Játékos jelhagyók
Szabados Árpád, Szirtes János és Ujházi Péter művei a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből
Tolnay Imre
Az MNB gyűjteményét a három kiemelkedő alkotón keresztül méltón reprezentáló győri tárlat a vonal sokrétűségére épít tehát, de ezzel jóval többet tesz: egyéni világokat tár fel, és egyúttal mikro-makro univerzumokat nyit ki, amelyekben hol sejtelmesen misztikus, hol pedig szókimondóan plasztikus módon „történik meg” és tárul fel a valóság.
Őrült kertész
Interjú Gyenis Tiborral
Tillmann Ármin
Gyenis munkáin azonban az ember és természet dichotómiája nem holmi „borús metafizikaként” jelentkezik; az alkotó mint „ellencselekvő” a hétköznapi rutinkésztetések eltérítésével, a(z alkalmasint tiszavirág-életű) művészi gyakorlatok felmutatásával, valamint az életművét átható páratlan derűvel és életigenlő humorral keresi az „ökológiai végidők” szökésvonalait.
TakeOff
Kun Éva kiállítása
Szabó Ádám
A Parthenón-fríz Terem világítását a XIX. századi kiállítóterek kedvelt építészeti megoldásaként a kettős tetőablak biztosítja. Ez a szobrászoknak kifejezetten előnyös, mert a kettős üvegtető egyenletes szórt fényt ad, emiatt viszont nem is igazán beszélhetünk beeső fényről ebben a térben. Az installáció nem a fényt vezeti, inkább a nézőt magát és annak tekintetét vezeti felfelé. A cél a tér és a fény megtapasztalása által olyan vallástól független szellemi vagy spirituális élmény átadása, ami korábban idézett gondolatokkal rokon: a fizikai fény érzékelése, ami áthatol minden dolgon, miközben maga tiszta marad.
Belülről mindenki rózsaszín
Csekő Andrea és Kun Fruzsina kiállítása
Kaszás Konrád
A The Space Budapest tereiben jelenleg Csekő Andrea és Kun Fruzsina duójának kiállítása látható, melyben egy olyan megfoghatatlan kijelentésre építkeznek, mint a testünk belseje képzeletbeli színének megfeleltetése.
Sang-ho admirális szövetségesei
Pixel Kim és Park Chulho helyspecifikus művészeti projektje
Tóth Eszter
Az art brut és az outsider art az elmúlt ötven évben a kortárs művészet élénk, kiegészítő elemévé vált. A világszerte megfigyelhető jelenség mögött egy markáns átalakulás húzódik, a művészeti közeg az outsider artra fenomenológiailag sajátos, diszciplinárisan in-between értelmezési lehetőségként tekint, amelynek empirikus megértésére törekszik a kortárs művészet plaszticitásán keresztül, miközben saját fogalmait és határait formálja át.
A felhők felett mindig kék az ég
Gaál Kata kiállítása
Szűcs Anna Emilia
Alkotásai labirintusok, amik, ha messziről nézi őket az ember, megfejthető, könnyen átgyalogolható ösvényekből állnak, de közelről felfalják az embert – a nem létező, teremtett városok, melyek mégis ismerősek; a Parlamenttel összefolyó gyárépület, ami alatt a víz csillogása valójában kopás; a Nyugati pályaudvar sivárságával összeolvadó, barcelonai háztetők, érzéki csalódások sora, amik a valóságunkat képezik; a saját csípőnkben, csuklónkban és vállunkban remegő mozdulatok, amik félúton megszakadnak; a zsugorfóliavirágok, a párizsikocka-zokni, ami kilóg a Crocsunkból; a ruhák gyűrődéseibe ékelődött gombostűk, amik ránk szögelik a civilizáltságot.
A papíron túl
A Budapest Esély papírmerítő műhelyének kiállítása
Hu-Yang Kamilla
Az anyag valahol a hitelesség hordozója is. Tapinthatósága révén a múlt kézzelfoghatóvá válik, így a papír egy sajátos emlékezetarchívum időbelisége révén és a felületére vetett, egyedi gesztusok lekövethető őrzőjeként.
Feszült csend
Horn Péter gyűjteménye
Ébli Gábor
Amelyik művész mellett Horn letette a voksát, azt mélységében gyűjti. Érthető, hogy ilyen jelentős anyagi tételek esetén racionális, egymást erősítő, egy adott irányt kiaknázó döntéseket kíván hozni; a nemzetközi műtárgypiacon is folyamatosan tájékozódik például az artfacts.net weboldal követőjeként. S legalább ennyire fontos motiváció az alaposan mérlegelt, egy-egy művészt szisztematikusan a gyűjteménybe beépítő választások mögött az a szándék, hogy a kollekció a kiemelt alkotókat teljességre törekvően, nemzetközi léptékben is relevánsan tudja bemutatni, ezzel alakítva a művészeti kánont.
Művészi nyelvészkedés
A Rétegződés című csoportos kiállítás elé
Martos Gábor
Egy kérdéssel kezdem: hogyan hívunk valakit, akit kromoszómái alapján a női nembe tartozónak tudunk, és festészettel foglalkozik? A válasz könnyű: nyilván „festőnő”. És hogyan hívunk egy ugyanilyen foglalkozást űzőt, akit kromoszómái alapján a másik nembe, vagyis a férfiak közé sorolunk? „Festőférfi”? Nem, egyszerűen csak „festő”.
Nyerni tudni kell
Interjú a Díjspirál szervezőivel
Tillmann Ármin
A Díjspirál a „díjazottak díjazása” által kívánja felhívni a figyelmet a margóra szorultság mikéntjére, a díjazásokkal létrejövő művészeti közeg polarizáltságára, illetve az alapértelmezetten „objektívnek” tekintett egyéni érdekekre, amelyek az informalitásokat helyezik előtérbe a szakmai teljesítmény és művészi minőség kárára.
House of Mine — Echoes Within
Magyar és szlovák nőművészek kiállítása az otthon fogalmáról
Popovics Viktória
Az otthon privilégium, mely rengeteg nő számára nem adatik meg; az otthontalanság, a nyomor, az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a családon belüli erőszak egyre több nő tapasztalata.
Taktikák a tájban
Csapó Júlia és Németh Domonkos Tamás kiállítása
Cserhalmi Luca
Vannak az egyes avatott emberek, akik számára engedélyezett a tájban való beavatkozás, mások számára ez tiltott, akárcsak egy művész és a kiállítótér falai között sétáló látogató számára. A kiállításlátogató, az erdőjáróhoz hasonlóan, egy előre felajánlott, optimális útvonalat kap gyakran egy narratíva mentén felépítve, de van, hogy több bejárási stratégia mellett is dönthet, bolyonghat térkép segítségével, hogy be tudja azonosítani a „látványosságokat”.