Transzplantáció
Cecília Mandrile, Niamh Fahy, Sonny Lightfoot és Tom McDonagh 3D-s virtuális kiállítása
Bordács Andrea
A múzeumi virtuális túrák körülbelül a 2000-es évek elején indultak, s a világ számos múzeuma próbálkozott a virtuális bemutatkozásokkal. Ekkortájt már Magyarországon is készültek ilyen séták, de a kezdeti lelkesedés után a nagyrészük eltűnt az intézmények weboldaláról. A pontos okokat illetően csak feltételezések vannak, például indokolhatta az, hogy a közönség részéről akkor talán nem volt olyan nagy igény erre, és számos intézmény aggódott, hogy ha virtuálisan bejárhatják a tereiket, akkor nem fognak személyesen odalátogatni, hisz megkapják azt az élményt személyes jelenlét nélkül. Ezt már akkor is irreális feltételezésnek tűnt, hisz bizonyíthatóan azokat a műveket szeretnék látni a leginkább, melyekkel a legtöbbször találkoznak más formában, helyszínen.
A nagyi főztjét még a Google sem feledteti
Mikhail Bushkov és Olga Bushkova: «ZRH»
Sárai Vanda
A munkavállalói mobilitás és a digitális nomádság korában úgy tűnhet, hogy külföldre költözni egy állás miatt ma már nem is lehetne egyszerűbb. Bár ez a gyakorlatban többé-kevésbé így is van, a folyamatot kísérő érzelmi megterhelés, az ismerősség és otthonosság hátrahagyásának dilemmái valahogy mégsem szűntek meg létezni. Többek között ezt vizsgálja Mikhail Bushkov és Olga Bushkova «ZRH» című kiállítása az ISBN-ben.
Kvantumi rezgések, regresszív rétegek…
Boruzs Ádám alkotásai, videómunkái nyomán
Nagy Zopán
Boruzs Ádám (1991), a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán végzett 2018-ban, mesterei: Bukta Imre és Kiss Péter. 2017-ben Ari Kupsus művészeti díjat, 2018-ban Unilever díjat kapott, 2020-ban pedig elnyerte a Decode Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány Ígéretes projekt-díját. Boruzs Ádám: szubjektivitása, folyamatos képzőművészeti tevékenysége révén (másképpen) foglalkozik a világ(egyetem) tér- és időbeli szerkezetével, illetve fény- és színtani kérdéseivel. Definíciója szerint: gondolkodása konceptuális jellegű, középpontjában elsősorban a festészet és a videóművészet „dialektikája” áll, kiterjesztve azt az installáció médiumára is…
A hangok koincidenciája
GRAPHIC SCORE a MAMŰ Galériában
Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
Bárhol is legyünk, egyfolytában akad valami nézni- vagy hallgatnivaló. Minden igyekezetünk ellenére totális csendet, illetve üres teret nem tudunk létrehozni. Ez olykor roppantul zavaró tud lenni, viszont ha odafigyelünk a különféle zajokra, és meghalljuk őket, akkor rabul ejthet minket az alapzajok természetes és folytonos szimfóniájának lüktetése. A szabálytalan tónusok harmóniáját eltérő frekvenciájú és intenzitású jelek összessége alkotja. A zajok felhasználása az experimentális zenei irányzatok kiindulópontját képezik, melyek új perspektívát nyitnak a zene egészében. A kísérleti dallamok részint leírhatóak a tradicionális zenei jelölésekkel, valamint a hagyományostól eltérő szimbólumokkal, vizualitással. A zajhangokat megjelenítő partitúrák egyfajta konceptuális receptként is értelmezhetőek, amelyek csaknem végtelen lehetőséget hordoznak magukban a sűrű, disszonáns hangok csoportjának megalkotása, megszólaltatása során.
Ez volt – ez van
Kemény György Fészek ‘68 című kiállítása
Istvánkó Bea
A mostani kiállítás rekonstrukció, Kemény 1968-as, a Fészek Művészklubban megrendezett kiállításának elérhető munkáit gyűjti újra össze. Ugyanakkor nem szimpla, kommentár nélküli rekonstrukcióval állunk szemben, hanem egy olyan értékes művészettörténeti gyűjtéssel, amely archív képek, szövegek és mozgóképes anyagok segítségével dolgozza fel az alkotó egyik legkülönlegesebb tárlatát.
A vírushelyzetre való tekintettel a kiállítás, bár a galériatérben is látogatható, mégis az online felületek anyagaival együtt teljes. A galéria honlapján és YouTube csatornáján látható értékes anyagok mindenképpen segítenek kontextualizálni és mélyebben megérteni a fiatal alkotó ötvenhárom évvel ezelőtti gondolkodását, valamint a pop-arthoz fűződő viszonyát.
A sivatag mindenütt jelen van, és megváltja a jelentéktelenséget
Interjú Major Ákossal
Sirbik Attila
Major Ákos hosszú ideje antropocén városi tájakat fotografál, mely aktus számára a pihenés célja és eszköze egyszerre. Alkotásai többfajta jelzővel illethetők, de a minimalista, embertelen városfotói egyértelműen az Amerikából indult New Topographics képviselőihez kötik. A monokróm tónusok, a szemlélődő attitűdöt tükröző tájportrék önmagukban is életre keltik azt a lelkiállapotot, amiben születtek: meditatív, lecsendesült képek ezek, függetlenül attól, hogy Dubaiban, Kaliforniában vagy a Balatonnál készültek. A most bemutatásra kerülő anyag vizualitásban követi az eddigi évek sorozatait, de hozzáadódik egy nagyon fontos réteg, egy érzelmi szál. A fotók Pakson és közelében, gyerekkori emlékekkel átitatott helyeken készültek, melyek akkor is és most is nagyon fontos fogódzók az alkotó életében.
