Szűcs Anna Emilia
Alkotásai labirintusok, amik, ha messziről nézi őket az ember, megfejthető, könnyen átgyalogolható ösvényekből állnak, de közelről felfalják az embert – a nem létező, teremtett városok, melyek mégis ismerősek; a Parlamenttel összefolyó gyárépület, ami alatt a víz csillogása valójában kopás; a Nyugati pályaudvar sivárságával összeolvadó, barcelonai háztetők, érzéki csalódások sora, amik a valóságunkat képezik; a saját csípőnkben, csuklónkban és vállunkban remegő mozdulatok, amik félúton megszakadnak; a zsugorfóliavirágok, a párizsikocka-zokni, ami kilóg a Crocsunkból; a ruhák gyűrődéseibe ékelődött gombostűk, amik ránk szögelik a civilizáltságot.
Hu-Yang Kamilla
Az anyag valahol a hitelesség hordozója is. Tapinthatósága révén a múlt kézzelfoghatóvá válik, így a papír egy sajátos emlékezetarchívum időbelisége révén és a felületére vetett, egyedi gesztusok lekövethető őrzőjeként.
Ébli Gábor
Amelyik művész mellett Horn letette a voksát, azt mélységében gyűjti. Érthető, hogy ilyen jelentős anyagi tételek esetén racionális, egymást erősítő, egy adott irányt kiaknázó döntéseket kíván hozni; a nemzetközi műtárgypiacon is folyamatosan tájékozódik például az artfacts.net weboldal követőjeként. S legalább ennyire fontos motiváció az alaposan mérlegelt, egy-egy művészt szisztematikusan a gyűjteménybe beépítő választások mögött az a szándék, hogy a kollekció a kiemelt alkotókat teljességre törekvően, nemzetközi léptékben is relevánsan tudja bemutatni, ezzel alakítva a művészeti kánont.
Martos Gábor
Egy kérdéssel kezdem: hogyan hívunk valakit, akit kromoszómái alapján a női nembe tartozónak tudunk, és festészettel foglalkozik? A válasz könnyű: nyilván „festőnő”. És hogyan hívunk egy ugyanilyen foglalkozást űzőt, akit kromoszómái alapján a másik nembe, vagyis a férfiak közé sorolunk? „Festőférfi”? Nem, egyszerűen csak „festő”.
Tillmann Ármin
A Díjspirál a „díjazottak díjazása” által kívánja felhívni a figyelmet a margóra szorultság mikéntjére, a díjazásokkal létrejövő művészeti közeg polarizáltságára, illetve az alapértelmezetten „objektívnek” tekintett egyéni érdekekre, amelyek az informalitásokat helyezik előtérbe a szakmai teljesítmény és művészi minőség kárára.
Popovics Viktória
Az otthon privilégium, mely rengeteg nő számára nem adatik meg; az otthontalanság, a nyomor, az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a családon belüli erőszak egyre több nő tapasztalata.
Cserhalmi Luca
Vannak az egyes avatott emberek, akik számára engedélyezett a tájban való beavatkozás, mások számára ez tiltott, akárcsak egy művész és a kiállítótér falai között sétáló látogató számára. A kiállításlátogató, az erdőjáróhoz hasonlóan, egy előre felajánlott, optimális útvonalat kap gyakran egy narratíva mentén felépítve, de van, hogy több bejárási stratégia mellett is dönthet, bolyonghat térkép segítségével, hogy be tudja azonosítani a „látványosságokat”.
Gellér Katalin
A horror vacui, a félelem az űrtől távoli leszármazottjainak mondanám torontáli szőnyeget idéző munkáját, keretmotívumaival, hurkokra emlékeztető színsíkjával szőnyeget idéző alkotását, mely elgondolkoztat a valóságosnak tűnő, realista módon megalkotott szőnyeg és a fantáziamotívumokkal létrehozott szőnyegkép kapcsolódási pontjairól, a régi szőnyegminták elfeledett szimbolikájának és az absztrakt formáknak a találkozásáról.
