Tayler Patrick
Valami a VHS-csíkos emlékezet és a streamelhető retrófétis között lebeg. Nincs adekvát reakció, csak a megborulás, ahogyan a nyilvánőrült NPC csávó – az irányíthatatlan karakter – magyaráz a YouTube virális balzsamával megkent kis poklában: „Visszamegyek Waterlooba, ahol a vámpírok nyomulgatnak, és éjjel is napszemüveg lesz rajtam.”
Bokody Ákos
Az ember kapcsolatban áll az étellel, elfogyasztásával magáévá teszi az ételben rejlő, olykor démoni energiákat, hiszen a gyártósoron történő beavatkozások korrumpálják az élelmiszert. Elfogyasztásuk által az ember lefokozza és fokozatosan leépíti magát, fizikailag és szellemileg egyaránt. Az azonos szimbolika másik értelmezési síkon felfogható úgy is, hogy az ember önmagát zabálja fel, így megsemmisül.
Kocsis Fruzsina
De nem csak ez a valóság létezik. Lobot Balázs képein megelevenednek az élet sok érzékeny szűrőn átszűrt élményei, benyomásai. Színek, formák, dolgok. Elemelve a hétköznapok banalitásától, elemelve a hangos kiabálástól, a fenyegető robajlástól. Olyat tudnak ezek a képek, amire a szavaink sokszor nem képesek.
Muladi Brigitta
Alkotói formakészletében a kör mint a legtökéletesebb ember által használt jel, mértani, geometriai forma kiemelt szerepet játszik. „Sebők Éva eddigi művei azt a tételt bizonyítják, amelyet Kandinszkij fogalmazott meg, miszerint a választott »forma« (figurális fotórealizmus) csak addig szolgálja a művészt, ameddig ki nem ürül, azután a »szellemhez« (mozgás ábrázolása síkfelületen) új formát (nonfiguratív fotórealizmus) kell választani.
Tóth Eszter
Az átfedések és a vonalak a domborzatra és a víz alakító erejére egyaránt utalnak: a folyó folyamatos változására, a delta nagy, elterülő vízfelületére, az ártér változására, áradásra-apadásra. A látható és a láthatatlan vizek a tér, a kiterjedés és az idő koordinátái között feszülnek egymásnak és válnak eggyé.
Tayler Patrick
Hamvai Kinga az MNB Arts & Culture, azaz a Magyar Nemzeti Bank művészeti divíziójának vezetője egy összetett megközelítésen dolgozik, melynek célja – a három évvel ezelőtt az Új Művészetben közölt interjú címére is támaszkodva – továbbra is a „magyar művészet láthatóvá tétele”, a nemzetközi jelenlét megerősítése.
Kárpáti Judit Eszter
A Future Structure azt próbálja meg feltérképezni, hogy milyen viszonyban áll egymással a tér, az anyag és az ember. Mindezt a befogadó aspektusából, hiszen az érzékelés fontos szerepet játszik a tér és a textil befogadásában egyaránt.
Takáts Fábián
Egyidejűleg négy tárlat látogatható a Miskolci Galériában, de közülük talán a legtöbb figyelmet a New Function – Művészek, mérnökök, kivitelezők című kiállítás alkotásai érdemelnek, melyek a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből érkeztek.
Muladi Brigitta
A romok tisztelete nem egyidős az emberi társadalmakkal, tudjuk, hogy a romokat gyakran elhordták és bedolgozták a helyi települések épületeibe, ami célszerű és praktikus módja volt az eltakarításuknak, ami mint újrafelhasználás nem is olyan idegen mai nézeteinktől sem.
Kovács Rebeka
A konceptuális művészet, a performansz és a dadaizmus a maga idejében hasonlóan osztotta meg a szakma, illetve a tágabb értelemben vett köz véleményét, mint amilyen szélsőséges fogadtatással viszonyulnak napjainkban is a graffiti és street art szubkultúrához. Ez persze nem mindenhol van így…
Szabó Ádám
A Parthenón-fríz Terem világítását a XIX. századi kiállítóterek kedvelt építészeti megoldásaként a kettős tetőablak biztosítja. Ez a szobrászoknak kifejezetten előnyös, mert a kettős üvegtető egyenletes szórt fényt ad, emiatt viszont nem is igazán beszélhetünk beeső fényről ebben a térben. Az installáció nem a fényt vezeti, inkább a nézőt magát és annak tekintetét vezeti felfelé. A cél a tér és a fény megtapasztalása által olyan vallástól független szellemi vagy spirituális élmény átadása, ami korábban idézett gondolatokkal rokon: a fizikai fény érzékelése, ami áthatol minden dolgon, miközben maga tiszta marad.
Kaszás Konrád
A The Space Budapest tereiben jelenleg Csekő Andrea és Kun Fruzsina duójának kiállítása látható, melyben egy olyan megfoghatatlan kijelentésre építkeznek, mint a testünk belseje képzeletbeli színének megfeleltetése.
Tóth Eszter
Az art brut és az outsider art az elmúlt ötven évben a kortárs művészet élénk, kiegészítő elemévé vált. A világszerte megfigyelhető jelenség mögött egy markáns átalakulás húzódik, a művészeti közeg az outsider artra fenomenológiailag sajátos, diszciplinárisan in-between értelmezési lehetőségként tekint, amelynek empirikus megértésére törekszik a kortárs művészet plaszticitásán keresztül, miközben saját fogalmait és határait formálja át.
Szűcs Anna Emilia
Alkotásai labirintusok, amik, ha messziről nézi őket az ember, megfejthető, könnyen átgyalogolható ösvényekből állnak, de közelről felfalják az embert – a nem létező, teremtett városok, melyek mégis ismerősek; a Parlamenttel összefolyó gyárépület, ami alatt a víz csillogása valójában kopás; a Nyugati pályaudvar sivárságával összeolvadó, barcelonai háztetők, érzéki csalódások sora, amik a valóságunkat képezik; a saját csípőnkben, csuklónkban és vállunkban remegő mozdulatok, amik félúton megszakadnak; a zsugorfóliavirágok, a párizsikocka-zokni, ami kilóg a Crocsunkból; a ruhák gyűrődéseibe ékelődött gombostűk, amik ránk szögelik a civilizáltságot.
Hu-Yang Kamilla
Az anyag valahol a hitelesség hordozója is. Tapinthatósága révén a múlt kézzelfoghatóvá válik, így a papír egy sajátos emlékezetarchívum időbelisége révén és a felületére vetett, egyedi gesztusok lekövethető őrzőjeként.
Ébli Gábor
Amelyik művész mellett Horn letette a voksát, azt mélységében gyűjti. Érthető, hogy ilyen jelentős anyagi tételek esetén racionális, egymást erősítő, egy adott irányt kiaknázó döntéseket kíván hozni; a nemzetközi műtárgypiacon is folyamatosan tájékozódik például az artfacts.net weboldal követőjeként. S legalább ennyire fontos motiváció az alaposan mérlegelt, egy-egy művészt szisztematikusan a gyűjteménybe beépítő választások mögött az a szándék, hogy a kollekció a kiemelt alkotókat teljességre törekvően, nemzetközi léptékben is relevánsan tudja bemutatni, ezzel alakítva a művészeti kánont.