A mozdulat fosszíliái
Vető Orsolya Lia: Frissen facsart
Fülöp Tímea
A művészettörténészek szeretik felhívni a figyelmet arra, hogy más stílusokkal összehasonlítva jóval kevesebb nő akad az absztrakt expresszionisták között, mint férfi, és ezt az aránybeli különbséget rögtön meg is magyarázzák azzal, hogy ez az egyik leginkább erőt próbáló festészeti lehetőség. Jó eséllyel még egy videót is fognak mutatni a karjait lengető, hajlongó Pollockról – így alkot az amerikai férfi. Azért jön ilyen készségesen az indoklás, mert már a ténymegállapításban is benne van a szándéka, ugyanis a fizikai oldal hangsúlyozásával könnyű arra terelni a szót, hogy a gesztusokban indulattá kondenzált érzelem van, a verejték csak egy másfajta könny.
Posztdigitális szimbolizmus és mainstream eszképizmus
Góth Martin: Start Menu
Fülöp Tímea
Amikor az önmagát komolyan nem vevő helyzetértékelés vizuális szóviccekhez folyamodik, hogy a betárcsázós internet korából kölcsönvett szimbólumokkal fejezze ki generációs hovatartozását, akkor a posztdigitális eszképizmus légüres térbe kerül. Góth Martin kiállításán nem érdemes megkérdezni, hogy milyen volt a 90-es évek, nemcsak a szokásos okból, miszerint minden felelevenítésre szépia filtert rak a nosztalgia, vagy egyenesen megteremt egy sosem volt múltat, ami aztán kopogó szellemként kísérti – ma mindenki Mark Fishert olvas –, hanem már azért sem, mert az anyag tájidegen.
A síkokra bontott Budapest
Forrai Ferenc kiállításáról
Viski Noémi
Budapest a kiinduló- és a végpont. Minden, ami közte történik, különböző művészeti ágak szüntelen próbálkozása arra, hogy kifejezzék, mit élünk át itt. Több mint nyolcvan választott irodalmi mű feldolgozása mutatja be rajzokon és térgrafikákon a várost Forrai Ferenc Négyszöglet – Budapest című kiállításán.
Ákombákom házikó kicsiknek és nagyoknak
Otthonról haza
Fülöp Tímea
A Faur Zsófi Galéria Otthonról haza című csoportos kiállítása kijelöli a csapásirányt maga előtt, ám annak mentén rengeteg kérdést akar egyszerre feltenni. Látszólag arról a banális dilemmáról van szó, hogy mitől otthon az otthon, amin egy jó ízlésére büszke ember legfeljebb egy karácsonyi Hallmark-film nézése közben mélázik el, ha a tojáslikőrtől túlságosan meghatódott, mert mindenki ismeri a sablonválaszt: a családtól (legyen az vérszerinti vagy fogadott) lesz otthon az otthon. A még ennél is felvilágosultabbak azt felelhetik, hogy ehhez a család definícióját is ki kell tágítani, hiszen sokakat csak háziállataik vagy szobanövényeik várják haza, márpedig az is egy otthon.
Menekülési útvonalak
Y2K Insomnia
Danka Zsófia
Disztópikus diszkódíszlet, futurisztikus féreglyuk, armageddonalagút, de legfőképp helyspecifikus, multiszenzoriális installáció. A kiállítás szubverzív esztétikai felépítése egyszerre feszegeti a képzőművészet és performansz határterületeit, és rúgja fel azokat. Az érzékelés expanziójában felsejlik egy felborult világrend víziója.
Az önzetlen önzés elve szerint
Beszélgetés Orr Mátéval
Jankó Judit
Orr Máté képei egyszerre idézik a klasszikus festőművészet hagyományait és térnek el tőle, viccesek és félelmetesek egy időben, de a hatás, amit kivált velük (legalábbis bennem mindenképp), mégsem az ambivalencia, hanem valamiféle döbbent („mi a túró van itt?”) csend és elgondolkozás. Orr Mátéval a Várfok Galériában szeptember 16-án nyíló új kiállítása kapcsán beszélgettünk.
Ősi tudások zsigeri lényege
Elfeledett tudások jegyzéke
Danka Zsófia
Az Elfelejett tudások jegyzéke új dimenzión keresztül vezeti a nézőt egy integráns, mégis szerteágazó diskurzusba. A természettudományok eszköztárán és megközelítési metódusain keresztül boncolgatja az egyetemes ismeretek esetlegességét, és követi a figyelmünk fókuszának elmozdulását. A pontos logikán alapuló tudományágakat mágikus és figyelemfelkeltő gondolatkísérletek teremtik újra. Van-e közös gyökere az egzakt tudománynak és a népi hiedelemnek? Miért veszítettük el kötődésünket az anyaghoz, a Földhöz, a természethez? A kiállítás művészei személyes kutatási területük bevonásával vizsgálják a lehetséges válaszokat.