Hudra Klára
A mostani kiállításán válogatást láthatunk a kolozsvári stúdiumokat követő, korai grafikáktól kezdve a legutóbbi években vegyes technikával készült festményekig. A meglepő, az ellentmondásokból építkező feszültség nemcsak az összkép, ám az egyes művek sajátja is. Jellemzően ezt erősíti, hogy Sipos nagylélegzetű gondolatokat, problémákat rendel műveihez, ilyen az antropocén kor, az akkulturáció-inkulturáció, a native-kisebbségi lét, a mitologikus versus hierarchikus világkép.
Sirbik Attila
Lonovics Zoltán művészeti alkotásai, amiből egy pop-up kiállításon szeptember 10-től a Szerkesztőségben is ízelítőt kaphatunk, olyan újszerű világokba vezetnek, amelyek nem csupán a képzőművészet és a tervezőgrafika határterületén mozognak, hanem a látványos alternatív, sőt az underground világhoz is kapcsolódnak. Az itthon még felfedezetlen kultúrák közvetítése olyan újdonságokat és felismeréseket hozhat a hazai képzőművészetben, melyekre nemcsak befogadóként és szakmai hozzáértőként van feltétlenül szükségünk.
Martincsák Kata
Az épület csendje és a múzeum megszokott nyugalma helyett ezúttal performatív aktusokkal találkozhattak a résztvevők. A befogadó egy távoli kultúra kultusztárgyait szemlélhette, miközben nem is érezhette volna magát távolabb Budapesttől.
Tayler Patrick
A jelenlegi projekt kiindulópontjaként szolgál az egykori Petrezselyem utcai megfigyelőállomás, melynek utópisztikus falansztertartozékként is parádés kültéri egységei egy időfolyamból kiszakított tudományos paradigmára mutatnak vissza. A Rézmál-dűlő az Országút és a faraktárok közé ékelt telken mintha már a múlt században is valamiféle titkos tudás multitemporális ambróziáját gyűjtögették volna ezekről a futurisztikus felhőkaptárakról.
Győrffy László
Az ünnepnek vége, a lakoma kihűlt, de Sanyika korpuszát könnyebb feldolgozni, ha tökéletesen beszkennelt és digitalizált reprodukciók formájában raktározzuk: a parafrázis és a kisajátítás lendületét az esztétikai nekrofília és a „drakularchiválás” (Horváth) vektorai határozzák meg.
Tayler Patrick
Nem minden színpad alkalmas önmagunk megsiratására, sőt. (Legtöbb nem az.) Kádár Emese a digitális éra gyászolási rítusainak diszfunkcionalitásával és programhibáival foglalkozik, pontosabban a laggolásban rejlő költészettel. Érzelgésre fogékony „gépezeteivel” kimutatja a gyászmunka hamisabb szólamaiban is az elengedés nagyvonalú perspektíváit.
iski Kocsis Tibor
A strukturálatlan gesztusok struktúrája és a hozzájuk társított intakt, intimitást mutató felület egysége zárja magába azt az ismeretlent, ami fenségessé emeli az élményt. Vető fenséges melankóliája kivételes helyzetbe hozza őt, kortársaival ellentétben festményeinek láttán nem lesz úrrá rajtunk a disztópikus szorongás, ehelyett a melankólia termékenyítő, pozitív hatását élhetjük meg.
Muladi Brigitta
keresztes zoltán underdogimages címadása, az Akkurátus múlt előrevetíti, hogy miként nyúljunk a munkáihoz. Azt mindenesetre azonnal megállapítjuk, hogy ennek ellenére igen sok dolgunk van velük. A fényképezés procedúráját, technikai eszközeit, műfaji megkötöttségeit és a „kép” fogalmának értelmezésében is módszeresen a megújulást kereső művészeti ág.