Hudra Klára
A műtörténelemben Kisképzőként kodifikálódott Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákjai után a festészetet és rajzot nekik tanító művésztanárok rendeztek maguknak egy bensőséges, önreflektáló évzárót. Ők így tizenegyen a Kisképző családiasságához híven állították ki frissebb, avagy régebbről datálódott műveiket az „öntörvényűség” jegyében: Bodóczky István, Gerber Pál, Hajdú Kinga, Makói Juhász István, Pál Csaba, Sinkó István, Somogyi Laura, Szabó Franciska, Szalai Attila, Szőke Gáspár és Wächter Ákos.
Tayler Patrick
Varga Rita Szabad gravitáció (2019) című kiállításán szobrászati térrel párbeszédbe lépő videóművek, rajzos gesztusokkal megbontott kollázsok, mindennapi életté oldódó environmentszerű terek, valamint nagy léptékű, kompozit festmények jelennek meg, amelyek a szubjektum tömegvonzásában találkoznak. A kiállítás tematikai sokszínűségét a művész a személyes érintettség révén tudja közös nevezőre hozni: így kerül egymás mellé egy technótarka Pantheon-kupola, egy gumiból készült lómaszk, bokszoló nők allegorikussá emelt világa és op-artos mustrává transzformált, épített terek. Ebben a mediális szempontból is heterogén kontextusban a festészet egy meggyőző retorikával rendelkező megoldásként jelenik meg a képzőművészet all-in stratégiái között.
Széplaky Gerda
A kiállítás címét olvasva – A nagy zöld – ugyan mi másra gondolhatnánk, ha nem a természetre? Mégpedig a zöldellő természetre, amely burjánzik körülöttünk, és életerőt sugároz. Csakhogy rögtön szemünkbe ötlik az a néhány elszáradt, gyökeres farönk, amit mintha egy erdőtűz utáni pusztításból gurítottak volna be a kiállítótérbe, hogy demonstráljon számunkra valamit, ami éppen ellentétes az élettel, s amiről a természet utáni vágyakozásunk, a nyári, virágzó rétekben való gyönyörködésünk során könnyen megfeledkezünk.
Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos
Miként lehet az absztrakt kép geometrikus mintázatát, szerkezetét, eszméjét, logikáját játékosan – a hasonlóságról le nem mondva – megjeleníteni, működésbe (mozgásba) hozni, fizikai valósággá tenni, hogy a gyermek is megértse az absztrakt kép felépítését, elemeinek összetettségét? A kép-tárgy párok egymásra tekintenek, látjuk így mindkettőt. A közös kiállítás ötletgazdája Vásárhelyi Tamás kutató biológus. A két alkotó, Konok Tamás festőművész és Vásárhelyi Tamás együttműködése a játék egyik alapvető formája. Nem versengenek egymással, hanem a rokon művek előkészítése során párbeszédet folytatnak.
Jankó Judit
Ember Sári az elmúlt években érzékeny és sokrétegű műegyütteseket alkot, amelyet változatos anyaghasználat jellemez. Papírkollázsokat, kő- és kerámiatárgyakat hoz létre, a textil és a kő találkozásával kísérletezik, nagyon fontos számára az anyag milyensége és minősége. Nemes anyagokkal dolgozik, melyeket néhány finom gesztussal tesz műtárgyakká. Egyik fontos témája az emberi fej és az arc ábrázolása. Az arc formájának határait is kutatja: meddig lehet elmenni az absztrakcióval, hogy még felismerhetően egy arc legyen…
Margl Ferenc
A Budakalászi Műteremház nemrég csoportos kiállítással ünnepelte egyéves fennállását, amelynek a Pécsi Nick Galéria adott otthont. Az egykori Partizán műteremházból kivált képzőművészekkel a közös kiállítás és a jövőbeli tervek kapcsán beszélgettünk.
László Melinda
Bátai Sándor három évtizedet felölelő alkotásaiból rendezett kiállításának a Műcsarnok mélyföldszintjének tere, termei különösen jó keretet biztosítanak. A barlangi atmoszféra, a sejtelmes fényviszonyok és irányított fénysugarak a mélyre ereszkedés fizikai és szellemi terét képezik. A megvilágítás szépen kiemeli a művek reliefszerűségét; a barlangfalat, a (sír)kőtáblák véseteit.
