Belső ásatás
Hőnigh Huba és László Mária Édua kiállítása
Fülöp Tímea
Ahol nincs narráció, lineárisan folyó mese, szimbólumokat-metaforákat morális-etikai szempontból értelmező felettes én, ott nincs mítosz – se szabadon, se vezetőszáron.
Tükör által, vetületben
Knyihár Amarilla kiállítása
Kunyik Kinga
A legtöbb kultúrában a szövés (a hálóját szövő pók) a folyó vízhez hasonlóan szintén a múló idő metaforája: ennek tükrében érdekes megfigyelni, ahogy Knyihár Amarilla vásznain az anyag izgalmas képszövetet alkot.
Na, szia!
In memoriam Maurer Dóra
Szöllősi-Nagy András
A tárlaton 27, Maurer Dórához közelálló művész alkotása kapott helyet. A művek sokféleségén keresztül egy olyan kapcsolati és szellemi közeg rajzolódik ki, amelyben Dóra személyisége, gondolkodása és művészi jelenléte meghatározó szerepet töltött be. A kiállítás célja túlmutat a művek bemutatásán: közös emlékezésre hív. Arra, hogy felidézzük Dóra alakját, inspiráló egyéniségét, valamint mindazt, amit művészként és emberként jelentett a körülötte lévők számára.
Tekintet
Női kitettség a metróaluljáróban
Martincsák Kata
Az aluljáró Marc Augé fogalma szerint nem-hely, vagyis átmeneti tér, amely nem ad teret a személyes emlékezetnek, sem a közösségi kapcsolatoknak. Így érdekes feszültség jön létre a szubjektív nézőpontokat egyesítő, társadalmi problémát körüljáró, alulról szerveződő, csoportos tárlat és a köztér nem-hely szerepei között.
A női narratíva vizuális ereje
Omara kiállítása
Ottó Flóra
„Melanom-rák-volt-a-szemébe-amivel-1-évvel-ezelőtt-ment-orvoshoz-de-mit-mondott-az-orvos-nincs-semmi-baj…-vegyen-le-a-vehemenciából-attól-megy-fel-a-vérnyomása-és-attól-van-látási-zavarai-nesze-neked-cigány-vaksi-kurva…”
Bucolic Breakthrough
Bernáth Dániel festészete
Danka Zsófia
Az elhagyatott váci Tungsram gyárépület ipari enteriőrjeiben élő, pulzáló sejtekként osztódnak a műtárgyak. A kiállítás helyszíne felerősíti a természeti formák élettelisége és az épített környezet enyészetének kontrasztjából fakadó feszültséget.
A múltba írt jelen
Bánföldi Zoltán palimpszeszt tájai
Muladi Brigitta
A táj Bánföldinél nem háttér, puszta díszlet, hordozója a jelenetnek, hanem a kollektív emlékezet felülete, amelyen a megjelenő természeti erők, képződmények és a festői beavatkozás együtthatása határoz meg.
Fókuszban a természetművészet Szekszárdon
II. Táj-Ték
Fazakas Réka
A természetben létrejött alkotások esetében az időnek mindig kiemelt szerep jut. A munkák önmagukban hordozzák múlékonyságukat, így az idő kódolva van, ezért kulcsfontosságú a folyamatok és az elkészült művek dokumentálása.
Pillanat, rétegződj!
A FŰZ art group kiállítása
Kunyik Kinga
Mindent a maga idejében – a kicsi gyerekeknek mondogatjuk ezt folyton, akik még egy sajátos belső tartam szerint élnek, nem igazodnak órához, naptárhoz. Nehezen értik meg, hogy a karácsonyfát az ünnep elmúltával le kell bontani, a születésnapot ki kell várni, a vonatot el kell érni. Mindent a maga idejében.
Flesh Is Never Lost
Reflections on László Győrffy’s Exhibition
Holt Lenszkij
Existence, like a decent-enough workplace, offers opportunities for growth: anyone could, quite possibly, become a potted mass of flesh one day. There is something reassuring about this necro-Buddhism, in which being trapped within the greater whole means that the individual, in the very act of passing away, becomes a creature that continues to evolve, suggesting that the afterlife need not be sought elsewhere – in some unknown beyond – but rather here, among other places, in this upstairs exhibition venue.
Future Blues
On András Szántó’s latest book
Patrick Tayler
In methodological terms, the interview format Szántó relies on – juxtaposing highly personalised questioning with well-crafted hypotheses – hints at a data analyst’s precision. With certain recurring focal points, one gets the sense that the author-sociologist is assembling material for later analysis, effectively embedding a structured questionnaire within the fluidity of free-form discussion.
Mesterséges természet, természetes vágy
Biofília – In my natural habitat
Maron Veronika
A természettől való elszakadás élménye már nem sokkszerű történésként, majd nosztalgiával átitatott emlékként hat, hanem a felgyorsult városi élet természetes velejárójaként. A kapcsolódás vágya azonban kiirthatatlan, genetikailag belénk kódolt késztetés, így nem meglepő, hogy központi témává válik egy olyan fiatal generáció számára, amelyet folyamatosan az élethosszig tartó tanulás, a több lábon álló technikai tudás megszerzése és a technológiával való sziszüphoszi verseny kényszere vesz körül.