Teltház
Interjú Aradi Mátyással, Bánhidi-Rózsa Bencével, Boruzs Boglárkával és Demeter Nóra Zsófiával
Tayler Patrick Nicholas
„Nehéz átvitt értelembe helyezni egy olyan környezetet, aminek se eleje, se közepe, se vége. Az aula pont egy ilyen megfoghatatlan hely. Ezért a fóliák és a ponyvák, mint egyfajta térbeli caveat, egyszerre óva intik és becsalogatják a látogatót, illetve adnak egy konkrétabb linearitást a térnek, ami elengedhetetlen az értelmezéséhez.” – Aradi Mátyás
Narratív többszörös
avagy az alkotás mint életösszefüggés
Freund Éva
Az Átkelő Galéria kulcsszerepet játszik abban, hogy az Outsider Art ne csak egy elszigetelt szegmens legyen a hazai művészeti szcénában. Komáromi Erzsébet Katalin textilművész, művészetpedagógus, művészetterapeuta, a galéria vezetője és Tóth Eszter, a galéria művészettörténésze egy olyan befogadó, terápiás és összművészeti teret hoztak létre, amely szerteágazó funkciókkal bír: a kiállítások mellett művészeti műhelyek, művészetterápiás csoportok működnek itt.
Nem csak régi utazóknak
Péntek Orsolya Velence-képei
Zoltán Gábor
A kiállításon látható festmények összetartoznak, folytatják és kiegészítik, értelmezik egymást. Ugyanakkor ez a sorozat, a San Polo, maga is egy nagyobb egység része. Péntek Orsolya 2018-ban mutatta be a Cannaregio-sorozatot, Velence-projektje azelőtt kezdődött, és azóta is folyamatban van. Ezzel párhuzamosan Péntek Orsolya egy regényvilágot is épít.
Territory
Tóth Zsuzsi és Lengyel Péter kiállítása
Som Balázs
Az installációk egyrészről az aktív befelé forduló figyelemből fakadó érzékletes, szuggesztív, materiális és immateriális határán mozgó, újraérteni kívánó emlékezést performálnak, másrészt pedig a vérzivataros 20. század etnikai tisztogatásokkal telített korszakának és a különösen kegyetlen módszerességgel, bürokratikus módon megvalósult dehumanizáló törekvéseinek arcot adó vezéralakjai számára rendez be pantheont, hogy konfrontálódjon az európai közösségi emlékezet ellentmondásaival, szelektív humanizmusával és legfőképpen napjaink hiányos visszatekintőerejével.
Senkiben vagy mindenkiben? – ez itt a kérdés
Ada Vilhan Trust NO1 című kiállítása
Jankó Judit
Ada Vilhan erőteljes, absztrakt expresszionista képei a szabadság köreit kutatják női nézőpontból. Pontosabban, a művész nem tud, és nem akar elszakadni a női nézőponttól, amivel egyszerre fordul a valóság és a tudattalan mélyrétegei felé. Budapest egyik legújabb kereskedelmi galériája, a Tokaj Art Wine nem először teszi a női létet középpontba, s ezúttal egy erotikával és energiával teli, pokolramenős, ugyanakkor elcsöndesedésre is képes művészetet mutat be.
A sztahanovista munkásöntudat és a neoliberális „pozitív hangoltság” embertelen versengése az ember boldogtalanságáért
Vigh Violetta: Munka╱verseny
K. Horváth Zsolt
Ha a magyarországi sztálinizmus időszakáról beszélünk, sajnálatos módon szinte mindenkinek Bacsó Péter A tanú című filmje ugrik be. Az 1969-ben készült alkotás valójában nem más, mint a Rákosi-korszak paródiája, groteszk kádárista átirata, mely a népi nevetéskultúra jegyében kacagássá oldja a gyűlölettel átitatott félelmet. Olyasvalami, mint amit Mihail Bahtyin a középkori parodia sacra, a szentségparódia funkciójáról mondott.
