Istvánkó Bea
A világ nagy múzeumaiba látogatva – mikor épp nincs pandémia – megszokott látvány, hogy az elkészült műremekek mellett féltve őrzik a legnagyobb mesterek vázlatait is. Sőt, a prezerválás mellett sok esetben a kiállítótérben is helyet kapnak a jobban sikerült skiccek vagy makettek, melyek betekintést engednek a művészóriások gondolataiba és munkamódszerébe. Papíralapú vázlatrajzokkal a reneszánsz kortól találkozhatunk nagyobb mennyiségben, ennek oka pedig egészen prózai: a könyvnyomtatás 15. századi feltalálása és elterjedése lendületet adott a gazdaságos papírgyártásnak, így a század végére egy ív papír nagyságrendekkel kevesebbe került, míg a korábban vázlatolásra használt vékony állati bőr, a vellum.
Fülöp Tímea
A Skurc Group Töredekékek címre keresztelt, széttartó anyagának a MAMŰ Galéria nem szokványos tere ad otthont, ahol a nyers téglafalak és a kollázsszerű munkák egymás művi strukturáltságát magyarázzák. A csoport jelenlegi felállásában először mutatkozik be saját műtermén/kiállítóterén kívül, a lehetőséget nemcsak arra használva fel, hogy a világ töredékes tapasztalását szemléltesse, hanem arra is kísérletet tesz, hogy a formák összetörését a tárgy vizsgálati eszközévé tegye, illetve a töredékek kiragadásával, így szándékolt értelmetlenné tételével a látás értelmező funkciójára kérdezzen rá az újrarendezésen keresztül.
Fülöp Tímea
Az ISBN-ben terében bemutatott anyag a természetközeli, közösségi és környezeti asszociációkat életre hívó matéria érzékivé tételén keresztül csatlakozik be a queer ökológiáról folytatott diskurzusba, a nietzschei eksztázist egy olyan személyes, felszabadító erejű sebezhetőségi állapotra fordítva le, amely a maszkviselés és a hibrid létmód által kérdőjelezi meg a bináris világképet. Horváth Gideon nem először kísérletezik a méhviasszal és az erotikus formákkal, de mindezt most az ókori görögség kontextusába helyezte, ahol a társadalmilag elfogadott, sőt támogatott férfiszerelem miatt eleve nem értelmezhető a klasszikus heteronormativitás – ahogy az Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe munka címéből is kitűnik, a szexuális szabadság nem egy utópia, hanem a múlt által megelőlegezett és sikerrel működtetett régi-új norma.
Petrányi Zsolt
Tinei az utóbbi években a képek megvalósításának hosszú és elég gyötrelmes folyamatában egy egyensúly, egy határvonal megtalálását keresi. Ez a határvonal pedig az ábrázolás és a nem ábrázolás, a realitás és a festőiség fokozásának középútja, ahol annak ellenére, hogy a festmény részletei teljesen elvesztik kapcsolatukat a környezet ábrázolásával, mégis mint nagy egész egy szituációt sugallnak, amit a néző elképzel a festmény valóságaként.
Adamkó Dávid Chilf Mária Csapó Júlia Domján Gábor Fábián István Farkas Regina Fülöp Tímea Gazsó Márta Ibad Zuleykha Igor és Ivan Buharov Iványi Helka Kautzky Sára Menesi Attila MKE Monhor...
Kovács Kristóf (Salynos Gergely)
A könyvismertetés célja, hogy rövid, tömör formában mutassa be a művet, illetve kedvet csináljon a közönségnek annak elolvasásához. Dés Marci (Márton) THE SON RAISES ON THE EAST című kötetét azonban nem lehet röviden összefoglalni, mert akkor garantáltan kifelejtünk belőle néhány lényeges alkotórészt. Témáját meghatározni sem egyszerű. Párhuzamosan foglalkozik a hétköznapi élet nehézségeivel és dilemmáival, az időjárással, ételekkel, italokkal, a kultúrával, a művészléttel, a szavak vagy egyes dolgok félreértelmezéseivel, illetve szójátékokkal.
Garami Gréta
Bánkúti Gergő fiatal képzőművész 2019-ben végzett a MKE festő szakán. Az Óbudai Kulturális Központ Tarot című kiállításán a diplomamunkáját mutatja be, amely egy 22 darabból álló, különböző méretű és formájú, olajjal és ceruzával készített festménysorozat. A sorozat egyes darabjai mindvégig egyetlen logika szerint épülnek fel: az alapozatlan ünnepi tisztaságú hófehér vásznon három egymás mellé helyezett, környezetéből kiragadott, egymástól teljesen idegen, átlényegített tárgy és egy ceruzával, angolul írt mondat szerepel.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
A Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria kiállításának alkotásai erős, ősi, tudatalattinkba beágyazott érzékelésekre hatnak. A négy őselem önmagában és egymás kombinációjában, minden esetben egy ötödik összetevővel, az idővel kiegészülve jelenik meg a folyamatosan változó alkotásokban. Míg az idő különleges jelentőséggel bír a Reflex terébe lépve: lelassulunk, szemlélődünk, és talán visszatalálunk az alapokhoz, hogy aztán ismét belépjünk a körforgásba.
Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
Az információcsere lényegi célja, hogy ha valaki tud valamit, vagy van mondanivalója, és akad egy másik fél, aki azt nem tudja, de érdekli, avagy bizonyos tekintetben érinti, akkor létrejöjjön közöttük a közlésen alapuló kölcsönhatás. Egy adó és egy vevő között megvalósuló összeköttetés alapvető feltétele a kapcsolatlétesítés, s ez a legmegfelelőbb közvetítő közeg megtalálásán nyugszik. A tömegkommunikáció villámgyors fejlődése korunk egyik alapvető jellemzője. A nap mint nap minket érő információáradat egyfajta „vételkényszert” idéz elő, amiben örökösen kiszolgáltatottak vagyunk – helyenként kisebb, néhol nagyobb mértékben – a befutó adatoknak, híreknek, beszámolóknak.
Istvánkó Beáta
November végétől látható Farkas Roland A győzelem ünnepe a gonosz erők felett című online kiállítása a Koreai Kulturális Központ kifejezetten virtuális kiállítások bemutatására létrehozott webes felületén. Farkas anyaga, az online kiállításokon megszokott 360 fokban befényképezett kiállítótereknél azonban sokkal több, hiszen a Koreai Kulturális Központ új kiállítóterében korábban megvalósult happening beszkennelt és online térre átszabott változatáról beszélünk, amely csak a világhálón tekinthető meg ebben a formában.
Schneller János
Kontemplatív sétára hív Perlaki Márton Puha sarkok című kiállításának enteriőrje, melyben a kurátor (és a művész) már-már középkori kerengőt idéző teret szceníroztak a Trafó Galéria minimalista kubusába. A bejárattal szemközti, hatalmas méretűre növelt, térelválasztó elemként installált táblákon egy férfi és egy nő egybe komponált minimalista arcképe fogad – kitakarva így a kiállítás szemközti falára akasztott személyes vallomásokkal felérő etűdöket –, és nem mellesleg azonnal mozgásra is késztet.
Fülöp Tímea
Agg Lili Invitation to Practice Boredom című kiállítása a Nagyházi Contemporaryben saját, még korábban megkezdett gondolati körét és technikai eljárásait folytatja, illetve tágítja tovább a képviharként felfogott 21. századról és az ember ebben elfoglalt helyéről, de az ismét elrendelt kijárási korlátozások sajátos kontextusba helyezik munkáit, ami csak megerősíti egyébként is értelmezői kontextusokra reflektáló koncepcióit. 2019-ben a Műtőben A figyelem eltulajdonítása címen tartott kiállításának kiinduló motívuma egy középkori festmény volt, azon is a fiát éppen felfaló Szaturnusz keze, mely az eseménytől elfelé mutat, a semmibe – a figyelem külső irányításának ezen formai allegóriája tér vissza újabb munkáin is.
Cséka György
Bohus Réka Ami maradt című kiállítása a TOBE Galleryben az alkotó legfrissebb, azonos című sorozatának tizenöt képét mutatja be egy a képeket, a kontextust értelmező, tágító installáció kíséretében. A képek és a tér elrendezése szigorú és tiszta, a fotók majdnem mind azonos méretben és – a fal tagolásaitól meg-megszakítva – egyetlen sorban követik egymást, ám az installáció világos égkék háttere miatt van az egészben valami éteri könnyűség. Mindez sok tekintetben összefügg a sorozatban feldolgozott témának, az élet legsúlyosabb tényének, a halálnak, a szülők elvesztésének elviselhetetlen, voltaképp feldolgozhatatlan súlyával és tragikumával.
Szombathy Bálint
Az írógép a konceptuális művészek megkerülhetetlen munkaeszköze volt abban az időben, mert a fénymásoló előtti érában alapvető sokszorosító eszköznek is számított, azonban senki sem aknázta ki oly mértékben a ma már muzeális munkaeszközt, mint Tót. Az irodai munkás manírjában legyártott „leveleit” száz- és ezerszámra ontotta lakásműterméből, már a kezdetekben határozottan egyedi tartalmi és stílusjegyeket hagyva hátra a nemzetközi színen, kiválva a küldeményművészek népes hadából.
Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
A hazai kortárs képzőművészeti szcéna és annak helyszínei – legyen szó „kicsi” vagy „nagy” intézményről – gyakorlatilag elkényelmesedtek, komformizálódtak. Ez a jelenség a magyarországi intézményrendszer általános problémáiból, illetve azok eszkalálódásából fakad.
Tayler Patrick
A test ördöge című kiállítás vörös neonfénybe mártott műtárgyainak szemügyre vétele közben az értelmezés határhelyzeteivel találkozunk, olyan jelenségekkel, melyeket az agy önmagában hajlamos lenne felcímkézni és ugyanazzal a lendülettel kizárni a gondolkodás és érzékelés teréből. Itt azonban a néző elbizonytalanodik, mivel a tiltólistás testi funkciók ábrázolása szórakoztató esztétikai transzformációkon esik át: néhol eroticizálódik, máshol pedig a romlás különböző formaváltozásainak van kitéve.