Szentképek, rítusok és divat
Körforgásban a Romani Design
Egri Petra
Szűz Máriát ábrázoló képek, kegytárgyak és saját családi fotók montázsa tradicionális roma ruhákon és kiegészítőkön. Az Iparművészeti Múzeum inspiráló közege, a Ráth György-villa január 2-ig ad otthont a Körforgásban című kiállítássorozat új állomásának, amelyet ez alkalommal a Romani Design ruhái és történetei töltenek meg élettel. A már hagyományokkal rendelkező Körforgásban című kiállítássorozat 2018 óta kér fel kortárs tervezőket, más kelet-európaiakat és magyarokat egyaránt, egy sajátos kollaborációra és párbeszédre a múzeum állandó gyűjteményével.
Túlpuhított találkozások a patchworkszerű utcával
Dóra Ádám: Chunky Steps
Tayler Patrick
Először is emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a cipő az a dolog, amit a furcsábbik két végtagunkra húzunk. Minimális elvárás, hogy legyen bőrből és engedje lélegezni a lábakat – ez legalábbis a Scholl-generációsok definíciója; ebben a békebeli világban ugyanis az egészség megélésének és megőrzésének tisztes étoszával illett besöpörni az elismerő pillantásokat. Ehhez képest, ami kémcsövekben kicentizett habokból fonódik össze és memóriamatracokból lett kiCNC-zve offshore laboratóriumokban, az már inkább művészet, azon belül is mobilis köztéri szobor, páros állításokkal tüntető stílusdemonstráció. A reprezentáció kültéri, beltéri, online és offline tartozéka.
A feloldás gesztusa
Gergely Réka kiállítása
Az új megoldások, technikák és anyagok beemelésére, valamint a hagyományos szoborfogalom kitágítására tett kísérletek régóta jelen vannak a kortárs szobrászatban, ahogy Gergely Réka szakmai aktivitása és jelenléte fényében pályakezdőnek már nem nevezhető munkásságában is. A Derkovits-ösztöndíjat is elnyerő alkotó nem tűzte ki céljául a hagyományok teljes tagadását, inkább arra törekszik, hogy megmutassa, mi az, ami a mai művészi szabadság által hozzáadható a korábbi kérdésekhez, ezek hogyan bontakozhatók ki egy műalkotásban. Munkásságát a kölcsönhatások és az ellentétesnek vélt minőségek egységbe foglalása, kiegyensúlyozása jellemzi.
Az értelmezés új terei
Fenyvesi Ottó
Péterfy Ábel újabb munkáin megrajzolja az utat a figuratívtól a drámai – filozofikus – metafizikus felé. A talált tárgyakból montázsolt robotjai (mesterséges intelligencia) után váratlanul a Balaton és a vidék témái kezdték érdekelni és az ezekhez párosuló, végtelenül őszinte kifejezési formák. Száguldásba kezdett a valóság egésze fölött mintegy röptében, messziről még egy utolsó pillantást vetve a tájra és nem utolsó sorban a civilizáció hulladékára. Mintha valami mítosz mesélésébe fogott volna az emberiség kollektív emlékezetéből merítve, festményei középpontjába állítva a kidobott zománcos kádakat, járókeretet, a Balaton befagyott jegét, a zöld legelőt. Ám a mítosz csak tükör, csak látszat. A valóság részletei nem úgy érdeklik, mint a realista elődöket, hanem mint szimbólumok, médiumok, intellektuális és érzelmi folyamatok katalizátorai. A véletlenszerűen megtalált valóságdarabok, a téma és a tárgy nem annyira a plasztikus ábrázolással, mint magával a kiválasztással válik egyénivé nála.
A téglalap társadalmi mozgástere
Nemes Csaba kiállítása
Tayler Patrick
Nemes Csaba képzőművészeti tevékenységének három évtizedét áttekintő – elsősorban festészeti, ugyanakkor konceptuális és részben társadalomkritikai fókuszú – kiállítása a pécsi m21 Galéria monumentális tereiben került megrendezésre. A térből is fakadó befogadói léptékváltás során in medias res a legújabb művekkel szembesülünk. A nyitóteremben a fekete és fehér festékanyag konfliktusokkal teli találkozásának igézetében megkonstruált festményciklus absztrakt felvonása kapott helyet. A nagy méretű kompozíciókra pillantva eszünkbe juthat az a transzformáció, ahogyan egy koloritja által zizegő mű olykor magára ölti a fekete-fehér reprodukció tónusgazdagságát: mintha a szürkeskála színrevitelén keresztül a művész egy képet megelőző történeti dimenziót idézne meg.
Vállon átvetett, vadászzöld lódenpelerin
Féner Tamás portréi
Rózsa T. Endre
A megnyitón találkozások, könnyed beszélgetések a 2B galériában, small talk, ahogyan ma mondani szokás. Böröcz László galériája koncepciózus, markáns és határozott a profilja, ezzel alakította ki a saját törzsközönségét. Akik eljönnek, eleve tudják, hogy mit várhatnak. Ha valaminek vagy valakinek zsidó vonatkozása, érintettsége van, és színvonala, akkor annak a 2B Galériában a helye. Főként a vizuális művészetekre igaz ez, de egy könyvbemutató is otthonos. November 9-én lesz Victor Klemperer A Harmadik Birodalom nyelve című könyve alapján egy beszélgetés.
