ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator
Testünk és elménk romjain új valami sarjad Győrffy László gazda(g)sága

Testünk és elménk romjain új valami sarjad
Győrffy László gazda(g)sága

Hornyik Sándor
Győrffy bomláscentrikus poszthumanizmusa most azonban a Body Farm-sorozatokkal új fázisába érkezett: a szorongó, melankolikus szubjektum kilép a fejéből, illetve a koponyájából (Facefuck-sorozat) és új otthonra lel. Ez az otthon a temető: a testek modern és klasszikus nyughelye, ahol a szerves és a szervetlen, a kulturális és a naturális, az antropológiai és az architekturális, illetve a zoológiai és a botanikai valóság kísérteties módon hibridizálódik. A hipermodern tudományos testfarmok szimplán csak bomló testjei Győrffy univerzumában a klasszikus kultúra romjait, a temető architektúráját népesítik be.

Pokolkoordináták Interjú Győrffy Lászlóval

Pokolkoordináták
Interjú Győrffy Lászlóval

Tayler Patrick
„A tudás demokratizálásának szándéka ahhoz vezetett, hogy a minden irányba kiterjedő megosztás révén olyan entrópiában élünk, aminek már nincs magja sem. Sikerült megvalósítani a felvilágosodás csődjét, vagyis az Enlightenmentből nem marad más, mint light entertainment.” – Győrffy László

A gyógyulás metafizikája II. Esszé Csontó Lajos Kutyaév című projektjéről

A gyógyulás metafizikája II.
Esszé Csontó Lajos Kutyaév című projektjéről

Széplaky Gerda
Csontó képein a nyitott szívműtét utáni hatalmas vágás, a seb a legszembetűnőbb, nem mintha erre nagyobb hangsúlyt helyezne a művész, mint más mozzanatokra, vagy mintha túl sokszor állítaná elénk, ellenkezőleg! Mégis ez az a részlet, ami magára vonja a tekintetet, mert szimptómaként a legfontosabb mozzanatra mutat rá: arra, hogy a testet átalakító, a test ökonómiáját és létét egyszerre veszélyeztető és helyreállító, lényegi beavatkozás történt. 

Az emberen túl Transzhumán motívumok Szűcs Attila festészetében

Az emberen túl
Transzhumán motívumok Szűcs Attila festészetében

Széplaky Gerda
A poszthumanizmus a 21. századi bölcselet meghatározó irányzata, amely egyfelől az emberi kultúra végét, sőt egyenesen az ember halálát vizionálja, másfelől az ember-mivolt határaira kérdez rá. Az emberi létezés ilyesfajta tételezése nemcsak a filozófiai gondolkodásban van jelen, hanem a kortárs művészetben is.