CEU Nyitott Galéria
2024. augusztus 29. – szeptember 20.
Szolga Hajnal analóg és digitális munkáiban az antropocén és poszthumán tendenciákat ötvözi a médiummal való progresszív kísérletezéssel.
Új szelek fújnak
Immateriális techno-poézis
A Late Dysphoria c. kiállításról
Horváth Márk
A Late Dysphoria című tárlaton egyszerre találkozhatunk a techno- vagy mechanoszféra materiális sajátosságaival és a digitalitásban feloldódó szubjektum átformálódó techno-pszichéjével.
A mozdulat fosszíliái
Vető Orsolya Lia: Frissen facsart
Fülöp Tímea
A művészettörténészek szeretik felhívni a figyelmet arra, hogy más stílusokkal összehasonlítva jóval kevesebb nő akad az absztrakt expresszionisták között, mint férfi, és ezt az aránybeli különbséget rögtön meg is magyarázzák azzal, hogy ez az egyik leginkább erőt próbáló festészeti lehetőség. Jó eséllyel még egy videót is fognak mutatni a karjait lengető, hajlongó Pollockról – így alkot az amerikai férfi. Azért jön ilyen készségesen az indoklás, mert már a ténymegállapításban is benne van a szándéka, ugyanis a fizikai oldal hangsúlyozásával könnyű arra terelni a szót, hogy a gesztusokban indulattá kondenzált érzelem van, a verejték csak egy másfajta könny.
Dizájn/de-SIGN/DIE-sign (I. rész)
Részlet a készülő Rémálom de-SIGN – Okkultúra, poszthumanizmus és barokk-káosz Gyarmati Zsolt művészetében c. kötetből
Horváth Márk – Nemes Z. Márió
Ha az idegenség felfénylése és materialitásának megmutatkozása foglalkoztat bennünket, akkor arra van szükség, hogy ezt az elbizonytalanító, sehova sem vezető idegenséget „önmagában vett” idegenségként kezeljük, mégpedig a megszokott szemantikai vagy szintaktikai diskurzusformák destabilizálódásán keresztül. A poszthumán ikonográfia kettős idegenségéről van szó, az antropocén klímakataklizmája által élettelenített tájon, egy olyan nonhumán xeno-materialitás felragyogásáról, amelyet kizárólag a filozófia és az esztétika határterületeinek kaotikus ütköztetésén és barokkos, átláthatatlan kombinációján keresztül közelíthetünk meg.
A gyanú hermeneutikája
Szerbhorváth György
Szociológusként elég balga lennék, ha jóslatokba bocsátkoznék. A művészek viszont teljes joggal gyárthatják a víziókat az emberiség végnapjairól, régi hagyomány ez. Ez is segít a túlélésben. Pár évtizede „a történelem vége” volt a sláger, aztán az utóbbi harminc év is bővelkedik fordulatokban.
A művészet megtisztít az illúzióktól
A katarzis nem pusztán érzelmi beteljesülés
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Chong An Sunim.
Felkészülés az elképzelhetetlen eljövetelére
A dolgok önmagukba való visszahúzódása Hiperkapitalista átalakulás
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Horváth Márk.
Ami bennünket érdekel, arra nincs hatalmunk
A hekkelés, az önálcázás, a megtévesztés leleményes stratégiái
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Tillmann József A.
Egy kicsit rosszabb lesz, mielőtt jobb lenne
A jövő képzete nem más, mint a jelen lenyomata
Hermann Veronika
A slow life egyfajta privilégium. Akinek eddig engedték a lehetőségei, eddig is gyakorolta, akinek pedig nem, annak az otthonába zárva sem lesz nyugodtabb vagy lassabb az élete. Sőt, számosan akadnak, főleg az egyébként is jóval több láthatatlan és fizetetlen munkát végző nők körében, akiknek több feladatuk van (például a gyerekek otthoni tanulásának anomáliái miatt) az izoláció alatt, mint a hagyományos hétköznapokban. A lassulás egyrészt kiváltság, másrészt döntés kérdése, de az egyik a másikat feltételezi: akinek nincsenek meg a kiváltságai hozzá, csak még feszültebb lesz a slow life követelőző imperatívuszától.
Újrakódolni az embert
„A stabilitást az integritás és a következetesség megőrzésében látom”
Győrffy László
A Föld „megmentését” nem keverném össze az emberiség megmentésével, amelynek az egyik legfőbb problémája a túlnépesedés. A vírusok és a baktériumok az ember kialakulása előtt jelen voltak, és kulcsszerepük volt az élet létrejöttében. […] Akik krízishelyzetekben valóban segíteni tudnak az embereken, azok a felelősen gondolkodó politikusok, szakemberek, civil aktivisták, szociális munkások, de nem vagyok eszképista, vallom, hogy a művészetnek a nehéz időkben még jobban meg kell mozgatni az emberek agyát.