Horváth Márk
A technológiai alapú elmozdulás, a technológiai átformálódás nem csupán az egyre komplexebbé váló technokapitalizmus jele, de a kiberfeminista gondolkodók emancipációs lehetőséget is látnak az esszencialista nemi szerepek és a nemi dualitiások technológia általi dekonstrukciójában. Patricia Reed a spekuláció elemét emeli ki a kortárs feminista technológia-filozófia kapcsán. A mozgókép és a modernitás során végbement technológiai változások lehetővé teszik, hogy ne úgy viszonyuljunk a valósághoz, mint lezárt egészhez. Mindez azonban nem jelent a hétköznapoknak és a valóságnak való hátatfordítást.
Sinkó István
Gaál Kata virtuóza a kollázs-montázs technikának. A 80-as évek jelentős kritikus alkotói, Larry Rivers és David Salle műveinek hangulata jön át a munkáin, egy posztpop (critical) art világa, melyben Gaál szinte egy szociológus biztonságával tárja elénk városi hétköznapjainkat. Piszkosszürkék közt a triviálisan élénk színek, lepukkadt tűzfalak és játszóterek között totálisan jellegtelen életet élő anyák és gyermekeik, időnként akcióba lendülő férfiak. Mindez a ceruzarajz, a textilkollázs és a fotómontázs eszközeivel.
Szabó Eszter Ágnes
A gyarmatosítás és a rabszolgatartás időszakával való szembenézés megkerülhetetlen feladatot jelent a korabeli gyarmatosítók, a Nyugat-Európát máig vezető gazdasági hatalmak számára. A „Black Lives Matter” hatására a folyamat látványosan felgyorsult, és már nem az egyes országok belügyeként jelenik meg, hanem egy világméretű, kollektív trauma feldolgozásaként tekintünk rá. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Rijksmuseum Rabszolgaság című kiállítása is, amely elsősorban a holland gyarmatok életébe vezeti be a nézőket, akik – a pandémia okozta karanténhelyzet miatt többnyire hollandok vagy bevándorlók lévén – érintettek lehetnek.
Sirbik Attila
A délvidéki származású, Budapesten élő festőművész több stílusváltás után legújabb, nagyjából hat éve tartó absztrakt korszakának festményei, nagy méretű olaj-akril képek, valamint kisebb méretű papír alapú munkák kerültek bemutatásra az Eötvös 10 – Pincegalériában. A Kozmikus üzenetek című ciklus darabjai magukon hordozzák az idilli Jugoszláviában megélt gyermekkor hangulatát, a nyolcvanas évek reklámgrafikáinak töredékeit, az első számítógépes játékok élményét, édesapja mezőgazdasági gépeinek világát, a kilencvenes évek délszláv háborújának nyomasztó romlottságát, a serdülőkori technobulik színes-zavart idegenségét. A művész szerint az említett időszakok annyira tagoltak voltak, annyi párhuzamos világ zajlott körülötte, hogy úgy érezte, külön bolygók, világok veszik körül, és ezekkel direkt kapcsolata van. Ez a saját univerzuma.
Áfra János
Gergye Krisztián a magyar mozgásművészet karizmatikus alakja. A jávai táncok és a kortárs technikák ötvözéséből kibontakozó, magas színvonalú előadói tevékenységét, rendezői és koreográfusi munkásságát jelentős szakmai elismerésekkel igazolta vissza a szakma, például a Magyar Táncművészek Szövetsége 2008-ban az évad legjobb férfi táncosának választotta, 2009-ben Harangozó Gyula-, 2010-ben pedig Imre Zoltán-díjat kapott. A húsz éve alapított, nevét viselő társulat mottója – „Nem csak tánc” – kifejezően utal sokirányú érdeklődésére és művészetközi kísérletezéseire, amelyek kiterjednek mind a zenére, mind az irodalomra, mind pedig a vizuális művészetekre, és mára elvezették festői tevékenysége kibontakoztatásához.