Nosztalgiánk rezervátuma
Bencs Dániel, Leitner Levente: Éden
Kovács Alex
Olyan időben élünk, amelyben a kulturális modelljeink átvizsgálásra és kórismére szorulnak. Egész tisztán körvonalazódtak immár az ökológiai katasztrófa szcenáriói, és látni a történelem léptékével igen csekélyke, de kártékonyságban annál hatékonyabban eltöltött időt, ami megágyazott a pusztulástörténetnek, amelyben lábszárközépig gázolunk már. Erre az éppen zajló paradigmaváltásra reflektál Bencs Dániel és Leitner Levente Éden című kiállítása a Nagyházi Contemporary kiállítóhelyén.
Hibalehetőség
Beszélgetés Orbán Előddel
Sirbik Attila
Orbán Előd Empty places című egyéni tárlata feszült hangulatot generál a Viltin Galéria látogatóiban. A galéria terét műteremmé formáló szobrász többszörösen áttételes koncepció alapján valósította meg installációját. Egyrészt a szobrász munkaközege, a műterem rekonstrukciója bekerül a galéria terébe, így a képzőművészet színterén kettős referenciális interpretáció jön létre. Másrészt a művész, az alkotó ember hiánya személytelenné teszi a „műtermet”, nem tudni, hogy csak pillanatnyilag van-e távol, vagy kivonult a műteremből, és demonstratív hiányával önmaga létére kérdez-e rá, azaz egzisztenciális státuszának létjogosultságát kérdőjelezi meg.
Techno, technóbb, legtechnóbb
Techno Worlds
Sárai Vanda
A nemzetközi résztvevőgárdával operáló kiállítás a müncheni Goethe Intézet felkérésére, Mathilde Weh, Justin Hoffmann és a Creamcake kollektíva kurátori munkája nyomán jött létre. Nem véletlen, hogy a német állam kulturális intézetének kezdeményezésére valósult meg egy ennyire átfogó technotárlat, hiszen bár a zenei műfaj eredetileg Detroitból származik, annak máig Németország az egyik legfőbb központja. A kurátori koncepció hangsúlyozza: a kiállítás túl kíván mutatni a zenei stíluson, és tágabb kontextusban akarja vizsgálni azt, és többek közt a politikai, a technológiai, az emancipációs küzdelmek vagy épp a spiritualitás szemszögéből nyúlnak a (szub)kulturális jelenségekhez.
Sebezhetőségi gyakorlatok
A FŰZ Art Group kiállítása
Vékony Délia
Feladata lehet-e a művészetnek a sebezhetőségünkkel, fájdalmainkkal való szembenézés? Milyen az a művészet, amely személyes lelki ügyeinkre keres megoldást? Ezeket a kérdéseket teszi fel a frissen megalakult FŰZ Art Group, hat művésznő társulása. A tagok a Budapest Art Mentor képzése alatt találkoztak, és az egy évig tartó program során lassan körvonalazódott együttműködési szándékuk. A Sebezhetőségi gyakorlatok című kiállításuk az első csoportos bemutatkozás, melynek központi témája a személyes fájdalmaink, kitettségünk és megküzdési módszereink megfogalmazása a kortárs művészet eszköztárával.
A néger atyafiak
Human Zoo
Szabó Eszter Ágnes
A Human Zoo című kiállítás a Belga Királyi Közép-Afrika Múzeumban nem az első próbálkozás arra, hogy Belgium szembenézzen gyarmati múltjának sötét árnyaival. 2005-ben rendezték meg a Kongó emléke – A gyarmati időszak című tárlatot, ami akkor nem aratott osztatlan sikert, sőt komoly kritikákat kapott amiatt, hogy relativizálta, nosztalgiával kezelte, illetve kifejezetten jótékonynak próbálta láttatni Kongó gyarmatosítását. A dolog történelmi előzménye, hogy Belgium 1830-ban vívta ki függetlenségét, és a későbbi király, II. Leopold (1835–1909) úgy gondolta, hogy Belgium gazdasági megerősödéséhez mindenképpen gyarmatokat kell szereznie, amiért az ország lakossága viszont nem lelkesedett.