Fülöp Tímea
Különös vállalás egyszerre posztmodernnek és derűsnek lenni, főleg úgy, hogy még a neoavantgárd előzmény is ott lóg a levegőben a punklázadással együtt.
A 90-es években mindenki táncolt
Újraindul az AICA-díj
Az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozata tíz év szünet után újraindítja az AICA-díjat. A díjat a tagság által jelölt „Legjobb kritika”, „Legjobb egyéni kiállítás” és „Legjobb kurátori projekt” kategóriákban a szervezet tagjaiból véletlenszerűen választott zsűri a legkiemelkedőbb írásnak, valamint egyéni és kurátori kiállításoknak ítéli oda.
Ősképek és a posztdigitalitás
Kuzma Eszter Júlia
Lehetséges a teljesítményorientáltság kívánalma mellett visszanyúlni az ősi bölcsességhez? Képes a művészet közvetíteni ezt a megfoghatatlan lelkiséget, ha a kiégés társadalmában maga a művészet és az is, amit közvetíteni tud, kiégett?
Megtaláltam a kritikát: a kocsmában volt
A fogatlan kritikusok és az immunis művészek
Fülöp Tímea
..a kritikusok csak magukra vethetnek, mivel (részben) nyilvánosan vállalt bizonytalanságuk vezetett oda, hogy mára megkérdőjeleződött a szavahihetőségük: nem szabad nyílt kártyákkal játszani, ha a street creded van az asztalon, avagy fake it till you make it…
Egyfajta protézis volt a koncepció
Interjú Mézes Tündével
Molnár Judit Lilla
„Azt gondolom, és ez persze nagyon klisés, hogy összefogásra van szükség. Egymás segítésére, nem könyöklésre. Nem a saját érdekeket kell szem előtt tartani, hanem a közöset, hogy legyen progresszív kulturális élet Magyarországon. A körülmények ezt egyre jobban megnehezítik, úgyhogy fontos lenne felismernünk, hogy egy csónakban evezünk.”
Mint egy nagy fehér cápa
Interjú Felsmann Istvánnal
Molnár Judit Lilla
„Az Instagram hatására a konceptualizmustól egyre inkább a vizualitás, a látvány felé tolódik a hangsúly. Nem nagyon hiszem, hogy lehet pusztán „monitorra” dolgozni, de talán nem túlzás azt állítani, hogy az újabb generációk számára az Instagram lett maga a koncepció. Ez még önmagában nem jelent feltétlenül bajt. Én a problémát inkább a gyorsulásban látom, hogy egyidejűleg túl sok hatás és információ éri a művészeket.”
Jelenbe ágyazott emlékfoszlányok
Interjú Bagi Attilával
Molnár Judit Lilla
„…az az érzésem, hogy a „tudott” információ sokszor elegendő a néző számára ahhoz, hogy a vizualitást már csak a lehető legprimerebb szinten tudja befogadni, mivel tudat alatt elkényelmesít az, hogy „tudom, miről szól ez a cucc”.”
Thirtysomethings
Avagy mire gondol a kortárs fiatal alkotó?
Molnár Judit Lilla
Jelenleg a kortárs művészetben tapasztalható rendkívüli diverzitás talán leginkább a hálózatosodás paradigmájával magyarázható. Időszakosan ugyan megerősödik egy-egy hullám, de nem gyűri maga alá a többit; sokféle megközelítés, irányzat és technika találkozásának és keveredésének korát éljük.
Megjelent az április-májusi lapszámunk
Legújabb lapszámunkban sorakozó cikkek egy sor izgalmas kérdést érintenek: Hogyan téríthetjük el és aknázhatjuk ki a „peep show”-hatást egy alapvetően erotikával konfrontálódó tárlaton? Milyen filozófiai kontextusban olvassuk a termékenység és a terméketlenség...