Horváth Márk
A tárlaton szereplő alkotásokon a természet és a növényi lét sajátos idegenségét ismerjük fel, miközben a fatörzsek bizonyos részein antropomorf formavilágok tűnnek fel. Így a képek egyszerre hajtják végre a növények és a fák részleges antropomorfizációját és az ember dezantropomorfizációját és visszahelyezését a természetbe vagy az élővilágba. Azonban ennél többről is szó van Lak Róbert alkotásain, hiszen a folyamatos átalakulásban és formálódásban lévő fák és növényi maradványok dekonstruálják az élet és az élettelenség közötti határvonalakat.
Jankó judit
Tükröződés nélküli tükrök festői struktúrái, élettel teli műszemek éteri világa, felboncolt telefonkijelzők monokróm képmezői alkotják Czigány Ákos fotóművész legújabb sorozatait. A Speculum, Replica és Önarckép című sorozatok darabjai a Várfok Galériában láthatók, valamint az anyagból az Art Market Budapestre is kivittek egy válogatást. A látás határhelyzeteit körüljáró Retina című kiállítást filozófiai mélység és a fotográfia hagyományos határain való túllépés jellemzi.
Danka Zsófia
Bagi Attila és Kárándi Mónika idén nyáron debütáltak első közös kiállításukkal a Longtermhandstand Galéria tereiben. A duo show műfajában általános kérdés, hogy az együttműködés által sikerül-e további jelentésréteggel gazdagítani a kiállított munkákat, a szinergiahatások eredményeként létrejönnek-e új releváns kérdések. A fiatal művészek magánéleti kapcsolódása engedi-e kibontakozni a közös metszéspontban találkozó, szimbólumokkal telített személyes történeteket?
Fülöp Tímea
A nyár slágerei a bemutatkozó-ismeretterjesztő csoportos kiállítások lettek, mintha a galériák többsége limonádéra invitálná a szabadságukat töltő látogatókat. A fókusz a fiatal művészekre került, mivel a műtárgypiac jelentősen átalakult az elmúlt évtizedben, aminek eredményeként furcsán összecsengő címekkel találkozhatunk.
Végh Dóra
Emlékek és vélemények fonódnak össze, cáfolják meg egymást, és örvénylenek egyetlen konkrét esemény körül. Ellentmondásosak, objektívek, érzelmesek, és mindegyik igaz. Hogyan lehet feldolgozni vagy megpróbálni megérteni a történelmünk és jelenünk azon részleteit, amelyek egyszerre tőlünk függetlenül és velünk együtt alakulnak? Annyira meghatároz minden, amin keresztül megyünk, hogy nemcsak azé az élmény, aki átéli, hanem azt is elkíséri, akinek közvetlenül nincsen vele kapcsolata.
Fülöp Tímea
Az emberi szabadságot általában a választás szabadságaként szokás megfogalmazni, mivel a filozófia pragmatizmusa még nem lépett ki a dichotómiából – mindig „vagy-vagy”-ban gondolkozunk, az „is-is” bizonytalansága idegenül cseng, különösen Kierkegaard óta. Az így körülhatárolt szabadsághoz azt a ki nem mondott elvárást kapcsoljuk, hogy ezáltal a döntéshozó egyén könnyen megítélhető: 50-50 az esélye, hogy helyesen vagy helytelenül választ, már a társadalom morális vélekedése szerint, ami a következmények érvényesítését is leegyszerűsíti – kollektíven behajtható a viselkedésből fakadó adósság. Ez a merev rendszer akkor válik igazán problematikussá, amikor nem mindenki vesz részt benne, amikor egy csoport mások felett érvényesíti.
Fülöp Tímea
Létezik egy filozófiai kérdésfelvetés Thészeusz hajója kapcsán, melyet Plutarkhosz jegyzett fel. A dilemma az, hogy ha az utolsó deszkát és az utolsó szöget is lecserélik a hajón az idővel sorozatosan szükségessé váló javítások során, akkor vajon még mindig Thészeusz hajójáról van-e szó. Vagyis a tárgy identitása kötődik-e annak anyagához, vagy arról teljesen leválasztható, hiszen az a használóban, netán a közösségben képződik meg egyszerre történeti és gondolati alapon. Talán ebből az irányból a legkönnyebb megközelíteni az FKSE-ben lebonyolított, Feltárás című projektet, még ha egészében jóval túl is mutat ezen.
Fülöp Tímea
Małgorzata Mirga-Tas művészetét politikaiként szokás leírni, már pusztán a származása miatt is, hiszen egy roma és lengyel művésznőről van szó, aki magát aktivistának vallja. Ezt a meghatározást csak még jobban megerősítette, hogy az idei Velencei Biennálén ő képviseli Lengyelországot – először állít ki roma a lengyel pavilonban. Ennek eredményeként a személye, illetve az otthona, Czarna Góra felé fordult a figyelem, mely Kelet-Európa egyik legkorábban letelepült roma közössége, mintha a saját fehér európaiságával viaskodó művészeti világ ettől a Feketebérc oldalába ágyazott falutól és annak alig kétezer lakosától várná, hogy évszázados társadalmi problémákat számoljon fel, többek között a rasszizmust, lehetőleg kizárólagos önábrázoláson keresztül.
