Danka Zsófia
Az Elfelejett tudások jegyzéke új dimenzión keresztül vezeti a nézőt egy integráns, mégis szerteágazó diskurzusba. A természettudományok eszköztárán és megközelítési metódusain keresztül boncolgatja az egyetemes ismeretek esetlegességét, és követi a figyelmünk fókuszának elmozdulását. A pontos logikán alapuló tudományágakat mágikus és figyelemfelkeltő gondolatkísérletek teremtik újra. Van-e közös gyökere az egzakt tudománynak és a népi hiedelemnek? Miért veszítettük el kötődésünket az anyaghoz, a Földhöz, a természethez? A kiállítás művészei személyes kutatási területük bevonásával vizsgálják a lehetséges válaszokat.
Kovács Alex
Olyan időben élünk, amelyben a kulturális modelljeink átvizsgálásra és kórismére szorulnak. Egész tisztán körvonalazódtak immár az ökológiai katasztrófa szcenáriói, és látni a történelem léptékével igen csekélyke, de kártékonyságban annál hatékonyabban eltöltött időt, ami megágyazott a pusztulástörténetnek, amelyben lábszárközépig gázolunk már. Erre az éppen zajló paradigmaváltásra reflektál Bencs Dániel és Leitner Levente Éden című kiállítása a Nagyházi Contemporary kiállítóhelyén.
Sirbik Attila
Orbán Előd Empty places című egyéni tárlata feszült hangulatot generál a Viltin Galéria látogatóiban. A galéria terét műteremmé formáló szobrász többszörösen áttételes koncepció alapján valósította meg installációját. Egyrészt a szobrász munkaközege, a műterem rekonstrukciója bekerül a galéria terébe, így a képzőművészet színterén kettős referenciális interpretáció jön létre. Másrészt a művész, az alkotó ember hiánya személytelenné teszi a „műtermet”, nem tudni, hogy csak pillanatnyilag van-e távol, vagy kivonult a műteremből, és demonstratív hiányával önmaga létére kérdez-e rá, azaz egzisztenciális státuszának létjogosultságát kérdőjelezi meg.
Sárai Vanda
A nemzetközi résztvevőgárdával operáló kiállítás a müncheni Goethe Intézet felkérésére, Mathilde Weh, Justin Hoffmann és a Creamcake kollektíva kurátori munkája nyomán jött létre. Nem véletlen, hogy a német állam kulturális intézetének kezdeményezésére valósult meg egy ennyire átfogó technotárlat, hiszen bár a zenei műfaj eredetileg Detroitból származik, annak máig Németország az egyik legfőbb központja. A kurátori koncepció hangsúlyozza: a kiállítás túl kíván mutatni a zenei stíluson, és tágabb kontextusban akarja vizsgálni azt, és többek közt a politikai, a technológiai, az emancipációs küzdelmek vagy épp a spiritualitás szemszögéből nyúlnak a (szub)kulturális jelenségekhez.
Vékony Délia
Feladata lehet-e a művészetnek a sebezhetőségünkkel, fájdalmainkkal való szembenézés? Milyen az a művészet, amely személyes lelki ügyeinkre keres megoldást? Ezeket a kérdéseket teszi fel a frissen megalakult FŰZ Art Group, hat művésznő társulása. A tagok a Budapest Art Mentor képzése alatt találkoztak, és az egy évig tartó program során lassan körvonalazódott együttműködési szándékuk. A Sebezhetőségi gyakorlatok című kiállításuk az első csoportos bemutatkozás, melynek központi témája a személyes fájdalmaink, kitettségünk és megküzdési módszereink megfogalmazása a kortárs művészet eszköztárával.
