Fülöp Tímea Tillmann József megnyitóbeszédében elhangzik, hogy a művészet nem tiltakozás, hanem szabadság: a Független Képzősök által Titkosan kezdődött címmel szervezett kirakatkiállítást ennek fényében a tiltakozás gyakorlásának szabadságaként kell értékelnünk. Az...
Fülöp Tímea
Agg Lili Invitation to Practice Boredom című kiállítása a Nagyházi Contemporaryben saját, még korábban megkezdett gondolati körét és technikai eljárásait folytatja, illetve tágítja tovább a képviharként felfogott 21. századról és az ember ebben elfoglalt helyéről, de az ismét elrendelt kijárási korlátozások sajátos kontextusba helyezik munkáit, ami csak megerősíti egyébként is értelmezői kontextusokra reflektáló koncepcióit. 2019-ben a Műtőben A figyelem eltulajdonítása címen tartott kiállításának kiinduló motívuma egy középkori festmény volt, azon is a fiát éppen felfaló Szaturnusz keze, mely az eseménytől elfelé mutat, a semmibe – a figyelem külső irányításának ezen formai allegóriája tér vissza újabb munkáin is.
Fülöp Tímea
Ember és állat között biológiailag nincs különbség, hiszen a rendszertan világosan az emlősök közé sorolja be az embert, kulturális hagyományaink mégis azt sugallják, hogy kibékíthetetlen ellentétet sejtsünk a kettő között. A keresztény teológia a lélek mentén húzza meg a határvonalat, az állatokat ezzel kiutasítva a túlvilágból és az öröklétből – az embert mint egy köztes létezőt állítja fenevadak és angyalok közé, azzal a feladattal bízva meg, hogy mindig az isteni felé törjön, ami éppen az állati ellentéte. Az egzisztencializmus felől nézve az ember öntudattal felruházott állatnak tekinthető, és ez az öntudat áldás helyett az evolúció átkaként értendő, ugyanis folyamatos és hiábavaló reflexióra kényszeríti saját létéről, amit még a pszichológia sem tud megoldani.
Fülöp Tímea
Talán a filozófiával egyidős az a felismerés, hogy az érzékszerveink olykor becsapnak minket, de azokat az eseteket, amikor két érzékszerv ellentmond egymásnak, jobbára a pszichológia tárgykörébe szokás utalni, ha nem neurobiológiai problémáról van szó. Az a látás és hallás, sőt néha a tapintás között szándékosan, fegyelmezési célzattal létrehozott disszonancia, amit a Trafó Galéria Mögöttes hangok zaja című csoportos kiállításán több irányból is tematizálnak az alkotók, már egyenesen pszichológiai hadviselésnek is tekinthető.
Fülöp Tímea
Örök vita a művészetelmélettel foglalkozók körében, hogy hogyan lehet felosztani – vagy egyáltalán fel kell-e – a művészeti ágak között a műfajokra jellemző eszközöket. Az-e a tiszta festészet, ha kivonják a képből az irodalmi, zenei, építészeti, szobrászati elemeket? Roskó Gábor szerint nyilván nem, hiszen az acb Attachmentben kiállított munkái egy régóta tartó kísérlet eredményeiként értelmezhetőek, mely arra törekszik, hogy festészetileg képezze le a történetmondás legkülönbözőbb aspektusait.
Fülöp Tímea
Különös képzavar az a cím, hogy Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land. Horváth Ádámnak a Horizont Galériában kiállított munkáihoz azonban nem akkor kerülhetünk közelebb, ha felszámoljuk ezt a zavart, hanem éppen ellenkezőleg, akkor, ha elmélyülünk benne. A kiállítás leírása olyan kulcsszavakat ajánl a művek kontextusba helyezéséhez, mint az „illúzió” és a technoromantikával szemben tételezett „bioromantika”. Az igazi alaphangot azonban Keresztesi Botond megnyitószöveg helyett bemutatott performansza vagy, mondhatnánk rögtön, szertartása adja meg, amelynek során terepruhába és símaszkba öltözve olvassa fel az Adobe programok (közülük is legfontosabbként a Photoshop) szövegdobozaiban automatikusan megjelenő Lorem ipsumot.
Fülöp Tímea
Pinokkiót ugyan lenyeli a bálna, de ki is köpi, végül pedig igazi fiúvá változik. A Gonosz Bálna című csoportos kiállításon szereplő munkák azoknak a művészeknek az alkotásai, akiket nem köpött ki a bálna, miután 1993. december 12-én a köztévé félbeszakította a Kacsamesék-sorozat A Gonosz Bálna című epizódjának sugárzását, hogy bejelentse Antall József halálhírét. Gyerekek voltak, mikor ilyen profán módon először találkoztak a halállal és a politikával, és valahol gyerekek is maradtak, akiket a rendszerváltás utáni rendezetlen politikai, társadalmi és gazdasági helyzet formált.
Fülöp Tímea
Valahányszor azt a szófordulatot halljuk, hogy „a bizonytalan körülményekre való tekintettel”, ösztönösen kellemetlen érzés fog el minket. Az Unstable State of Things című csoportos kiállításon bemutatott, négy különböző pozícióból ábrázolt politikai, társadalmi és környezeti helyzeteket azonban éppen az teszi elviselhetővé, hogy legalább bizonytalanok, legalább nem kőbe vésettek.