Sirbik Attila
A kiállítás vezérelvét a materiális, illetve perszonális értelemben vett traumaforrások vizuális művészeti eszközrendszerekkel történő átdolgozása, performatív megjelenítésének újszerű elemzése adja. Azt vizsgáljuk, hogy az utóbbi két-három évtizedben hogyan változott meg a művész részvétele ezekben a folyamatokban, milyen új megközelítési módok és szempontok merültek fel a különböző művészeti gyakorlatokban. A kiállítást a kurátorok (Feigl Fruzsina, Kálmán Borbála, Timár Katalin) elsősorban platformként értelmezi, amely nem traumatikus élmények és tragikus események ábrázolására törekvő műveket mutat be, hanem olyan alkotói folyamatokat helyez fókuszba, amelyek a művészetet a feldolgozás egyik lehetséges aktív eszközeként használják. Az Előhívás / Emplotment című kiállítás három kurátorával beszélgettünk.
Cséka György
Simon Zsuzsi Alexandru (2021) című sorozata egy konkrét férfin keresztül a heteroszexuális, hegemón maszkulinitás (R. W. Connell) konstrukcióját, sztereotípiáit mutatja meg érzékenyen, érzéki képekben, mellőzve minden direktséget vagy illusztrativitást, ezzel együtt elméletileg is árnyaltan, mintegy a férfikutatásokhoz fűzött vizuális lábjegyzetként. Projektjében változatos eszközökkel és perspektívából veszi szemügyre tárgyát, és hol egészen konkrét, testközeli, hol metaforikus megfogalmazásokkal, hol pedig művészettörténeti allúziókkal, megfordításokkal él.
50 évvel Lenin Budapesten című nyilvános akciója után Szombathy az újonnan előállt történelmi helyzetre reflektál ebben a fényképsorozatában. A helyszín megválasztásakor a tervezettség kapott elsőséget az 1972-es munka spontaneitásának és rögtönzésének ellenében.
Lits Levente
A felemelkedés törvényszerűségébe vetett hit hívta életre magát a politikai gazdaságtant. E kapcsán emelném be az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában szereplő alábbi gondolatot, hogy az idézet és egy kortárs alkotás vizsgálata során a gazdasági gondolkodás számára is egyértelmű legyen az értékrendi példaképekről úgy gondolkodni mint méltóságunk részeiről, így emberi jogunkról s az emancipációs folyamat szükségszerű eleméről. A szentek, akik Isten országának cselekvő előidézői és a mindenkori világ példaképei, e diskurzushoz szolgálnak alapul.
Danka Zsófia
Az orosz–ukrán háború 18. estéjén Viacheslav Poliakov ukrán képzőművésszel beszélgettünk. Poliakov a csernobili katasztrófa évében, öt évvel a Szovjetunió bukása előtt, 1984-ben született az Ukrajna dél-keleti részén fekvő Herszon városában, majd ott is végezte művészeti tanulmányait 2007-ben. Az egyetemi évei befejezése óta Lvivben él és dolgozik.
Csehy Zoltán
A queer tehát ellenállás, az asszimilálódás, a heteronormatív hegemónia elleni harc egyik formája, mely a genderfluiditás szabadabb terepein, a megtöbbszöröződés tükörjátékaiban, illetve a performativitás leleplezett és leleplező rítusaiban érzi otthon magát. Az immár többes számban értendő szexualitások és maszkulinitások poétikája a perszonalizmus és performativitás viszonyára alapoz.
Sirbik Attila
Az UH Fest egyike azon ritka magyarországi eseményeknek, melyet a kalandvágy vezérel: új utakat, kifejezésmódokat kereső zenészek és a felfedezésekre, meglepetésekre nyitott közönség találkozóhelye. 2001 óta számos fesztivál és egyszeri koncert alkalmával több mint ötven ország sok száz zenészét, valamint száznál több hazai tehetséget léptettek fel. Mind a fesztiválok, mind az egyestés koncertek esetében különös hangsúlyt fektetnek a nem konvencionális megközelítések és egyedi, nemzeti színterek bemutatására, melyeket gyakran hagynak figyelmen kívül a helyi médiumok és a nagy tömegfesztiválok szervezői.
Danka Zsófia
Nehéz pontosan megfogni, hogy mikorra tehető az LMBTQ-közösség és ezzel egy időben a queerművészet történetének kezdőpontja. A 20. század első felében már több olyan közösségi tér működött, ahol a másságukat megélni akaró emberek titokban találkozhattak egymással. A Stonewall felkelés, majd a New York-i AIDS-krízis és végül a dekriminalizáció óta hosszú utat tett meg a közösség elfogadásának és egyenlő bánásmódjának tematizálása.
Sárai Vanda
Pillanatok alatt tarolta le a művészeti sajtót a szenzáció, miszerint egy márciusi Christie’s aukció keretében 69 millió dollárért kelt el a Beeple művésznéven ismert alkotó Everydays – The First 5000 Days című NFT-alkotása. A művészt ez az eladás, Jeff Koonst és David Hockney-t követően, a harmadik helyre repítette az élő művészek legnagyobb értékű eladásait nyomon követő listán. Az eladás nyomán a Christie’s bejelentette: ezentúl kriptovalutát is elfogad fizetőeszközként.
