Csatlakozz a Szeretet Forradalmához!
Sziget 2019
A Love Revolution jegyében megannyi zenei és más változatos programot élvezhetnek idén a régi és új szitizenek a Szigeten. Az összművészetiség, a kulturális események sokfélesége és a húsba vágóan aktuális ökotémák hangsúlyos jelenléte most még szembetűnőbb az előzetes hírek alapján. Mi elsősorban a nem zenei programokból szemezgettünk. Augusztus 7–13-ig Sziget!
Szabad-e ilyet csinálni?
Waldsee, 1944
Horváth Ágnes
A kiállítóterem ezen az estén mintha táborrá alakult volna, ahonnan elindultak, és ahová érkeztek, ha érkeztek! a valóságot meghamisító levelezőlapok. A lándzsasort a fehér falra merőlegesen fölragasztott levlapok árnyéka formázza, s ezzel a fal mintha palánkká alakulna – elválasztva foglyot és nézőt. Az, hogy a képeslapokat a falra merőlegesen tették föl, olyan gesztus, amivel a sík tériesül, azaz egy dimenzióval megnő: új jelentőségre tesz szert. És, mivel a képeslapon feladó és címzett, megszólító és megszólított egyszerre jelenik meg, a gesztussal a közöttük születő dialógus is megelevenedik.
Csendek és kiáltások
Az Asztaltársaság kiállítása
Sinkó István
Akár ha az asztaltársaságok akár a művészeti csoportok előtörténetét szemléljük, ez a fajta – baráti, szakmai közösségi kiscsoportos – lét a századelőtől (mármint a 20. század elejétől) erős kohéziót fémjelzett a művészeti életben. Szinyei Társaság, Fészek, Gresham, Nyolcak, Aktivisták… a nevek egyfajta szolidaritást, együvé tartozást és érdekképviseletet is jelentettek. No és rangot. Az odatartozás rangját.
Kisképző a boulevard-on
Hudra Klára
A műtörténelemben Kisképzőként kodifikálódott Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákjai után a festészetet és rajzot nekik tanító művésztanárok rendeztek maguknak egy bensőséges, önreflektáló évzárót. Ők így tizenegyen a Kisképző családiasságához híven állították ki frissebb, avagy régebbről datálódott műveiket az „öntörvényűség” jegyében: Bodóczky István, Gerber Pál, Hajdú Kinga, Makói Juhász István, Pál Csaba, Sinkó István, Somogyi Laura, Szabó Franciska, Szalai Attila, Szőke Gáspár és Wächter Ákos.
Szabad gravitáció
Varga Rita kiállítása
Tayler Patrick
Varga Rita Szabad gravitáció (2019) című kiállításán szobrászati térrel párbeszédbe lépő videóművek, rajzos gesztusokkal megbontott kollázsok, mindennapi életté oldódó environmentszerű terek, valamint nagy léptékű, kompozit festmények jelennek meg, amelyek a szubjektum tömegvonzásában találkoznak. A kiállítás tematikai sokszínűségét a művész a személyes érintettség révén tudja közös nevezőre hozni: így kerül egymás mellé egy technótarka Pantheon-kupola, egy gumiból készült lómaszk, bokszoló nők allegorikussá emelt világa és op-artos mustrává transzformált, épített terek. Ebben a mediális szempontból is heterogén kontextusban a festészet egy meggyőző retorikával rendelkező megoldásként jelenik meg a képzőművészet all-in stratégiái között.
A zöldbe vetülő árnyék
Boros Viola: A nagy zöld
Széplaky Gerda
A kiállítás címét olvasva – A nagy zöld – ugyan mi másra gondolhatnánk, ha nem a természetre? Mégpedig a zöldellő természetre, amely burjánzik körülöttünk, és életerőt sugároz. Csakhogy rögtön szemünkbe ötlik az a néhány elszáradt, gyökeres farönk, amit mintha egy erdőtűz utáni pusztításból gurítottak volna be a kiállítótérbe, hogy demonstráljon számunkra valamit, ami éppen ellentétes az élettel, s amiről a természet utáni vágyakozásunk, a nyári, virágzó rétekben való gyönyörködésünk során könnyen megfeledkezünk.