Kozák Csaba
Párhuzam – mondja a kiállítás címe. Ám nekem erről a sík egyeneseinek egyik axiómája jutott eszembe, melynek értelmében két párhuzamos között a távolság mindig állandó. Az pedig, hogy „a párhuzamosok a végtelenben találkoznak” (örök példaként felhozva a vasúti sínpárt), az – a mondat szimbolikus jelentésén túl – csak a perspektívából adódó optikai illúzió.
Sirbik Attila
Lehet-e tágítani a képzelet határait a nők ábrázolásában? Meg lehet-e fosztani egy portrét a „nőiesség” fogalmához mélyen rögzült ideáktól? A kiállított rajzok, festmények, lentikuláris printek és rövid videó animációk ezekre a kérdésekre keresik a választ. A fiktív portrék az utcán, tömegközlekedési eszközön látott arcok emlékeiből összegyúrt karakterek, melyek a minél ismerősebb és tipikusabb elemek újrarendezéséből jöttek létre.
Nagy Zsófia Nóra
Egy műépítész találkozik a képzőművésszel, és egy képzőművész találkozik a műépítésszel, mindez egy személyben, magában az alkotóéban. Milo Sakač horvát festőművész az absztrakciót fokozatosan sajátította el. Az 1980-as évek óta több mint kétszáz megvalósult építészeti projektben vett részt, miközben párhuzamosan festett és állított ki festőművészként is. Awaken dreaming című kiállítása, az ötödik bemutatkozása, ezúttal Budapesten.
Bordács Andrea
Az 1950-es évek után napjainkban tapasztalható az absztrakt művészetnek egy új felfutása. A két korszakban mégis lényegesen eltérő az absztrakt művészet státusa. Az absztrakt művek magáról a látványról szólnak, lemondanak a narratív témáról, tárgyról, arról, hogy bármit is reprezentáljanak. A „képen” látott formát így felesleges egy „valódi” tárggyal beazonosítani, hisz az nem reprezentál semmit. Ha valamihez érdemes hasonlatokat keresni és találni, legfeljebb a nézőben keltett élményhez lehet. Tehát az absztrakt művészet nem reprezentál, hanem prezentál.
Tayler Patrick
A szüleim konyhapultjáról ismerem ezt: elnyűtt könyv, lejár a fedele, a híres háziasszony és fűszerreklámarc töretlen mosollyal tartja a frontot. A készülékből sárgás fény szivárog, talán csak rá kellene csapni a tetejére ún. orosz módszer szerint, hogy visszazökkenjen – Marciék régi tévéjén kellett ezt időnként alkalmazni –, de vendégségben nem tehetek ilyet.
Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos
PAF zabolátlannak tűnő, mégis fegyelmezett, kontrasztos képi építkezési módja, a képi felület színdinamizmusa, a széttartó alakzatok rendje és formai-szerkezeti összetettsége a nézőt meditációra ösztönzi, arra, hogy gondolja tovább az egyedi színek, vonalak kapcsolatát, helyzetét, mágikus erejét. PAF legújabb műveiben a létezés egy formáját – vizuális mámorát – hozza létre és igazolja, egyúttal művei a befogadói oldal reakcióival válnak teljesebbé.
Az 58. Velencei Biennálé megnyitóján készült videónkban Waliczky Tamással, Szegedy-Maszák Zsuzsannával és Molnár Anival beszélgettünk.
Veress Ferenc
Azzal alighanem mindenki egyetértett volna a reneszánsz Firenzében, hogy a rajz minden művészet alapja – csak abban oszlottak volna meg a vélemények, hogy milyen is az igazán jó rajz, és hogyan kell a mesternek a rajzot használni. A legnagyobb eltérés valószínűleg a festők és a szobrászok véleménye között mutatkozott volna, lévén a festő szemléletmódja – és így a rajzának előadásmódja – a szobrászétól különböző. Miközben a festő, feloldva a részleteket, a kontúrokat lágyabbá teszi, a szobrász – a plasztikai megvalósításra gondolva – ugyanezeket a részleteket kihangsúlyozza.
Nagy T. Katalin
Horvát Helén Sára rajzolt-festett képein megjelenő testeknek nem formájuk van, hanem funkciójuk. Ez nem azonos a test vagy a testrészek funkcióival, mert szemei nem látnak, szájai nem beszélnek, testei nem mozognak, már csak azért sem, mert többnyire végtagjaik sincsenek. Ezek a formátlan, mégis testszerű, általában párosan megjelenő lények jelöletlen, időtlen térben, mindig interakcióban vannak egymással.