ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Művészi nyelvészkedés
A Rétegződés című csoportos kiállítás elé

Martos Gábor
Egy kérdéssel kezdem: hogyan hívunk valakit, akit kromoszómái alapján a női nembe tartozónak tudunk, és festészettel foglalkozik? A válasz könnyű: nyilván „festőnő”. És hogyan hívunk egy ugyanilyen foglalkozást űzőt, akit kromoszómái alapján a másik nembe, vagyis a férfiak közé sorolunk? „Festőférfi”? Nem, egyszerűen csak „festő”.

Nyerni tudni kell
Interjú a Díjspirál szervezőivel

Tillmann Ármin
A Díjspirál a „díjazottak díjazása” által kívánja felhívni a figyelmet a margóra szorultság mikéntjére, a díjazásokkal létrejövő művészeti közeg polarizáltságára, illetve az alapértelmezetten „objektívnek” tekintett egyéni érdekekre, amelyek az informalitásokat helyezik előtérbe a szakmai teljesítmény és művészi minőség kárára.

Taktikák a tájban
Csapó Júlia és Németh Domonkos Tamás kiállítása

Cserhalmi Luca
Vannak az egyes avatott emberek, akik számára engedélyezett a tájban való beavatkozás, mások számára ez tiltott, akárcsak egy művész és a kiállítótér falai között sétáló látogató számára. A kiállításlátogató, az erdőjáróhoz hasonlóan, egy előre felajánlott, optimális útvonalat kap gyakran egy narratíva mentén felépítve, de van, hogy több bejárási stratégia mellett is dönthet, bolyonghat térkép segítségével, hogy be tudja azonosítani a „látványosságokat”.

Otthoni képek
Széchy Beáta kiállítása

Gellér Katalin
A horror vacui, a félelem az űrtől távoli leszármazottjainak mondanám torontáli szőnyeget idéző munkáját, keretmotívumaival, hurkokra emlékeztető színsíkjával szőnyeget idéző alkotását, mely elgondolkoztat a valóságosnak tűnő, realista módon megalkotott szőnyeg és a fantáziamotívumokkal létrehozott szőnyegkép kapcsolódási pontjairól, a régi szőnyegminták elfeledett szimbolikájának és az absztrakt formáknak a találkozásáról.

Erdélyi kék
Sipos Sándor kiállítása az E-Galériában

Hudra Klára
A mostani kiállításán válogatást láthatunk a kolozsvári stúdiumokat követő, korai grafikáktól kezdve a legutóbbi években vegyes technikával készült festményekig. A meglepő, az ellentmondásokból építkező feszültség nemcsak az összkép, ám az egyes művek sajátja is. Jellemzően ezt erősíti, hogy Sipos nagylélegzetű gondolatokat, problémákat rendel műveihez, ilyen az antropocén kor, az akkulturáció-inkulturáció, a native-kisebbségi lét, a mitologikus versus hierarchikus világkép.

Kilépni a keretek közül
Interjú Lonovics Zoltánnal

Sirbik Attila
Lonovics Zoltán művészeti alkotásai, amiből egy pop-up kiállításon szeptember 10-től a Szerkesztőségben is ízelítőt kaphatunk, olyan újszerű világokba vezetnek, amelyek nem csupán a képzőművészet és a tervezőgrafika határterületén mozognak, hanem a látványos alternatív, sőt az underground világhoz is kapcsolódnak. Az itthon még felfedezetlen kultúrák közvetítése olyan újdonságokat és felismeréseket hozhat a hazai képzőművészetben, melyekre nemcsak befogadóként és szakmai hozzáértőként van feltétlenül szükségünk.

Észlelőkert
Vigh Violetta kiállítása

Tayler Patrick
A jelenlegi projekt kiindulópontjaként szolgál az egykori Petrezselyem utcai megfigyelőállomás, melynek utópisztikus falansztertartozékként is parádés kültéri egységei egy időfolyamból kiszakított tudományos paradigmára mutatnak vissza. A Rézmál-dűlő az Országút és a faraktárok közé ékelt telken mintha már a múlt században is valamiféle titkos tudás multitemporális ambróziáját gyűjtögették volna ezekről a futurisztikus felhőkaptárakról.