Szabó Eszter Ágnes
A Human Zoo című kiállítás a Belga Királyi Közép-Afrika Múzeumban nem az első próbálkozás arra, hogy Belgium szembenézzen gyarmati múltjának sötét árnyaival. 2005-ben rendezték meg a Kongó emléke – A gyarmati időszak című tárlatot, ami akkor nem aratott osztatlan sikert, sőt komoly kritikákat kapott amiatt, hogy relativizálta, nosztalgiával kezelte, illetve kifejezetten jótékonynak próbálta láttatni Kongó gyarmatosítását. A dolog történelmi előzménye, hogy Belgium 1830-ban vívta ki függetlenségét, és a későbbi király, II. Leopold (1835–1909) úgy gondolta, hogy Belgium gazdasági megerősödéséhez mindenképpen gyarmatokat kell szereznie, amiért az ország lakossága viszont nem lelkesedett.
Jankó Judit
Január 9-ig látható Szentendrén a MűvészetMalomban A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió 2000–2010 című kiállítás, ahol a független filmes stúdió rövidfilmjeinek világát mutatják be. Az ezredforduló évtizedében sokan kaptak lehetőséget Muhi Andrástól, a „rövidfilm pápájától”, s ezt a kijelentést 270 elkészült film igazolja – közülük 50 került a MűvészetMalom kiállítóterébe. A tárlat célja annak a felvillantása, hogy ezek a filmek milyen sok szálon kapcsolódnak a képzőművészeti gondolkodáshoz, milyen sokrétű vizuális utalásokat rejtenek.
Fülöp Tímea
A 150. jubileumát ünneplő Magyar Képzőművészeti Egyetem mindent megtesz, hogy bemutassa múltját és előrevetítse jövőjét. Az évforduló köré szervezett programsorozat egyik etapja a Modellállítás – Az emberi test képi rekonstrukciói című kiállítás, mely az Andrássy úti épület Barcsay Termében próbálja összefoglalni az akadémiai testábrázolás változó mintáit – vagyis az oktatástörténetre oktat.
Molnár Ráhel Anna
Új művészeti színtér nyílt a VIII. kerületben, a Homok utca 3. alatti pincehelyiségben. A Szlávik Barbara és Kaszás Konrád duó kiállításával – Diffúzió – indító RE-SET egy művészeti hallgatókból álló kollektíva, amely a kortárs színtér fiatal alkotói számára biztosít bemutatkozási lehetőséget. Kísérleti kiállításokkal és projekt alapú kulturális programokkal támogatja a művészeti törekvéseket, célja pedig a feltörekvő művészeti közegek és fiatal alkotók szellemiségének és alkotói folyamatainak bemutatása. A RE-SET alapjairól Tar Enikőt és Hőnigh Hubát kérdeztük.
Egri Petra
Szűz Máriát ábrázoló képek, kegytárgyak és saját családi fotók montázsa tradicionális roma ruhákon és kiegészítőkön. Az Iparművészeti Múzeum inspiráló közege, a Ráth György-villa január 2-ig ad otthont a Körforgásban című kiállítássorozat új állomásának, amelyet ez alkalommal a Romani Design ruhái és történetei töltenek meg élettel. A már hagyományokkal rendelkező Körforgásban című kiállítássorozat 2018 óta kér fel kortárs tervezőket, más kelet-európaiakat és magyarokat egyaránt, egy sajátos kollaborációra és párbeszédre a múzeum állandó gyűjteményével.
Tayler Patrick
Először is emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a cipő az a dolog, amit a furcsábbik két végtagunkra húzunk. Minimális elvárás, hogy legyen bőrből és engedje lélegezni a lábakat – ez legalábbis a Scholl-generációsok definíciója; ebben a békebeli világban ugyanis az egészség megélésének és megőrzésének tisztes étoszával illett besöpörni az elismerő pillantásokat. Ehhez képest, ami kémcsövekben kicentizett habokból fonódik össze és memóriamatracokból lett kiCNC-zve offshore laboratóriumokban, az már inkább művészet, azon belül is mobilis köztéri szobor, páros állításokkal tüntető stílusdemonstráció. A reprezentáció kültéri, beltéri, online és offline tartozéka.