Three Boys Collaboration
Széll Ádám kiállítása
Takács Ádám
Ma tartsunk tüdőnapot! Egy mély lélegzettel kezdődik, megemelkedik a bordakosár, a levegő a nyomáskülönbség következtében beáramlik, és kitölti a rendelkezésre álló barlangrendszer tereit, a mellkas megfeszül…, aztán puhán ellazul, és kifújjuk. Úgy tűnhet, hogy a dolgok ennyire egyszerűen működnek, ennyire természetesen, mint a légzés, semmi kétség.
Töredékes szépség
Határ Attila // Horváth Roland // Nagy Marcell
Sebes Gellért
A 21. század esztétikáját és képekhez való viszonyát leginkább az érintőképernyő változtatta meg, amely fénylő simaságával a szépség új definícióját hozta. A szépség nem fenséges többé, pusztán szemet gyönyörködtetően problémátlan, sima és kizárólag pozitív érzéseket közvetítő.
Mütyürkészítő szerettem volna lenni
Interjú Kortmann-Járay Katalinnal
Molnár Judit Lilla
„Apukám nemrég emlegette, hogy kisgyerekként „mütyürkészítő” szerettem volna lenni. Azt hiszem ez talán részben sikerült is. Kisgyerekként állandóan barkácsoltam. Óvodásként-kisiskolásként a karácsonyi ajándékok készítését általában júniusban kezdtem el, nyár végére már jó pár doboznyi művem gyűlt össze. Volt, hogy ezeket rendrakás közben véletlenül kidobták, mert nem fedezték fel a művészi értéküket. Ezt sem vettem zokon, ilyenkor újrakészítettem ezeket.” – Kortmann-Járay Katalin
Az önálló gondolat és a reflexió az emberi képesség sajátja
Interjú Biró Dáviddal
Molnár Judit Lilla
„Sok ilyen elrejtett tartalom van a munkáimban, minden képnek van egy szándéka, amit a felületükön keresztül kommunikálni szeretnék, időnként a műegyüttes egyben ad segítséget a részletek felfejtésére. Képkészítés közben is folyamatos az önreflexió és a tudatos gondolkodás, tervezés.” – Biró Dávid
Beast Mode — Beütött a podkeszt
Dóczi Attila (aka Májkül Nájt) Nitróballada című kiállításáról
Tayler Patrick Nicholas
Dóczi Attila legújabb, egyéni kiállítása a kriptomasinisztikus, zoomorf és hipermaszkulin kiméraság kimérős nosztalgiáját tárja elénk a művésztől megszokott humorral és párás szemű visszarévedéssel ízesítve. A művek sajátos intenzitása a szőnyegekkel otthonossá varázsolt garázsba gurulva talán belőlünk is előcsalogatja a custom-built gépállatot – ha csak egy szórakoztató, kuncogástól rázkódtató pillanat erejéig is.
Pompa kicsiben
Beszélgetés Molnár Anival az új galériája kapcsán és Fülöp Tímeával, a programok kurátorával
Bordács Andrea
Molnár Anamária tizenöt éve vezeti a Molnár Ani Galériát a Bródy Sándor utcában. Évek óta viszonylag stabil művészkörrel rendelkezik; fókuszában többnyire az absztrakt művészet és a fotó-film áll, de más médiumok és stílusok is helyet kapnak. Néhány évig (2007–2014), amíg működtették, a MOM Parkban működő nyilvános, nonprofit Park Galéria programját is ő állította össze. Molnár Ani a galéria születésnapjára szép ajándékkal lepte meg a hazai művészeti közeget: egy új galériát nyitott kétszáz méterre a már meglévőtől. A környék amúgy kezd galériás negyeddé válni, a Molnár Ani Galéria mellett működik a TOBE, itt nyílt meg nemrég a nonprofit Doxa, a Horánszky utcában a Resident Art. Az am projects kisebb, ám impozáns tér, amely a fiatal művészek bemutatkozási terepe lesz. A szándékról és a kiállítási programról kérdeztem a galériavezetőt és a kurátort.