Nagy Zopán
Plexibe ágyazott fragmentumok, fabulák, vattában áztatott álmokon átszűrt tűnődések, hiányok, időrések. Van két flexem, de nincs reflexem – mormogta egy hipnotizált boncmester, miközben a képeket analizálta…
Rétegelt foncsorok, tömböktől kicsavart (és befacsart) ecsetvonáshuzalok, révetegen rezgő formaszálak, spirálfojtásokból kimozduló gesztusok…
Az alkotók (itt): bizonyos befolyásokat átengednek, foltoknak, nedveknek is kedveznek, de szúette sziluettnek, eltúlzott mémeknek nem engednek…
Vékony Délia
„Hogy miért festek absztrakt képeket? Talán azért, mert nem történeteket mesélek el…” – így indul Pál Katja interjúja Ann Murray cikkében. Ebben a két mondatban rengeteg minden benne van. Először is az absztrakció alapelve, hiszen az absztrakció az, ami lemond az elbeszélésről, lemond a narráció szükségességéről, felszabadítja a művészetet a narratíva terhe alól. Több alkotó és esztéta szerint ez akkora felszabadulás, hogy ebben, tehát az absztrakcióban foglaltatik a művészet lényege.
Sinkó István
A világ irodalma és a képzőművészete telis-tele van a fákról, az erdőkről szóló művekkel. Az Ahogy tetszik képzeletbeli ardennes-i erdőjében pihen a száműzött herceg csapata, és aggatja teli szerelmes verseivel az ágakat Olivér. Durham erdeje indul Machbet ellen, s Tolkien lépegető erdei nagyon is emberközeliek. A fákról, erdőkről készült festmények sorában Caspar David Friedrich magányos tölgyei (akárcsak Csontváry magányos cédrusa) az emberi lélekről mesélnek. A barbizoni festők (köztük Paál László) sötét hatalmas törzsű fákból álló erdőket mutatnak nekünk. S Courbet óriás tölgyének vaskos törzse szinte a soha fel nem bomló, a kitartást árasztó élet szimbóluma.
Tayler Patrick
Tavaly jelent meg Ébli Gábor több év kutatómunkáját összegző, angol nyelven írt, nemzetközi közönségnek szánt kötete, melynek címét így fordíthatnánk: Nemzeti múzeumok és civil támogatók: A kulturális felhalmozás gyakorlatai Közép- és Kelet-Európában. A könyv sokrétű felvetései többek között megvilágítják a műgyűjtés lehetséges személyes motivációit, valamint ennek párbeszédét a hazai és regionális szintű gyűjteményezési stratégiákkal. Jelen interjú – melynek rövidebb változata az Új Művészet 2021/6. számában jelent meg – betekintést nyújt a könyv által tárgyalt területek néhány főbb kérdésébe.
Pálfalusi Zsolt
Flóra festményein – és itt egy pszichoanalitikus magyarázat – egy olyan múlt nyoma sejlik fel, mely soha nem volt jelen. Ezért tűnik minden kép figurája futurisztikusnak. Egyik kép sem „ablak a világra”. Indiszkréció a kimondhatatlannal szemben. Ha valamikor Emmanuel Lévinas ezekkel a szavakkal jellemezte a filozófiai gondolkodás lényegét, akkor ez most tökéletesen illik Flóra festményeire is. A kimondhatatlan nem a mondhatón túl van. Épp az a problémánk, hogy a túl sok mondható között szemantikailag egyfajta ínség lép föl.
Sirbik Attila
Az alkotó embert a kezdetektől foglalkoztatja a Genezis, a teremtés és az utána következő paradicsomi állapot szimbolikája, illetve a bűnbeesés, majd a kiűztetés pillanatának metaforája. De mi történik azután? Milyen körülmények között élünk, hogyan nézünk ki, és mi történik velünk egy mindent elpusztító özönvíz után? Rózsa Luca Sára romantikus belső késztetéstől vezérelve megkísérli feltárni létünk ciklikusságának egy-egy pillanatát. 2017-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Mestere Gaál József volt.