Sanyika esete a posztstrukturalizmussal
A Kósa-osztály kiállítása

Győrffy László
Az ünnepnek vége, a lakoma kihűlt, de Sanyika korpuszát könnyebb feldolgozni, ha tökéletesen beszkennelt és digitalizált reprodukciók formájában raktározzuk: a parafrázis és a kisajátítás lendületét az esztétikai nekrofília és a „drakularchiválás” (Horváth) vektorai határozzák meg.

Egy könnycsepp letöltése
Kádár Emese: not_found

Tayler Patrick
Nem minden színpad alkalmas önmagunk megsiratására, sőt. (Legtöbb nem az.) Kádár Emese a digitális éra gyászolási rítusainak diszfunkcionalitásával és programhibáival foglalkozik, pontosabban a laggolásban rejlő költészettel. Érzelgésre fogékony „gépezeteivel” kimutatja a gyászmunka hamisabb szólamaiban is az elengedés nagyvonalú perspektíváit.

Olvadó mintázatok
A mozdulat és a szín analízise Vető Orsolya Lia festményein

iski Kocsis Tibor
A strukturálatlan gesztusok struktúrája és a hozzájuk társított intakt, intimitást mutató felület egysége zárja magába azt az ismeretlent, ami fenségessé emeli az élményt. Vető fenséges melankóliája kivételes helyzetbe hozza őt, kortársaival ellentétben festményeinek láttán nem lesz úrrá rajtunk a disztópikus szorongás, ehelyett a melankólia termékenyítő, pozitív hatását élhetjük meg.

Akkurátus múlt
keresztes zoltán underdogimages kiállítása

Muladi Brigitta
keresztes zoltán underdogimages címadása, az Akkurátus múlt előrevetíti, hogy miként nyúljunk a munkáihoz. Azt mindenesetre azonnal megállapítjuk, hogy ennek ellenére igen sok dolgunk van velük. A fényképezés procedúráját, technikai eszközeit, műfaji megkötöttségeit és a „kép” fogalmának értelmezésében is módszeresen a megújulást kereső művészeti ág.

Alla prima
Beszélgetés Bánki Ákossal

Jankó Judit
Bánki Ákos idén március 15-én kapott Munkácsy-díjat. Festőművész alkotópályája mellett sokféle szerepkörben tűnik fel a magyar képzőművészet világában, dokumentumfilm-rendező, többszörös galériaalapító (Mű-VÉSZ pince, Latarka vásár, Roham, Resident Art), szerkesztő. A KAS Galériában legújabb munkáiból látható kiállítás július végéig.

Rétegek
Bátai Sándor és Mohamed Abouelnaga kiállítása

Pataki Gábor
A matéria, az anyag nyers ereje, tapintható, gyúrható mivolta valamikor az 1930-as évek végétől, a földhöz köthető, az ún. khthónikus istenek feltámadásától, a kitörni készülő világégés érzékeltetésétől, majd következményeinek felmutatásától lett a kortárs művészet egyik hangsúlyos vonulata.

Kozmopolisz és kozmoplasztika
Mindák Gergely: Az Édentől nem messze

Kulcsár Géza
A kozmológia formális tudomány, kétféle értelemben is. Egyrészt úgy, hogy nagyon fegyelmezett, de abban az értelemben is, hogy lényegileg formai, a formák világához kapcsolódó, azokkal foglalkozó, azaz tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a kozmológia nem más, mint (a) művészet. A művészetnek és a kozmosznak elképesztően szoros a kapcsolata. Az esztétikai szubjektum felől nézve a kozmoszalkotás (a kozmogóniára való aktív rátekintés) és a művészet, ha nem is egy és ugyanazon dolog, de egymással folyamatosan párbeszédben állnak és mintha folyamatosan egymásba akarnának alakulni.