Élményszoba, amelynek nincsenek falai
Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás Tér-mozgás-játék című kiállítása
Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos
Miként lehet az absztrakt kép geometrikus mintázatát, szerkezetét, eszméjét, logikáját játékosan – a hasonlóságról le nem mondva – megjeleníteni, működésbe (mozgásba) hozni, fizikai valósággá tenni, hogy a gyermek is megértse az absztrakt kép felépítését, elemeinek összetettségét? A kép-tárgy párok egymásra tekintenek, látjuk így mindkettőt. A közös kiállítás ötletgazdája Vásárhelyi Tamás kutató biológus. A két alkotó, Konok Tamás festőművész és Vásárhelyi Tamás együttműködése a játék egyik alapvető formája. Nem versengenek egymással, hanem a rokon művek előkészítése során párbeszédet folytatnak.
Mi marad utánunk?
Ember Sári leletei
Jankó Judit
Ember Sári az elmúlt években érzékeny és sokrétegű műegyütteseket alkot, amelyet változatos anyaghasználat jellemez. Papírkollázsokat, kő- és kerámiatárgyakat hoz létre, a textil és a kő találkozásával kísérletezik, nagyon fontos számára az anyag milyensége és minősége. Nemes anyagokkal dolgozik, melyeket néhány finom gesztussal tesz műtárgyakká. Egyik fontos témája az emberi fej és az arc ábrázolása. Az arc formájának határait is kutatja: meddig lehet elmenni az absztrakcióval, hogy még felismerhetően egy arc legyen…
BUM
Műteremházak 1.0
Margl Ferenc
A Budakalászi Műteremház nemrég csoportos kiállítással ünnepelte egyéves fennállását, amelynek a Pécsi Nick Galéria adott otthont. Az egykori Partizán műteremházból kivált képzőművészekkel a közös kiállítás és a jövőbeli tervek kapcsán beszélgettünk.
Az anyag emlékezete
Bátai Sándor: Princípiumok
László Melinda
Bátai Sándor három évtizedet felölelő alkotásaiból rendezett kiállításának a Műcsarnok mélyföldszintjének tere, termei különösen jó keretet biztosítanak. A barlangi atmoszféra, a sejtelmes fényviszonyok és irányított fénysugarak a mélyre ereszkedés fizikai és szellemi terét képezik. A megvilágítás szépen kiemeli a művek reliefszerűségét; a barlangfalat, a (sír)kőtáblák véseteit.
Párhuzam
Veress Enéh és Illés-Muszka Rudolf kiállítása
Kozák Csaba
Párhuzam – mondja a kiállítás címe. Ám nekem erről a sík egyeneseinek egyik axiómája jutott eszembe, melynek értelmében két párhuzamos között a távolság mindig állandó. Az pedig, hogy „a párhuzamosok a végtelenben találkoznak” (örök példaként felhozva a vasúti sínpárt), az – a mondat szimbolikus jelentésén túl – csak a perspektívából adódó optikai illúzió.
Ha egyszer csak visszavadulunk
Beszélgetés Szabó Eszterrel Homo Domesticus című kiállítása kapcsán
Sirbik Attila
Lehet-e tágítani a képzelet határait a nők ábrázolásában? Meg lehet-e fosztani egy portrét a „nőiesség” fogalmához mélyen rögzült ideáktól? A kiállított rajzok, festmények, lentikuláris printek és rövid videó animációk ezekre a kérdésekre keresik a választ. A fiktív portrék az utcán, tömegközlekedési eszközön látott arcok emlékeiből összegyúrt karakterek, melyek a minél ismerősebb és tipikusabb elemek újrarendezéséből jöttek létre.