Határeset
Biró Ildikó és Jakabházi Sándor kiállítása
Kozák Csaba
Biró Ildikó és Jakabházi Sándor közös tárlatának címe Határeset. Ezt a főnevet a Wikiszótár így értelmezi: „nem egyértelmű tény, helyzet, amelynek besorolása, meghatározása kétféle is lehet, ezért bizonytalan.” Esetükben a cím arra utalhat, hogy Biró és Jakabházi a magyar–román határon innen és túl élnek; Szeged és Temesvár csupán 115 kilométerre fekszenek egymástól. A hívószó azt is jelezheti, hogy mindkét alkotó műveinek mérete, technikája, datálása hasonló, mindketten egyaránt használnak ábrázoló, figurális és absztrakt fragmentumokat, ám munkáik egyértelműen elkülöníthetőek, közöttük is húzódik egy határ.
Derkó’19
Beszámoló kiállítás az M21-ben
Fekete Dénes
Már-már hagyományosnak mondható, hogy a Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj díjazottjai a beszámoló kiállításukat a pécsi M21 Galériában mutatják be: a 2019-es kiállítás az eltelt évek alatt sorban a negyedik alkalom, melynek során a Zsolnay Kulturális Negyedben találkoznak a fiatal művészek, hogy az elmúlt egy év alkotói tevékenységével számot vessenek.
A kép mint megkonstruált logikai rendszer
Interjú Pintér Diával
Sirbik Attila
Pintér Dia különböző anyagkísérletekbe foglalt képeket készít. 2013 óta képeinek egyik fő alkotóeleme és szereplője a szerpentin-papírszalag, amellyel aszketikus elszántsággal építi figuralitásba hajló képeit. Analizáció, képfelbontás, összerakás. Ezzel a fajta aprólékos, időt igénylő művelettel egy másfajta időegységélményt kínál fel magának és a nézőnek, amellyel társadalmunk gyors ütemű életérzéséből szeretne egy kis időt kiszakítani, és a figyelmet az aprólékos részletekkel a jelenetekre irányítani. Jelenetei korunk főbb problémáiból, főképpen az egyén elidegenedéséből és a virtuális világ személytelen feszültségéből fakad.
Történjen végre valami
Interjú Barakonyi Szabolccsal Hűlt hely című kiállítása kapcsán
Sirbik Attila
Barakonyi Szabolcs legújabb, a Deák Erika Galériában bemutatott anyaga bűntények helyszínein készült. Eddigi munkásságában is mindig foglalkoztatta egy dokumentarista látásmód, a valóság abszurd helyzetekben való bemutatása. Ahogy korábbi sorozatai, úgy a jelenlegi is a dokumentum és a valóság viszonyával foglalkozik. A képek, amelyeket a kiállításon láthattunk egyszerre szomorúak és valóságosak, izgalmasak és titokzatosak. Amint rájövünk, hogy a kép egy egyszeri és megismételhetetlen helyszínen készült, azaz nem egy megrendezett, hanem valóságos bűntény vagy baleset helyszínén, a befogadóban munkálni kezd a rejtély, a titok felfedésének izgalmas, felfokozott érzelmi játéka.
Memento mori szövedék
Olajos György: Hybris
László Melinda
A kontúrábrák elsőre vonalasnak tetszők, de a negatív formák által érdekes asszociációs lehetőségeket hordoznak. Ily módon a művek formai és tartalmi rétegzettsége egyidejűleg képezi vizsgálat tárgyát, amelyben prehisztorikus ábrák, gyermekrajzok karcolatai és az automatikus írás idéződik fel, így mozgatva meg az ösztönös tartalmakat, miközben akár egyfajta áramkörrajz képzeteként is tovább asszociálhatunk. A létrejövő képződmény organikus fonódás helyett egy dekoratív, stilizált és emblematikus, egy sajátos, fogazott folyondár; egymáshoz kötő, láncoló, ugyanakkor éles szúró és vágó végződésekkel egzisztáló rajzolat.