Az új megoldások, technikák és anyagok beemelésére, valamint a hagyományos szoborfogalom kitágítására tett kísérletek régóta jelen vannak a kortárs szobrászatban, ahogy Gergely Réka szakmai aktivitása és jelenléte fényében pályakezdőnek már nem nevezhető munkásságában is. A Derkovits-ösztöndíjat is elnyerő alkotó nem tűzte ki céljául a hagyományok teljes tagadását, inkább arra törekszik, hogy megmutassa, mi az, ami a mai művészi szabadság által hozzáadható a korábbi kérdésekhez, ezek hogyan bontakozhatók ki egy műalkotásban. Munkásságát a kölcsönhatások és az ellentétesnek vélt minőségek egységbe foglalása, kiegyensúlyozása jellemzi.
Fenyvesi Ottó
Péterfy Ábel újabb munkáin megrajzolja az utat a figuratívtól a drámai – filozofikus – metafizikus felé. A talált tárgyakból montázsolt robotjai (mesterséges intelligencia) után váratlanul a Balaton és a vidék témái kezdték érdekelni és az ezekhez párosuló, végtelenül őszinte kifejezési formák. Száguldásba kezdett a valóság egésze fölött mintegy röptében, messziről még egy utolsó pillantást vetve a tájra és nem utolsó sorban a civilizáció hulladékára. Mintha valami mítosz mesélésébe fogott volna az emberiség kollektív emlékezetéből merítve, festményei középpontjába állítva a kidobott zománcos kádakat, járókeretet, a Balaton befagyott jegét, a zöld legelőt. Ám a mítosz csak tükör, csak látszat. A valóság részletei nem úgy érdeklik, mint a realista elődöket, hanem mint szimbólumok, médiumok, intellektuális és érzelmi folyamatok katalizátorai. A véletlenszerűen megtalált valóságdarabok, a téma és a tárgy nem annyira a plasztikus ábrázolással, mint magával a kiválasztással válik egyénivé nála.
Tayler Patrick
Nemes Csaba képzőművészeti tevékenységének három évtizedét áttekintő – elsősorban festészeti, ugyanakkor konceptuális és részben társadalomkritikai fókuszú – kiállítása a pécsi m21 Galéria monumentális tereiben került megrendezésre. A térből is fakadó befogadói léptékváltás során in medias res a legújabb művekkel szembesülünk. A nyitóteremben a fekete és fehér festékanyag konfliktusokkal teli találkozásának igézetében megkonstruált festményciklus absztrakt felvonása kapott helyet. A nagy méretű kompozíciókra pillantva eszünkbe juthat az a transzformáció, ahogyan egy koloritja által zizegő mű olykor magára ölti a fekete-fehér reprodukció tónusgazdagságát: mintha a szürkeskála színrevitelén keresztül a művész egy képet megelőző történeti dimenziót idézne meg.
Rózsa T. Endre
A megnyitón találkozások, könnyed beszélgetések a 2B galériában, small talk, ahogyan ma mondani szokás. Böröcz László galériája koncepciózus, markáns és határozott a profilja, ezzel alakította ki a saját törzsközönségét. Akik eljönnek, eleve tudják, hogy mit várhatnak. Ha valaminek vagy valakinek zsidó vonatkozása, érintettsége van, és színvonala, akkor annak a 2B Galériában a helye. Főként a vizuális művészetekre igaz ez, de egy könyvbemutató is otthonos. November 9-én lesz Victor Klemperer A Harmadik Birodalom nyelve című könyve alapján egy beszélgetés.
Tillmann Ármin
Mi a művészet, ha nem utópia, a szabadság nem helye a szabadságnélküliség viszonyai között? Már-már közhely, hogy a jóléti állam szociális struktúráit lebontó neoliberalizmussal az utópikus energiák kimerültek, helyüket pedig a disztópikus imagináció vette át. Ám ennél jóval bizonytalanabb a disztópia késő kapitalista alakzatának státusza: vajon a tőkés termelési mód mélystruktúráit felszínre hozó társadalomkritikát nevezzük disztópiának vagy a puszta túlazonosulást azzal a társadalmi patológiával, melynek diagnózisa a kulturális képzelet kimerülése? Mert eleve nehézségekbe ütközik kritikai distanciát felvennünk azzal szemben, ami nem előttünk, de nem is mögöttünk van, hanem amibe mintegy fokozatosan belesodródunk.