Pataki Gábor
Lemuel Gulliver, a nyughatatlan hajóorvos, végleg csömört kapva az emberfaj kárhozatos tulajdonságaitól, utolsó utáni utazására indult. Szerencséjére most egy olyan világban találta magát, melyet nem különböző méretű emberi lények vagy beszélő lovak, még csak nem is antropomorf szerkezetek laktak, hanem – Teremtőjük különös intenciója folytán – hol két, hol három dimenzióban megjelenő geometriai idomok.
Kovács Alex
Radák Eszter kiállítása a koronavírus miatt bő egy éven át a tervezés és újratervezés állapotában volt. A Virág Judit Galériában most végre megtekinthetőek legfrissebb munkái, amelyek zömében az elmúlt három év során készültek. Ha jól tudom, Radák jó ideje nem állított ki – elsősorban intézményi teendői miatt –, és ezért érlelődött bennem a kíváncsiság, hogy az oktatás mellett a rektori munka, a művészi alkotómunkától élesen különböző hivatalbeli tapasztalatok vajon változtattak-e valamit a festészeti felfogásán. A válasz a kiállítás második képének címe (talán tudatos öniróniával elhelyezve): Déjà vu. Igazolva látom tehát korábbi feltételezésemet: Radák Eszter nem változott (nem változhat) olyan sokat.
Aknai Tamás
A megfigyelő ma a világteremtés részfeladatainak összehangolásához szükséges hajtóanyagok hiánya ellenére is – úgy a civilizációs, mind a spirituális féltekén – észleli a fékezhetetlen munkakedvet. De azt is, hogy a feladatok felismerésének időszerűségét, az energiaforrások meglelését és beosztásának mikéntjét illetően fékezi a lendületet és magabiztosságot néhány apróság. Ezek olykor olyan erejűek, hogy a Világot és a Teremtést is csak egymástól elkülönülten, igen távolról és érthető bizonytalankodásokkal elegyesen engedik meg szólongatni. A földi világteremtés kozmikus méretűvé dagadt kísérleteinek automatizálása és termékenyítése közben példás szaporasággal tömörítette a „képi lejátszáshoz” szükséges szervezőerőt, a mediális egyneműség mindenhatóvá tételével viszont tágította a szemléket végzők befogadói kapacitását garantáló nyelvi és tematikai sémákat.
Fülöp Tímea
A FUGA (Budapesti Építészeti Központ) aktuális kiállításának címe Egzisztencia, alcíme pedig Magunkon kívül – 25 éves a pécsi Művészeti Kar, ami ebben a formában megtévesztő lehet, mivel a kiállítás elsősorban retrospektív ünneplése a kar alapító képzőművészeinek, a jelenlegi oktatóknak, a doktoranduszoknak, illetve a graduális hallgatóknak, és csak másodsorban a sejtetett vizuális fogalomvizsgálat. Ez részben azért van így, mert a válogatás reprezentatív, tehát a tér büszkeségfalként funkcionál, hiszen a szelekció meghatározó szempontja volt, hogy az elmúlt negyed évszázad legjobbnak tartott pécsi kötődésű munkái kerüljenek ki.
Horváth Márk
A koronavírus-járvány és az ökológiai katasztrófa mint metakrízis együttesen a lehangoltság, a reményvesztettség és a kilátástalanság érzéseit kelthetik bennünk. Roppant fontos kérdés, hogy a kortárs művészeti, valamint általánosságban a kultúratudományos közeg mit tud kezdeni a negativitás és a kilátástalanság ezen többletével, amely mint valamilyen sötét végzet vagy elkerülhetetlen sors leselkedik ránk.