Konfettibe írt szavak
Benczúr Emese Bright Future című kiállítása
Tayler Patrick
Festészeti értelemben színkeverés történik, de az anyag nem enged: mintha pixelekből akarnék homogén masszát előállítani. A részek azonban megőrzik autonómiájukat. A lila konfetti mintha kevésbé gyűrötten nyújtózna a poros zöld mellett, ami súlyát veszítve libben arrébb néhány vékonyka, citromsárga flitterszál felé. Közelnézetben vagyok. Amire rálátok, az a narratíva nélküli jelen.
Hiátus
Kontur Balázs kiállítása
Kozák Csaba
Kontur 2008-ban az Ybl Miklós Egyetemen Kapy Jenő mesternél szerezte építészmérnöki diplomáját, majd a dániai Vitus Bering University hallgatója volt, Fajó János szerencsi szabadiskoláját pedig 2006 és 2011 között látogatta. A jelen tárlat válogatást mutat be az utolsó három évben készült két- és háromdimenziós munkáiból. A 16 művét bemutató anyagnak az egynegyede visszacsatolás az idei év januárjában a Magyar Építőművészek Szövetségének Kós Károly termében rendezett Négyzetek című kiállításához.
A váratlan logikája
Molnár Vera kiállítása
Kaszás Gábor
Molnár művészetének problémafelvetése a Flusser által felvázolt alaphelyzetre épül. A számítógép hűvös logikája és a „váratlan” pólusa között artikulálódó szokatlan jelenségek kibillentik a racionálist és az előre kalkulálhatót a „magától értetődöttség” pozíciójából. Molnár, ha tetszik, új reményt ad a nézőnek: felismerést, hogy van még hely a kétségek számára a 21. század túltervezett világában.
Térerő, avagy erőtér
Az ipar- és a képzőművészet találkozása
Fűkő Béla
Einstein óta tudjuk, hogy anyag és energia egymásba is átalakulhatnak. Az anyagnak ereje van, az erőnek pedig jelen esetben egy realizált szoborteste. Einstein megállapítása után már csupán egy merészet kell ugranunk, és Tom Stonier filozófus megállapításán kell egy kicsit elgondolkodnunk, miszerint az anyagon és energián túl még ott van az információ.
Az emberközpontú gondolkodáson túl
Territórium: pályázat a Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállítására
Demeter László
Átjárható-e az ember és a táj közötti antropocentrikus határvonal? Hol húzódik ez a határvonal? Mi a következménye a táj önkényes átalakításának? Vizsgálható-e az emberi tevékenység a természetes élőhelyek nézőpontjából? A GUBAHÁMORI, a Filip és Demeter László koncepciója az építészet és képzőművészet eszközeivel, ellentétpárokra építkezve teszi fel kérdéseit a látogatóknak.
A szubjektum ereklyéi
Interjú Murányi Mózes Mártonnal
Sirbik Attila
„Megnyugvásra találok egy forma és egy hozzárendelt szín esetében, ezek a munkák elgondolkodtatnak, meditatív állapotba kerítenek a figurális iránnyal szemben. Természetemből fakadóan vonz a rend, a tisztaság és az egyszerűség, ami elvezetett a homogén felületekkel való foglalkozáshoz.”
Jelenlét a négyzetrácsban
Gáspár György Beyond 2000 című kiállításáról
Tayler Patrick
A pécsi Nick Galériában megrendezett, Beyond 2000 című kiállítás egy hároméves munkafolyamat összegzéseként ad áttekintést Gáspár György Elektron, Neuron és City sorozatairól. A kiállításon szereplő, falra szerelt, illetve posztamenseken installált művek tárgyi alakot öltött utópiákként is felfoghatók. A tervezőasztalon felépített jövő fenntarthatóságának problémájáról ugyanúgy szólnak, mint az autonóm szobor továbbélésének kérdéséről a posztfordiánus tökéletesség korában.