki alámerült az alvilágba, ám arra is képes volt, hogy visszatérjen onnan.