Karácsonyi lidércnyomás
The Nightmare Before Xmas és Barokk Femina
Győrffy László
Acélkék plakátok hirdetik, hogy idén elmarad a karácsony: a jövőképemet időben szimulációs kapszulákba zártam, minden más csak a jelen karácsonyának hús-vér kísértete, de túl hosszúra nyúlt az online megnyitó, ezért kilépek a spektrális jelenlétből, hogy megtudjam, működik-e még a lábam a fantomfájdalom jelentkezése előtt – a Gutenberg tér üres, csak fertőzött répák hevernek a játszótéren az anorexiás égbolt alatt. A TOBE Gallery adventi Instagram-kampányának szellemes geometriája fokozatosan készített fel az év végi kellemetlenségekre, amelyben a hírnök szerepét Jessica Harrison angyalian bájos, műgyantával preparált kerámiája töltötte be, az ajándékozás gesztusával emelve maga elé saját beleit: elnézést, remélem nem baj, ha nincs becsomagolva, de nehéz évünk volt, a legfontosabb úgyis a SZERETET.
Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (VIII.)
Kép-szöveg-zene
Bára Prášilová/Sirbik Attila/Sickpicnic
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Kikötő című számot Bára Prášilová Sirbik Attila szövegével kiegészített alkotására szerezte a Sickpicnic zenekar.
Hogyan készülnek a vázlatok?
Vázlat / Sketch
Istvánkó Bea
A világ nagy múzeumaiba látogatva – mikor épp nincs pandémia – megszokott látvány, hogy az elkészült műremekek mellett féltve őrzik a legnagyobb mesterek vázlatait is. Sőt, a prezerválás mellett sok esetben a kiállítótérben is helyet kapnak a jobban sikerült skiccek vagy makettek, melyek betekintést engednek a művészóriások gondolataiba és munkamódszerébe. Papíralapú vázlatrajzokkal a reneszánsz kortól találkozhatunk nagyobb mennyiségben, ennek oka pedig egészen prózai: a könyvnyomtatás 15. századi feltalálása és elterjedése lendületet adott a gazdaságos papírgyártásnak, így a század végére egy ív papír nagyságrendekkel kevesebbe került, míg a korábban vázlatolásra használt vékony állati bőr, a vellum.
Az elefánt helye a porcelánboltban van
A jelentéstelenség jelentésessége
Fülöp Tímea
A Skurc Group Töredekékek címre keresztelt, széttartó anyagának a MAMŰ Galéria nem szokványos tere ad otthont, ahol a nyers téglafalak és a kollázsszerű munkák egymás művi strukturáltságát magyarázzák. A csoport jelenlegi felállásában először mutatkozik be saját műtermén/kiállítóterén kívül, a lehetőséget nemcsak arra használva fel, hogy a világ töredékes tapasztalását szemléltesse, hanem arra is kísérletet tesz, hogy a formák összetörését a tárgy vizsgálati eszközévé tegye, illetve a töredékek kiragadásával, így szándékolt értelmetlenné tételével a látás értelmező funkciójára kérdezzen rá az újrarendezésen keresztül.
Félig ember, félig méhviasz
Horváth Gideon Faun Realness című kiállításáról
Fülöp Tímea
Az ISBN-ben terében bemutatott anyag a természetközeli, közösségi és környezeti asszociációkat életre hívó matéria érzékivé tételén keresztül csatlakozik be a queer ökológiáról folytatott diskurzusba, a nietzschei eksztázist egy olyan személyes, felszabadító erejű sebezhetőségi állapotra fordítva le, amely a maszkviselés és a hibrid létmód által kérdőjelezi meg a bináris világképet. Horváth Gideon nem először kísérletezik a méhviasszal és az erotikus formákkal, de mindezt most az ókori görögség kontextusába helyezte, ahol a társadalmilag elfogadott, sőt támogatott férfiszerelem miatt eleve nem értelmezhető a klasszikus heteronormativitás – ahogy az Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe munka címéből is kitűnik, a szexuális szabadság nem egy utópia, hanem a múlt által megelőlegezett és sikerrel működtetett régi-új norma.
Lehet a viszonylagosságnak egyensúlya?
Néhány megjegyzés Alexander Tinei kiállítása kapcsán
Petrányi Zsolt
Tinei az utóbbi években a képek megvalósításának hosszú és elég gyötrelmes folyamatában egy egyensúly, egy határvonal megtalálását keresi. Ez a határvonal pedig az ábrázolás és a nem ábrázolás, a realitás és a festőiség fokozásának középútja, ahol annak ellenére, hogy a festmény részletei teljesen elvesztik kapcsolatukat a környezet ábrázolásával, mégis mint nagy egész egy szituációt sugallnak, amit a néző elképzel a festmény valóságaként.