„Gyerekként a magasságot gyakran a felnőtté válással azonosítjuk. Ki ne hallotta volna a kérdést: Mi leszel, ha nagy leszel? Én erre a mai napig nem tudok válaszolni – talán azért, mert sosem nőttem igazán nagyra.”
Ha nagy leszek
Saltpunk
Boruzs Boglárka és Eged Bertalan intervenciója
gebruederschneider
…az olykor tájházi asszociációkat is sugalló szettek és sci-fis, futurisztikus kiegészítők egymás mellé rendeződésében összemosódik a kóros gyűjtögető szemétdombjából szivárgó szekunder szégyenérzet a padlásterekben gyakorlatozó múzeumi tekintet hűvös pásztázásával.
Future Structures
Madarász Rita kiállításáról
Kárpáti Judit Eszter
A Future Structure azt próbálja meg feltérképezni, hogy milyen viszonyban áll egymással a tér, az anyag és az ember. Mindezt a befogadó aspektusából, hiszen az érzékelés fontos szerepet játszik a tér és a textil befogadásában egyaránt.
Gyerekzár
Csoportos kiállítás a Képzőn
Győrffy László
„Kedves anyu! A kastélyban tizenhatan (csak fiúk) vagyunk egy szobában. Én emeletes ágyon alszom. A szoba kicsit piszkos. Az ebédlőben nem lehet választani, hosszú sorban kell állni, és a kanál meg a villa alumínium! Minden rossz, és sürgősen haza akarok menni!” A Győrffy László néven szignált, 9 éves rajztáborlakó kétségbeesett, kézzel írt levele nem talált célba, nem jött értem a piros Skoda, de az erős crescendóban megfogalmazott tortúrák sora csak ezután indult el igazán.
TakeOff
Kun Éva kiállítása
Szabó Ádám
A Parthenón-fríz Terem világítását a XIX. századi kiállítóterek kedvelt építészeti megoldásaként a kettős tetőablak biztosítja. Ez a szobrászoknak kifejezetten előnyös, mert a kettős üvegtető egyenletes szórt fényt ad, emiatt viszont nem is igazán beszélhetünk beeső fényről ebben a térben. Az installáció nem a fényt vezeti, inkább a nézőt magát és annak tekintetét vezeti felfelé. A cél a tér és a fény megtapasztalása által olyan vallástól független szellemi vagy spirituális élmény átadása, ami korábban idézett gondolatokkal rokon: a fizikai fény érzékelése, ami áthatol minden dolgon, miközben maga tiszta marad.
A papíron túl
A Budapest Esély papírmerítő műhelyének kiállítása
Hu-Yang Kamilla
Az anyag valahol a hitelesség hordozója is. Tapinthatósága révén a múlt kézzelfoghatóvá válik, így a papír egy sajátos emlékezetarchívum időbelisége révén és a felületére vetett, egyedi gesztusok lekövethető őrzőjeként.
Észlelőkert
Vigh Violetta kiállítása
Tayler Patrick
A jelenlegi projekt kiindulópontjaként szolgál az egykori Petrezselyem utcai megfigyelőállomás, melynek utópisztikus falansztertartozékként is parádés kültéri egységei egy időfolyamból kiszakított tudományos paradigmára mutatnak vissza. A Rézmál-dűlő az Országút és a faraktárok közé ékelt telken mintha már a múlt században is valamiféle titkos tudás multitemporális ambróziáját gyűjtögették volna ezekről a futurisztikus felhőkaptárakról.
Olvadó mintázatok
A mozdulat és a szín analízise Vető Orsolya Lia festményein
iski Kocsis Tibor
A strukturálatlan gesztusok struktúrája és a hozzájuk társított intakt, intimitást mutató felület egysége zárja magába azt az ismeretlent, ami fenségessé emeli az élményt. Vető fenséges melankóliája kivételes helyzetbe hozza őt, kortársaival ellentétben festményeinek láttán nem lesz úrrá rajtunk a disztópikus szorongás, ehelyett a melankólia termékenyítő, pozitív hatását élhetjük meg.
Zengeráj
Aradi Mátyás kiállítása
Aradi Mátyás kiállított képein szélsőségesen eltérő ábrázolásmódok, kocsmakultúra és szakralitás, illetve kultúrtörténeti idézetek keverednek egy helyspecifikus installációkkal telített és kifacsart térben, a Dohány utcai D85-Artist-run space, a Zengeráj falai között.
Territory
Tóth Zsuzsi és Lengyel Péter kiállítása
Som Balázs
Az installációk egyrészről az aktív befelé forduló figyelemből fakadó érzékletes, szuggesztív, materiális és immateriális határán mozgó, újraérteni kívánó emlékezést performálnak, másrészt pedig a vérzivataros 20. század etnikai tisztogatásokkal telített korszakának és a különösen kegyetlen módszerességgel, bürokratikus módon megvalósult dehumanizáló törekvéseinek arcot adó vezéralakjai számára rendez be pantheont, hogy konfrontálódjon az európai közösségi emlékezet ellentmondásaival, szelektív humanizmusával és legfőképpen napjaink hiányos visszatekintőerejével.