Viski Noémi
Budapest a kiinduló- és a végpont. Minden, ami közte történik, különböző művészeti ágak szüntelen próbálkozása arra, hogy kifejezzék, mit élünk át itt. Több mint nyolcvan választott irodalmi mű feldolgozása mutatja be rajzokon és térgrafikákon a várost Forrai Ferenc Négyszöglet – Budapest című kiállításán.
Fülöp Tímea
A Faur Zsófi Galéria Otthonról haza című csoportos kiállítása kijelöli a csapásirányt maga előtt, ám annak mentén rengeteg kérdést akar egyszerre feltenni. Látszólag arról a banális dilemmáról van szó, hogy mitől otthon az otthon, amin egy jó ízlésére büszke ember legfeljebb egy karácsonyi Hallmark-film nézése közben mélázik el, ha a tojáslikőrtől túlságosan meghatódott, mert mindenki ismeri a sablonválaszt: a családtól (legyen az vérszerinti vagy fogadott) lesz otthon az otthon. A még ennél is felvilágosultabbak azt felelhetik, hogy ehhez a család definícióját is ki kell tágítani, hiszen sokakat csak háziállataik vagy szobanövényeik várják haza, márpedig az is egy otthon.
Danka Zsófia
Disztópikus diszkódíszlet, futurisztikus féreglyuk, armageddonalagút, de legfőképp helyspecifikus, multiszenzoriális installáció. A kiállítás szubverzív esztétikai felépítése egyszerre feszegeti a képzőművészet és performansz határterületeit, és rúgja fel azokat. Az érzékelés expanziójában felsejlik egy felborult világrend víziója.
Jankó Judit
Orr Máté képei egyszerre idézik a klasszikus festőművészet hagyományait és térnek el tőle, viccesek és félelmetesek egy időben, de a hatás, amit kivált velük (legalábbis bennem mindenképp), mégsem az ambivalencia, hanem valamiféle döbbent („mi a túró van itt?”) csend és elgondolkozás. Orr Mátéval a Várfok Galériában szeptember 16-án nyíló új kiállítása kapcsán beszélgettünk.
Danka Zsófia
Az Elfelejett tudások jegyzéke új dimenzión keresztül vezeti a nézőt egy integráns, mégis szerteágazó diskurzusba. A természettudományok eszköztárán és megközelítési metódusain keresztül boncolgatja az egyetemes ismeretek esetlegességét, és követi a figyelmünk fókuszának elmozdulását. A pontos logikán alapuló tudományágakat mágikus és figyelemfelkeltő gondolatkísérletek teremtik újra. Van-e közös gyökere az egzakt tudománynak és a népi hiedelemnek? Miért veszítettük el kötődésünket az anyaghoz, a Földhöz, a természethez? A kiállítás művészei személyes kutatási területük bevonásával vizsgálják a lehetséges válaszokat.
Kovács Alex
Olyan időben élünk, amelyben a kulturális modelljeink átvizsgálásra és kórismére szorulnak. Egész tisztán körvonalazódtak immár az ökológiai katasztrófa szcenáriói, és látni a történelem léptékével igen csekélyke, de kártékonyságban annál hatékonyabban eltöltött időt, ami megágyazott a pusztulástörténetnek, amelyben lábszárközépig gázolunk már. Erre az éppen zajló paradigmaváltásra reflektál Bencs Dániel és Leitner Levente Éden című kiállítása a Nagyházi Contemporary kiállítóhelyén.
Sirbik Attila
Orbán Előd Empty places című egyéni tárlata feszült hangulatot generál a Viltin Galéria látogatóiban. A galéria terét műteremmé formáló szobrász többszörösen áttételes koncepció alapján valósította meg installációját. Egyrészt a szobrász munkaközege, a műterem rekonstrukciója bekerül a galéria terébe, így a képzőművészet színterén kettős referenciális interpretáció jön létre. Másrészt a művész, az alkotó ember hiánya személytelenné teszi a „műtermet”, nem tudni, hogy csak pillanatnyilag van-e távol, vagy kivonult a műteremből, és demonstratív hiányával önmaga létére kérdez-e rá, azaz egzisztenciális státuszának létjogosultságát kérdőjelezi meg.
Sárai Vanda
A nemzetközi résztvevőgárdával operáló kiállítás a müncheni Goethe Intézet felkérésére, Mathilde Weh, Justin Hoffmann és a Creamcake kollektíva kurátori munkája nyomán jött létre. Nem véletlen, hogy a német állam kulturális intézetének kezdeményezésére valósult meg egy ennyire átfogó technotárlat, hiszen bár a zenei műfaj eredetileg Detroitból származik, annak máig Németország az egyik legfőbb központja. A kurátori koncepció hangsúlyozza: a kiállítás túl kíván mutatni a zenei stíluson, és tágabb kontextusban akarja vizsgálni azt, és többek közt a politikai, a technológiai, az emancipációs küzdelmek vagy épp a spiritualitás szemszögéből nyúlnak a (szub)kulturális jelenségekhez.