Szabó Annamária
Varga Balázs Liminalitás című kiállításához fordított navigációt szükséges megidézni, ahol nem az a lényeg, hogy A pontból B-be jussunk, hanem egy random, a mainstreamtől távol eső, C helyszínen lyukadjunk ki. Mondhatnám azt is, hogy legyünk egy rövid időre városi kószálók, vagyis a 19. századi Baudelaire és a 20. századi Walter Benjamin meghatározásában vett flâneurök, tömegbe beolvadó, mégis azon kívül maradó, szemlélődő, rácsodálkozó figurák
Sirbik Attila
Bohus Réka korábbi sorozatait (Konstruktum, Ami maradt) az egyes tárgycsoportokhoz fűződő személyes kötődésének megragadása jellemezte; a tárgyak bemutatása által absztrahált bizonyos érzelmi szálakat. Jelen témájának ihletője saját gyermeke, aki négy és fél éves korából adódóan a maga egyedi módján érzékeli saját környezetét. Ez az életszakasz, melyet jelenleg megél (második kisgyermekkor), a személyiségfejlődés egy kiemelkedő jelentőségű korszaka. Egyre erősebb éntudattal rendelkezik, van akarata, apróbb céljai. Tapasztalati tudás hiányában azonban teljesen másként, azaz nem értelmi, hanem sokkal inkább érzelmi alapon kapcsolódik a jelenségekhez, az ismeretlenre pedig saját fantáziájával próbál magyarázatot találni. A látás számára a legfontosabb érzékelési mód; olyan részleteket tart fontosnak, melyek érzelmi világára gyakorolnak hatást.
Sirbik Attila
Weiler Péter legújabb kiállítása a művész 30 éves képzőművészeti útjának egyik legfontosabb kérdését dolgozza fel sajátos perspektívából: menni vagy maradni? A retrospektív tárlat nem végállomás letisztult és eldöntött válaszokkal. A Kár lett volna disszidálni a kétség és bizonyosság határán mozgó művészi folyamat lenyomata. A közel 40 alkotást bemutató kiállítás helyszíne Budapest egyik legkülönlegesebb háza, a Kincsem-palota. A neoreneszánsz épület, amely egykor a híres Kincsem és tulajdonosa otthona volt, talán utoljára tekinthető meg a felújítás előtti állapotában. A négy teremben berendezett tárlat vegyes technikájú munkákat vonultat fel: olaj, akvarell, giclée, közlekedési táblák, ready made, beton, plexi és NFT keveredik a mindent átívelő humorral.
Vékony Délia
iski Kocsis Tibor szereti az olyan kiállításcímeket, amiket valahol és valahogyan biztosan ért mindenki, de valójában első hallásra fogalmunk sincs, hogy mit jelentenek. Mit takarhat vajon az a szóösszetétel, hogy „torzó szingularitás”? Az első szó művészettörténeti kontextusban érthető, és a másodikat is hallhattuk már akár a tudomány vagy a technológia területén, na, de hogy kerül össze a kettő, és vajon mi köze ennek a művészethez?
Sirbik Attila
A Rokon Ilonka Copyright egy kamu Facebook-oldal: egy idős, digitális bevándorló fiktív karaktere (másolata), aki a saját lelkiállapotát a digitális giccsben érvényesíti, miközben idézeteivel verbális csomópontokat (kliséket, állandósult szókapcsolatokat) tár fel. Az oldal látogatói, valószínűleg a ráismerés öröme miatt, kommentárokkal (hozzászólásokkal) gazdagítják a kollázsokat, ezáltal pedig egy közösségi produkcióvá válik, ami a nyelvkutatáshoz (is) forrásanyagot generál.
Sárai Vanda
Nem meglepő, hogy Németh Ilona kutatása is a művész saját élményéből indul ki: dunaszerdahelyi otthonából arra a kiürült területre nyílik kilátás, ahol egykor az a Juhocukor gyár állt, amely az ő születésével szinte egyidőben kezdte meg működését, és amelyet 2006-ban számoltak fel véglegesen. A Németh által kezdeményezett, 2017-ben induló és évről évről egyre bővülő Eastern Sugar kutatási projekt a dunaszerdahelyihez hasonló szlovákiai, csehországi és magyarországi cukorgyárak történetét tárja fel, felmutatva azokat a gazdasági, lokális és geopolitikai okokat, amelyek a régió cukoriparának szinte teljes megszűnéséhez vezettek.
Istvánkó Bea
„Egész életemben hazudtam” – dobja fel a magaslabdát Puklus Péter legújabb kiállításának provokatív címével. Ebből kiindulva könnyű lenne pusztán arról lamentálni a Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása kapcsán, hogy egy kortárs „fotós” miért objekteket és festményeket állít ki. Filozofálni azon, hogy a kortárs fotográfia hogy illeszkedik a képzőművészet nagyobb halmazába és hogy van-e „joga” egy fotó szakon végzett művésznek festeni vagy szobrokat készíteni. Vajon Puklus fotósnak hazudta eddig magát, miközben szíve szerint festő, vagy szobrász lenne?
Sirbik Attila
A kiszámíthatatlanság az aktualitás maga. Ugyanis ha valami kiszámítható lenne, az kevésbé lenne aktuális, mert nem érdekes, nem izgalmas. Sok esetben az újdonság az, ami mindig aktuális. Az újdonság ismeretlen, és az aktualitása az, hogy megismerjük. Ebből kifolyólag a kiszámíthatatlanság a legaktuálisabb.