„Azért ez kicsit szigorú”
Puklus Péter – Egész életemben hazudtam
Istvánkó Bea
„Egész életemben hazudtam” – dobja fel a magaslabdát Puklus Péter legújabb kiállításának provokatív címével. Ebből kiindulva könnyű lenne pusztán arról lamentálni a Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása kapcsán, hogy egy kortárs „fotós” miért objekteket és festményeket állít ki. Filozofálni azon, hogy a kortárs fotográfia hogy illeszkedik a képzőművészet nagyobb halmazába és hogy van-e „joga” egy fotó szakon végzett művésznek festeni vagy szobrokat készíteni. Vajon Puklus fotósnak hazudta eddig magát, miközben szíve szerint festő, vagy szobrász lenne?
Műtermi gyakorlatok válságok idején
Interjú Sinkovics Edével legújabb kiállítása kapcsán
Sirbik Attila
A kiszámíthatatlanság az aktualitás maga. Ugyanis ha valami kiszámítható lenne, az kevésbé lenne aktuális, mert nem érdekes, nem izgalmas. Sok esetben az újdonság az, ami mindig aktuális. Az újdonság ismeretlen, és az aktualitása az, hogy megismerjük. Ebből kifolyólag a kiszámíthatatlanság a legaktuálisabb.
Történelemhamisítás igazmondással
Interjú drMáriással
Sirbik Attila
A parlamenti választások eredményeinek értékelésére drMáriás összehívja nagyszabású, rendkívüli globálparlamenti ülését, amelyen részt vesz Orbán Viktor, Kádár János, Putyin, Zelenszkij, Obama, Sztálin, Morawiecki, Marylin Monroe, Greta Thunberg, Jézus, Micimackó és még sokan mások, hogy annak egyetlen napirendi pontjaként kezdeményezze a kortárs művészet mielőbbi törvényi rendszabályozását, hogy az a jövőben Brüsszel helyett a magyar emberek érdekeit szolgálja, egyben kiállításával példát mutat arra vonatkozóan, hogy a jövő művészetének milyennek kell lennie az újabb kétharmados felhatalmazás tükrében.
Kinevetni a királyt
Kecső Endre: Elvarázsolt ember
Fülöp Tímea
Mindenki ismeri a mitológiát. Ez nem azért evidencia, mert a műkedvelés minimuma, hanem azért, mert kortárs, minden anakronizmus nélkül. A kijelentés arra vonatkozik, hogy önkéntelenül is történetekkel vesszük körbe magunkat, és minden történet mélyéről egy mítosz sejlik fel a mesétől a regényig. Ugyanazt mondjuk újra, mióta az emberiség írni tud, ugyanazokkal a szimbólumokkal, hősökkel és gonoszokkal, harccal, csatával, szövetségesekkel.
Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!
Are you sure you want to leave? @ art quarter Budapest
Sárai Vanda
Az elmúlt évek egyik legkomolyabb tanulsága, hogy a Föld különböző pontjait összekötő hálózatok száma gyakorlatilag végtelen. Egy vuhani piacon egy vírus sikeresen terjed át állatról emberre – majd a következő két évben a világ jelentős része karanténba kényszerül. Oroszország február 24-én lerohanja Ukrajnát – ez pedig élelmezési és gazdasági válságot idéz elő gyakorlatilag minden kontinensen. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a globalista világrend egyben a világszintű pillangóhatások kora, melynek rendszeréből voltaképp lehetetlen kiszállni.
A filmes standfotótól az egzisztencialista portréig
The Orbital Strangers Project
Kopin Katalin
Az Aknay Csaba és Kotschy Gábor alkotta duó, a The Orbital Strangers Project fő fotográfusi profilja a portré- és filmfotózás, ezen a két területen nemzetközi referenciákkal rendelkeznek. Alkalmazott fotográfiai munkáik mellett ez a harmadik alkalom, hogy önálló kiállításon mutatják meg autonóm, vizuális világukat: egy sajátos, szubjektív fotósorozatot, melyet összehangoltan, szimbiózisban hoztak létre. A szentendrei PhotoLabban megvalósult kiállítás egy képpár alapú portrésorozaton keresztül beszél az otthonkeresésről és a beilleszkedésről.
Feljegyzések a pálmaházból
Kezdetben volt a kert II.
Tayler Patrick
Miközben az eltérő páratartalmú és hőmérsékletű, mesterségesen elkülönített helyszínek között sétálunk, derengeni kezd, hogy mi is élőlények vagyunk. Pontosabban az érzékelési, lélegzési körülményeink váltakozásával, kiszámíthatatlan izzadásunkkal párhuzamosan elkezd lebomlani az a kulturális fikció, ami az embert megkülönbözteti fotoszintetizáló társaitól.
Az elveszett tudás megtalálására tett kísérlet
Bartha Máté: Anima mundi
Danka Zsófia
Bartha új fotósorozatának gyökerei egészen a 2011-ben indult nonrelevant fotóblogig nyúlnak, amely a városi élet abszurditásának különböző aspektusait sorakoztatja fel. Később a Common Nature című sorozatában, majd fotókönyvében már árnyaltabban tematizálja a humán élőtér és a környezetbe való emberi beavatkozások célnélküliségét, romlott viszonyát.
A táj mögötti táj
Dafna Talmor: Constructed landscapes
Cséka György
Dafna Talmor 2009 óta építi következetesen és szisztematikusan Constructed landscapes című sorozatát, amelynek ez a második magyarországi, a TOBE Galleryben rendezett kiállítása. Az első tárlat óta eltelt négy év művészileg legjelentősebb történése az alkotó hasonló című fotókönyvének kiadása 2020-ban, amely kötet a mostani kiállítás installációjában többféle formában is megjelenik – lapjaival kiterítve a falon, tekercsben és egymásra tornyozva.
A reflexióban sokasodni
Lantos Csenge: Az emlékezet tivornyái
Fülöp Tímea
A sokaság nemcsak a családi összetartozást és a választott közösséget jelenti, hanem azt is, hogy egy belső sokszorozódást is megtapasztalhatunk. Arról van szó, hogy Lantos tulajdonképpen az interpretáció interpretációját festi – az álom már önmagában egy benyomás kivetülése, majd ez az álom még keresztülmegy egy értelmezésen is. A képek animizált tárgyai a személyiség egy-egy darabját hordozzák, a szék nem szék, hanem az én egy szelete – vagy azt is mondhatnánk, hogy az én egy adott pillanata.
Undo-it-yourself!
Jagicza Patrícia Season of the Second Skin
Tayler Patrick
Miközben megmerítkezünk az ultramarin színblokkokban és recehártyánk teljes felületét betölti a monokróm felületek irizálása, egy újfajta időbeliségbe csöppenünk. Eltölthetnénk benne egy-két hetet is, de akár pár másodperces flashelések kiterjedt jeleneként is megélhetjük ezt a csendet. Kissé lebegősen a vízfelszínen, a flowban. Nagyon rojál ez a tavaszi sugárzás, ami körbeöleli a kosárlabdák prózai, tapintható realitását. Itt nyugi van.
Animula
Test és lélek művészi egysége
Fazakas Réka
A MAMÜ tavaszkezdő csoportos kiállításának titokzatos, misztikus címe az Animula. Ehhez társul az a szokatlanság, hogy csak női művészek állítanak ki, noha a tárlat kurátora egy úriember, Ocskay László Doky. Könnyen sejthető, hogy mindennek köze van a nőnaphoz és az ébredező tavaszhoz, ezeken kívül pedig még valami máshoz is, melynek megértéséhez némi irodalmi és filozófiai ismeretre is szükségünk van.