Fülöp Tímea
A 150. jubileumát ünneplő Magyar Képzőművészeti Egyetem mindent megtesz, hogy bemutassa múltját és előrevetítse jövőjét. Az évforduló köré szervezett programsorozat egyik etapja a Modellállítás – Az emberi test képi rekonstrukciói című kiállítás, mely az Andrássy úti épület Barcsay Termében próbálja összefoglalni az akadémiai testábrázolás változó mintáit – vagyis az oktatástörténetre oktat.
Győrffy László
Acélkék plakátok hirdetik, hogy idén elmarad a karácsony: a jövőképemet időben szimulációs kapszulákba zártam, minden más csak a jelen karácsonyának hús-vér kísértete, de túl hosszúra nyúlt az online megnyitó, ezért kilépek a spektrális jelenlétből, hogy megtudjam, működik-e még a lábam a fantomfájdalom jelentkezése előtt – a Gutenberg tér üres, csak fertőzött répák hevernek a játszótéren az anorexiás égbolt alatt. A TOBE Gallery adventi Instagram-kampányának szellemes geometriája fokozatosan készített fel az év végi kellemetlenségekre, amelyben a hírnök szerepét Jessica Harrison angyalian bájos, műgyantával preparált kerámiája töltötte be, az ajándékozás gesztusával emelve maga elé saját beleit: elnézést, remélem nem baj, ha nincs becsomagolva, de nehéz évünk volt, a legfontosabb úgyis a SZERETET.
Tayler Patrick
A test ördöge című kiállítás vörös neonfénybe mártott műtárgyainak szemügyre vétele közben az értelmezés határhelyzeteivel találkozunk, olyan jelenségekkel, melyeket az agy önmagában hajlamos lenne felcímkézni és ugyanazzal a lendülettel kizárni a gondolkodás és érzékelés teréből. Itt azonban a néző elbizonytalanodik, mivel a tiltólistás testi funkciók ábrázolása szórakoztató esztétikai transzformációkon esik át: néhol eroticizálódik, máshol pedig a romlás különböző formaváltozásainak van kitéve.
Győrffy László
A nemzetállamok fojtogató kihalásfóbiájával szemben Tóth Kinga testpolitikája a mássá leendés kockázatával és izgalmával kecsegtet: a szervek nélküli testek felszabadító rizómájában magára találhat MINDEN olvasó, mert a művészet nem reprezentáció többé, hanem tenyésztés és csíráztatás.
Sirbik Attila
„A Várfok Galéria a nemzetközi kapcsolatépítés tekintetében is a hosszútávú együttműködésekben hisz. Elsősorban partnergalériákra, múzeumokkal és kulturális intézményekkel való kapcsolatok kiépítésére törekedett az elmúlt évtizedek során, és kisebb hangsúlyt fektetett a nemzetközi vásárokra.” Az Új Művészet legújabb interjúsorozatában nonprofit, forprofit, kereskedelmi, nemzetközi jelenléttel bíró… galériákat mutat be. A beszélgetésekből kiderül, hogyan hatott rájuk a pandémia, milyen on- és offline stratégiákat dolgoznak ki… Mai interjúalanyunk Szalóky Károly, a Várfok Galéria tulajdonosa.
Győrffy László
A Föld „megmentését” nem keverném össze az emberiség megmentésével, amelynek az egyik legfőbb problémája a túlnépesedés. A vírusok és a baktériumok az ember kialakulása előtt jelen voltak, és kulcsszerepük volt az élet létrejöttében. […] Akik krízishelyzetekben valóban segíteni tudnak az embereken, azok a felelősen gondolkodó politikusok, szakemberek, civil aktivisták, szociális munkások, de nem vagyok eszképista, vallom, hogy a művészetnek a nehéz időkben még jobban meg kell mozgatni az emberek agyát.
Sirbik Attila
Nem vagyok biztos benne, hogy a filozófiai háttértudás mellett nem jelent-e hasonló előnyt esetleg a popkulturális és/vagy horrorhagyományok ismerete, de nem feltétlenül bölcsészeknek készítem a műveimet. Ahogy mondtam is, munkáimban egy olyan referenciaháló bomlik ki, aminek számtalan rétege van – ha valaki képes elveszni a rétegek között, már önmagában élmény. A Nekrospektív megnyitójának másnapján – annak ellenére, hogy a kiállításom korhatáros besorolást kapott – egy csapat kisiskolás látogatta meg a galériát, akik folyamatosan nevettek a látottakon. Ez a legjobb, ami egy kiállítótérben megtörténhet, mert a white cube egy olyan eufemizált halottasház vagy high-tech mauzóleum, ami igyekszik a modernizmus hulláját a lehető legsterilebben tartósítani, miközben tudja, hogy nincs benne semmi szent.