Vékony Délia
Feladata lehet-e a művészetnek a sebezhetőségünkkel, fájdalmainkkal való szembenézés? Milyen az a művészet, amely személyes lelki ügyeinkre keres megoldást? Ezeket a kérdéseket teszi fel a frissen megalakult FŰZ Art Group, hat művésznő társulása. A tagok a Budapest Art Mentor képzése alatt találkoztak, és az egy évig tartó program során lassan körvonalazódott együttműködési szándékuk. A Sebezhetőségi gyakorlatok című kiállításuk az első csoportos bemutatkozás, melynek központi témája a személyes fájdalmaink, kitettségünk és megküzdési módszereink megfogalmazása a kortárs művészet eszköztárával.
Szabó Eszter Ágnes
A Human Zoo című kiállítás a Belga Királyi Közép-Afrika Múzeumban nem az első próbálkozás arra, hogy Belgium szembenézzen gyarmati múltjának sötét árnyaival. 2005-ben rendezték meg a Kongó emléke – A gyarmati időszak című tárlatot, ami akkor nem aratott osztatlan sikert, sőt komoly kritikákat kapott amiatt, hogy relativizálta, nosztalgiával kezelte, illetve kifejezetten jótékonynak próbálta láttatni Kongó gyarmatosítását. A dolog történelmi előzménye, hogy Belgium 1830-ban vívta ki függetlenségét, és a későbbi király, II. Leopold (1835–1909) úgy gondolta, hogy Belgium gazdasági megerősödéséhez mindenképpen gyarmatokat kell szereznie, amiért az ország lakossága viszont nem lelkesedett.
Jankó Judit
Január 9-ig látható Szentendrén a MűvészetMalomban A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió 2000–2010 című kiállítás, ahol a független filmes stúdió rövidfilmjeinek világát mutatják be. Az ezredforduló évtizedében sokan kaptak lehetőséget Muhi Andrástól, a „rövidfilm pápájától”, s ezt a kijelentést 270 elkészült film igazolja – közülük 50 került a MűvészetMalom kiállítóterébe. A tárlat célja annak a felvillantása, hogy ezek a filmek milyen sok szálon kapcsolódnak a képzőművészeti gondolkodáshoz, milyen sokrétű vizuális utalásokat rejtenek.
Fülöp Tímea
A 150. jubileumát ünneplő Magyar Képzőművészeti Egyetem mindent megtesz, hogy bemutassa múltját és előrevetítse jövőjét. Az évforduló köré szervezett programsorozat egyik etapja a Modellállítás – Az emberi test képi rekonstrukciói című kiállítás, mely az Andrássy úti épület Barcsay Termében próbálja összefoglalni az akadémiai testábrázolás változó mintáit – vagyis az oktatástörténetre oktat.
Molnár Ráhel Anna
Új művészeti színtér nyílt a VIII. kerületben, a Homok utca 3. alatti pincehelyiségben. A Szlávik Barbara és Kaszás Konrád duó kiállításával – Diffúzió – indító RE-SET egy művészeti hallgatókból álló kollektíva, amely a kortárs színtér fiatal alkotói számára biztosít bemutatkozási lehetőséget. Kísérleti kiállításokkal és projekt alapú kulturális programokkal támogatja a művészeti törekvéseket, célja pedig a feltörekvő művészeti közegek és fiatal alkotók szellemiségének és alkotói folyamatainak bemutatása. A RE-SET alapjairól Tar Enikőt és Hőnigh Hubát kérdeztük.
Egri Petra
Szűz Máriát ábrázoló képek, kegytárgyak és saját családi fotók montázsa tradicionális roma ruhákon és kiegészítőkön. Az Iparművészeti Múzeum inspiráló közege, a Ráth György-villa január 2-ig ad otthont a Körforgásban című kiállítássorozat új állomásának, amelyet ez alkalommal a Romani Design ruhái és történetei töltenek meg élettel. A már hagyományokkal rendelkező Körforgásban című kiállítássorozat 2018 óta kér fel kortárs tervezőket, más kelet-európaiakat és magyarokat egyaránt, egy sajátos kollaborációra és párbeszédre a múzeum állandó gyűjteményével.
Tayler Patrick
Először is emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a cipő az a dolog, amit a furcsábbik két végtagunkra húzunk. Minimális elvárás, hogy legyen bőrből és engedje lélegezni a lábakat – ez legalábbis a Scholl-generációsok definíciója; ebben a békebeli világban ugyanis az egészség megélésének és megőrzésének tisztes étoszával illett besöpörni az elismerő pillantásokat. Ehhez képest, ami kémcsövekben kicentizett habokból fonódik össze és memóriamatracokból lett kiCNC-zve offshore laboratóriumokban, az már inkább művészet, azon belül is mobilis köztéri szobor, páros állításokkal tüntető stílusdemonstráció. A reprezentáció kültéri, beltéri, online és offline tartozéka.
Az új megoldások, technikák és anyagok beemelésére, valamint a hagyományos szoborfogalom kitágítására tett kísérletek régóta jelen vannak a kortárs szobrászatban, ahogy Gergely Réka szakmai aktivitása és jelenléte fényében pályakezdőnek már nem nevezhető munkásságában is. A Derkovits-ösztöndíjat is elnyerő alkotó nem tűzte ki céljául a hagyományok teljes tagadását, inkább arra törekszik, hogy megmutassa, mi az, ami a mai művészi szabadság által hozzáadható a korábbi kérdésekhez, ezek hogyan bontakozhatók ki egy műalkotásban. Munkásságát a kölcsönhatások és az ellentétesnek vélt minőségek egységbe foglalása, kiegyensúlyozása jellemzi.