A kritika derűje
Having no common past, let's have a common future
Tillmann Ármin
Mi a művészet, ha nem utópia, a szabadság nem helye a szabadságnélküliség viszonyai között? Már-már közhely, hogy a jóléti állam szociális struktúráit lebontó neoliberalizmussal az utópikus energiák kimerültek, helyüket pedig a disztópikus imagináció vette át. Ám ennél jóval bizonytalanabb a disztópia késő kapitalista alakzatának státusza: vajon a tőkés termelési mód mélystruktúráit felszínre hozó társadalomkritikát nevezzük disztópiának vagy a puszta túlazonosulást azzal a társadalmi patológiával, melynek diagnózisa a kulturális képzelet kimerülése? Mert eleve nehézségekbe ütközik kritikai distanciát felvennünk azzal szemben, ami nem előttünk, de nem is mögöttünk van, hanem amibe mintegy fokozatosan belesodródunk.
A női tekintet dinamizmusa
A Női történetek a rajztól az animációig technofeminista olvasata
Horváth Márk
A technológiai alapú elmozdulás, a technológiai átformálódás nem csupán az egyre komplexebbé váló technokapitalizmus jele, de a kiberfeminista gondolkodók emancipációs lehetőséget is látnak az esszencialista nemi szerepek és a nemi dualitiások technológia általi dekonstrukciójában. Patricia Reed a spekuláció elemét emeli ki a kortárs feminista technológia-filozófia kapcsán. A mozgókép és a modernitás során végbement technológiai változások lehetővé teszik, hogy ne úgy viszonyuljunk a valósághoz, mint lezárt egészhez. Mindez azonban nem jelent a hétköznapoknak és a valóságnak való hátatfordítást.
Vagyunk lakói
Gaál Kata: Kibillent harmónia
Sinkó István
Gaál Kata virtuóza a kollázs-montázs technikának. A 80-as évek jelentős kritikus alkotói, Larry Rivers és David Salle műveinek hangulata jön át a munkáin, egy posztpop (critical) art világa, melyben Gaál szinte egy szociológus biztonságával tárja elénk városi hétköznapjainkat. Piszkosszürkék közt a triviálisan élénk színek, lepukkadt tűzfalak és játszóterek között totálisan jellegtelen életet élő anyák és gyermekeik, időnként akcióba lendülő férfiak. Mindez a ceruzarajz, a textilkollázs és a fotómontázs eszközeivel.
„Hozz több nádat a malomba, néger!”
Rabszolgaság a Rijksmuseumban
Szabó Eszter Ágnes
A gyarmatosítás és a rabszolgatartás időszakával való szembenézés megkerülhetetlen feladatot jelent a korabeli gyarmatosítók, a Nyugat-Európát máig vezető gazdasági hatalmak számára. A „Black Lives Matter” hatására a folyamat látványosan felgyorsult, és már nem az egyes országok belügyeként jelenik meg, hanem egy világméretű, kollektív trauma feldolgozásaként tekintünk rá. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Rijksmuseum Rabszolgaság című kiállítása is, amely elsősorban a holland gyarmatok életébe vezeti be a nézőket, akik – a pandémia okozta karanténhelyzet miatt többnyire hollandok vagy bevándorlók lévén – érintettek lehetnek.
Egyenes út az absztrakcióba
Interjú Utcai Dáviddal
Sirbik Attila
A délvidéki származású, Budapesten élő festőművész több stílusváltás után legújabb, nagyjából hat éve tartó absztrakt korszakának festményei, nagy méretű olaj-akril képek, valamint kisebb méretű papír alapú munkák kerültek bemutatásra az Eötvös 10 – Pincegalériában. A Kozmikus üzenetek című ciklus darabjai magukon hordozzák az idilli Jugoszláviában megélt gyermekkor hangulatát, a nyolcvanas évek reklámgrafikáinak töredékeit, az első számítógépes játékok élményét, édesapja mezőgazdasági gépeinek világát, a kilencvenes évek délszláv háborújának nyomasztó romlottságát, a serdülőkori technobulik színes-zavart idegenségét. A művész szerint az említett időszakok annyira tagoltak voltak, annyi párhuzamos világ zajlott körülötte, hogy úgy érezte, külön bolygók, világok veszik körül, és ezekkel direkt kapcsolata van. Ez a saját univerzuma.
Megtestesült terek
Gergye Krisztián: A tér testamentuma
Áfra János
Gergye Krisztián a magyar mozgásművészet karizmatikus alakja. A jávai táncok és a kortárs technikák ötvözéséből kibontakozó, magas színvonalú előadói tevékenységét, rendezői és koreográfusi munkásságát jelentős szakmai elismerésekkel igazolta vissza a szakma, például a Magyar Táncművészek Szövetsége 2008-ban az évad legjobb férfi táncosának választotta, 2009-ben Harangozó Gyula-, 2010-ben pedig Imre Zoltán-díjat kapott. A húsz éve alapított, nevét viselő társulat mottója – „Nem csak tánc” – kifejezően utal sokirányú érdeklődésére és művészetközi kísérletezéseire, amelyek kiterjednek mind a zenére, mind az irodalomra, mind pedig a vizuális művészetekre, és mára elvezették festői tevékenysége kibontakoztatásához.