Molnár Ráhel Anna
Amikor anyagokat gyűjtöttem ehhez a szöveghez, az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Egyesülete) archívumába is bementem. Egy hangfelvételt kerestem kazettán – hogy még létezik-e, abban nem voltam biztos –, amin Bencsik Barnabás ad interjút egy nemzetközi gigaprojekt kapcsán, valamikor a 90-es évek végén. Egy vonatról beszél, amelynek stúdiókká és kiállítóterekké alakított vagonjai nem sokkal a rendszerváltás után szelték át Európát. Az Europartrain – a holland Hans Kalliwoda művészeti projektje – 1997-ben indult Thesszalonikiből, és összesen tizenöt ország érintésével másfél év alatt felment egészen Svédországig.
Palásti Andrea
1999. április 6-án a Vaskapunál, a Kladovo melletti Tekiján kiemeltek a Dunából egy Mercedes márkájú hűtőkocsit, mely egy kivitelre dolgozó vágóhíd, a prizreni PIK Progres tulajdonát képezte. A hűtőkocsiban 86 holttestet találtak. Ezeket az albán nőket és férfiakat 1999-ben, a koszovói fegyveres összecsapások során gyilkolta le a szerb hadsereg és rendőrség. El akarták tüntetni a nyomokat, „szanálták a terepet”, ezért a hullákat áthozták Szerbiába, és hűtőkocsistul a Dunába süllyesztették. Mindez államtitok volt egészen 2001. május 1-ig, amikor is a Timočka krimi revija című újság megjelentett egy cikket a következő leaddel: „Amikor felnyitottuk a mélyhűtőládát, hullák potyogtak ki belőle, vagy ötven darab. Hírzárlat következett, és az ügyet államtitoknak nyilvánították.”
Kérchy Vera
A karantén hosszú színháztalansága után egy fesztivál a tíznapos előadásdömpingjével garantált cukorsokk a kiéhezett kultúrakedvelő számára. Ráadásul a 31. szegedi Thealter az érthetetlen támogatásmegvonás ellenére nemhogy csendben beadta volna a kulcsot, de pofátlanul emelte is a tétet, kétnapos színháztudományi konferenciával fejelve meg a gazdag programkínálatot (a tavalyi kerek évfordulót az egyetembezárások miatt idén ünnepelve meg).
Horváth Márk
A digitális kódok és a mesterséges intelligencia által generált poszthumán valóságok olyan párhuzamos virtuális tereket hoznak létre, amelyek több szinten is összekapcsolódnak és hibridizálódnak a valósággal. A 21. században a hálózati kommunikatív csere megelőz minden más megszokott társadalmi szocializációs módozatot, így a kibertér „elsőbbséget élvez a társadalmi tér minden attól eltérő formájával szemben”. A kortárs internet- és digitális művészet képes lehet reflektált módon bemutatni ezeket a technomediális átalakulásokat.
Rudolf Anica
Martos Gábor évtizedek óta műkereskedelemmel foglalkozik. Első könyve, a Műkereskedelem – Egy cápa ára, 2013-ban jelent meg a Typotex gondozásában, a műkereskedelem világába való bevezetést célozta. Ezt követte 2018-ban a második kötet, az „Ilyet én is tudok”, amely az absztrakt, nonfiguratív művészet műkereskedelmi szereplését járta körül. Már akkor felmerült a szerzőben a gondolat, hogy e kettő mellé egy harmadikat is írna, amely újabb szeletet ragadna ki a műkereskedelem nagy területéről, ez pedig a női alkotók szereplése. A könyv 2021 júniusában jelent meg. Bordács Andrea esztétával, műkritikussal, nőművészet-kutatóval, Makláry Kálmán műkereskedővel és a könyv szerzőjével beszélgettem.
Sirbik Attila
Borsos Lőrinc egy 2008-ban Budapesten született, fiktív, kortárs képzőművész, Borsos János és Lőrinc Lilla hibridje, akinek művészettörténeti, történelmi, aktuálpolitikai referenciákkal rendelkező alkotásai a fotórealizmusban és a konceptualizmusban gyökereznek, emblémaszerű megfogalmazásai a popkultúra és a reklámmarketing világából származnak. Védjegye az általa gyakran használt, zománcfestékből származó fényes fekete. Speciálisan a magyar közegre tervezett, több éves alkotói tevékenységét, illetve a magyar politikai helyzettől való megcsömörlését követően, 2013 végén önfeltáró munkába fogott, majd – gyökereit és kritikai attitűdjét megőrizve – megkezdte világhódító útját.
Zsikla Mónika
E tanulmány megírásának gondolata 2018-ban körvonalazódott először, és szorosan kapcsolódott Rákóczy Gizella életműve akkor már több éve tartó kutatásának eredményeként, a Transzparens labirintus címen bemutatott retrospektív kiállításhoz. A hagyaték általam 2015-ben megkezdett feldolgozásának előrehaladása 2018-ban lehetővé tette az œuvre addigi legátfogóbb bemutatását az akkor még létező Új Budapest Galéria kiállítótereiben. Ez számos szakmai és baráti beszélgetésre, tárlatvezetésre, tanulmányok és interjúk születésére adott alkalmat. Így egyszer a művek között sétálva megosztottam a kutatásaim eredményeit Keserü Luca művészettörténész barátommal, ő pedig nyomban felhívta a figyelmemet az esetleges párhuzamokra Josef és Anni Albers életművével.